Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-548

A nemzetgyűlés 548. ülése 1926. évi május hó 10-én, hétfőn. 103 Ha mindeme felsorolt nehézségek mellett még- számbavesszük az olasz politika által ini­ciált és célbavett adriai, illetőleg a Balkán­blokk kialakulását keleten, illetőleg Közép­Európában, a másik oldalon pedig — nyugaton és északon — a német-orosz-francia blokk ki­alakulását, akkor láthatjuk, hogy a keleten a béke még nagyon törékeny lábakon jár és hogy milyen zavarosak még itt a viszonyok, amelye­ket a békediktátumok teremtettek és reánk erőszakoltak. De egyben rá akartam mutatni, hogy a magyar külpolitikának mennyire résen kell lennie, hogy a fejlődést a maga javára könyvelje el. Mi nem irtózunk egy keleti Lo­carnotól, de nem vagyunk hajlandók magun­kat lekötni a trianoni határokhoz, sem arra nem vagyunk kaphatók, hogy Csehország bele­kalkuláljon minket a kisentente várható csőd­tömegébe. Nekünk a mai szituációban semmi okunk sincs — még kevésbé az előtt — arra, hogy nemzeti vágyainkat kényszeregyezség alá vessük. Az eddig vázoltak mutatják azt, hogy kül­politikai téren két nagy fejlődési áramlat in­dult meg, amelyek egész Európa sorsára nézve döntő jelentőségűek. Mi ennek a két fejlődési folyamatnak határmesgyéjén, illetőleg a kettő között állunk, és hiba volna ma, amig a dolgok arca nem alakult ki bármerre is lekötnünk magunkat. T. Nemzetgyűlés! Néhány szóval reflek­tálni kivánok itt Lukács György képviselőtár­sam beszédére, amelyet nemrég a Népszövet­ségről mondott. A Népszövetség gondolata nem ugy, mint a radikális körök beállitani sze­retik, nem a páholyok világában merült fel. Már 1840-ben Taparelli hires olasz jogfilozófus, aki egyébként jezsuita, — világszerte ismert természetjogi könyvében megrajzolta egy, az államok felett álló, ezeket egy magasabb egy­ségbe összefogó Népszövetség képét. Ő ezt et­narchiának nevezi. Ez az etnarehia természet­jogon, igazságon és erkölcsön épül fel, amely egyedül adhat biztonságot szerződésnek és kö­telezettségnek egyaránt. Nála nincs szó legyő­zöttről és győzőről, nincs szó ama kicsinyes irigységről, féltékenységről, önzésről, amely a mai Népszövetséget jellemzi. Ha a Népszövet­ség tényleg a béke őre, akkor miért fél any­nyira a béke fejedelmétől 1 ? Ha tényleg a szu­verén nemzetek szövetsége, akkor miért zárja ki kebeléből a világ legnagyobb és legöregebb szuverén hatalmát! A Népszövetség nem őszin­tén munkálja az igazságos békét, mert külön­ben nem zárta volna ki tagjai sorából a pápa­ságot, amely már eredeténél és hivatásánál fogva is a békének erős vára, mint egy modern iró mondja, a béke világító-tornya. A Népszö­vetség mai formájában az önzésen épül fel és csak torzképe amaz etnarchiának, amely a ter­mészetjogon és igazságon épül fel. Ha a Nép­szövetség nem születik újjá a keresztény igaz­ságosság és szeretet jegyében, ugy a legelső al­kalommal — nemrégen mutatta a genfi eset — kénytelen lesz maga r ellen a kényszeregyessé­get kérni. Politikai téren nem sokat produkált. Gazdasági téren sikerült ugyan neki egy-két ']< győzött állam pénzügyét szanálni és ren­dezni, de nem sikerült szanálni és rendezni azon államok gazdasági életét, amint azt akár az osztrák, akár a magyar példa igazolja. A nem­zetgyűlésnek egyik tagja nagyon agilis propa­gandát fejt ki a Pan-Európa tervnek. Én e gondolatot annyiban üdvözlöm örömmel és ki­vánok neki sikert, amennyiben talán sikerül neki a mai Népszövetség csődje után legalább -annak gondolatát átmenteni a jövő nemzedék XAPLÓ. XLIIL számára, hogy belőle egy tényleg a természet­jogon, igazságon és erkö'tesön felépülő, az ösz­szes nemzeteket összefogó etnarchiát lehessen kialakitani. Ezután rátérek külpolitikánk egynémely közelebbi feladatára. Griger t. képviselőtársam szóvá tette a cse­heknek kétszínű eljárását az állampolgárság kérdésében és a szombati napon Eckhardt Ti­bor képviselő ur a Valasek-féle eset kapcsán ezt a kérdést behatóan ismertette. Nem is té­rek ki az esetre bővebben, esak megállapitom, hogy itt nem egy sporadikus esetről van szó, amelyet esetleg ki lehetne magyarázni, itt egy rendszerrel állunk szemben. Száz meg száz em­bert ilyen eszközzel kényszerítenek be a cse­hek a cseh hadseregbe, mert tény az, hogy ha valakit be kell sorozni a cseh hadseregