Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-548
A nemzetgyűlés 548. ülése 1926. évi május hó 10-én, hétfőn. 119 hogy ez a nemzet mindig lesz. Oroszországban lehet bolsevizmus, lehetett cárizrnus, lehet anarchia, bármi lehet ott, de mindig lesz, mindig olyan tényező lesz, amellyel Európában mindig számolni kell, sőt az a hitem és meggyőződésem, hogy Európának katasztrofális gazdasági helyzete abban leli magyarázatát, hogy egész Európa csak termel, de termeivényeit elhelyezni sehol sem tudja. Európának ez a gazdasági helyzete a szegénység oly paroxizmusában jelentkezik, hogy a szegénységnek ehhez a fogalmához békében, a kultur Európában még el sem jutottunk. Oka ennek az, hogy Európa kétharmadrésze, Európának legnagyobb fogyasztópiaca kikapcsoltatott az általános fogyasztásból, mert Oroszország a maga uj belpolitikai berendeszkedése révén kinai fallal vette magát körül. És itt újra levonom a konzekvenciákat. Oroszország belpolitikai berendezkedése nemcsak Oroszország világhatalmi helyzetét, nemcsak az orosz állampolgárok életét teszi tönkre, hanem megmérgezi az egész világ gazdasági helyzetét, és egész Európát teljesen vazallus államcsoporttá sülyeszti le Amerikával szemben. Ne engedjék uraim, illúziókban ringatni magukat, különösen ne akkor, amikor Euroüában két szélsőség van : az egyik oldalt Oroszország képezi, a másik oldalon a kis Magyarország van. Bigyjék el t. uraim, hogy ha Oroszország politikai elhelyezkedése és azok a belpolitikai irányzatok, amelyek által Oroszország ma vezetteti magát, Oroszország világpolitikai helyzetét lerontják és európai gazdasági helyzetét tönkre teszik, akkor ha a kis Magyarország belpolitikai orientációjában külön utakat követ, ez Magyarország külpolitikai helyzetére is súlyos befolyással van. Ha ebben az általános nagy versengésben a hatalomért — nem Loearnóért, hanem a világpolitikai hatalomért — amely versengés ma Európa államai között folyik, méltóztatnak végignézni a világpolitikai hireket a nagy angol, francia és amerikai lapokban, méltóztatnak látni, hogy ma a világnak két óriási szenzációja van : az egyik az angol sztrájk, amelyre később leszek bátor rátérni, a másik pedig a német-orosz szerződés. Egyfelől itt van a német-orosz szerződés, másfelől Mussolini tripoliszi útja. A tripoliszi ut a világpolitika szempontjából nagy jelentőséggel bir. Az, hogy Franciaországban a tömegek között Mussolini-gunyképeket árulnak, nemcsak azért történik, mert Franciaország és Olaszország belpolitikai felfogásában különbség van, hanem azért is, mert Olaszország, amely a maga szárazföldi aspirációit a volt osztrák-magyar monarchiával szemben immár keresztülvitte, a munkanélkülieknek óriási tömegeivel rendelkezik s ezért gyarmatokat akar magának szerezni, a gyarmatokat akarja erősiteni. Célja az, hogy a maga óriási munkásfeleslegét, amely Szicíliába megélni nem tud, amelyet a növekedőben levő olasz gyáripar elhelyezni szintén nem tud, Tripoliszban, ÉszakAfrikában akarja elhelyezni. Ennek jogcímét a 2000 éves múltból veszi, mikor arra hivatkozik, hogy ezek egykor római gyarmatok voltak. Amikor az a helyzet, hogy az egész világpolitikában óriási veszedelmek fenyegetnek, amikor, ha nem is holnap, de holnapután, vagy két vagy három hét múlva ott vagyunk a megoldandó fejleményeknek a születésénél, bölcsőjénél ; amikor az a helyzet, hogy érik a konstelláció, mert uj hatalmi csoportozatok alakulnak ; amikor kérdés az, hogy ki fog a német-orosz orientációhoz csatlakozni, és a német-orosz orientáció^ elég erős-e arra, hogy egész Európának politikáját és a világpolitikát hatalmasan befolyásolja ; amikor kérdés, hogy Olaszország hova fog csatlakozni, hogy megy-e régi szövetségeseivel, vagy uj utakon indul, amikor Angliában a világháború által érlelt NAPLÓ. XLIII. sztrájk nem egyéb, mint a régi Rómában a Mons Saeerre való kivonulás volt, akkor ebbe a kis és egészen apró országban, amelyben a nagyzási mánia és nagyzási őrület lehetséges, az, aki ezt a nagyzási őrületet, amely nem engedi meg, hogy az ország megfelelően elhelyezkedjék, ennek az országnak vezető tényezőiben továbbra is megérni engedi, aki az ifjúság nevelését továbbra is ebben az irányban folytatja, az nem hazafi, hanem ellensége a nemzet érvényesülésének. Az a kereskedő, aki a maga üzemét ugy akarja vezetni, hogy saját anyagi helyzetét nem ismerve, túlságosan nagy üzletekbe bocsátkozik, vezetheti ezt az üzletet egy ideig, de egészen bizonyos, hogy bankrott lesz és csődbe fog kerülni, így vanez az államoknál is. Amely állam nem ismeri és nem akarja ismerni a saját erőit, amely nem akarja ismerni azt, hogy ő miként van elhelyezve, előbb-utóbb el fog jutni a bajok végső határáig, Azt mondják, hogy rosszabb helyzetben, mint amilyenben ez az ország van, már nem is lehet. Itt van pl. a frankhamisítás ügye. Mert az, amiként nálunk a frankhamisítás ügyét a közvéleményben kezelik s hogy itt természetesnek veszik, hogy Nádossy Imre és Windischgraetz Lajos vagy Pali barátom vagy bárki, a hivatalos kormányon kivül külön állapítsák meg, hogy melyik is az a külpolitika, amelyik a leghelyesebb volna, méltóztassék elhinni, hogy az nem egyéb, mint le nem vonása és meg nem állapítása az ország tényleges helyzetének. Ha végig nézünk az egész világon, láthatjuk, hogy itt egy nagy, óriási világégés van. Folytatódik a világháború. Ez a világégés a nyugodt államokra, mint pl. a háborúban részt nem vett Hollandiára és az úgynevezett semleges államokra nézve konjunktúra volt, mert azok kerestek rajta. Ma, amikor az egész világ egy óriási kataklizmában fulladozik, a magyar kormány részéről nem kívánnék határozott külpolitikát. Nekünk semmi irányban sem lehet külpolitikailag orientálódni. Valljuk meg őszintén, hogy a frankhamisítás kalandja a kalandok egész sorozatának következménye, következménye annak, hogy nálunk a hangulat megvan arra, hogy itt ilyen kalandok követtessenek el. Olvastam, hogy egy mozdonyvezető és hat diák — méltóztassanak jól figyelni — egy mozdonyvezető és hat diák be akartak törni Cseh-Szlovákiába és ezt a tervet megakadályozták. Vájjon mi lett volna, felszabaditották volna a csehországi területeket ? De ennek az lett a következménye, hogy sajtókampány indult meg arra vonatkozólag, hogy ezek milyen kitűnő hazafiak és nagyszerű emberek. Vagy lesz ebben az országban végre a külpolitikának egy határozott irányítása, amely megköveteli azt is, hogy épen a külpolitikai helyzetnek következményeképen és mérlegeként az ország belső helyzetében is bizonyos változások legyenek, vagy nem. Ha nem lesz ugy, méltóztassék elhinni nekem, hogy mi azt a külpolitikai konjunktúrát, amely pedig ránk nézve felvirradt, épen Európának rettenetes kataklizmájával kapcsolatosan, kihasználni a magunk részére nem fogjuk tudni. Itt vannak a szomszéd államok, amelyekben sem a gazdasági, sem a politikai helyzet nem jó. Ez igy van, Csehországban, Jugoszláviában és Romániában is. Lehetnek hatalmas szövetségesei, de nincsen olyan jó gyomruk, amely ezt az óriási nagyraszabott zsákmányt meg tudná emészteni. Ha nézzük Romániát, amely Nagy-Románia megalakításának, a román császárságnak gondolatával foglalkozik, láthatjuk, hogy valutája, amely mégis ezen ország külpolitikai és gazdasági értekezésének kifejezője, nemcsak hogy nem javul, hanem naprólnapra romlik. Méltóztatnak látni, hogy ez a 17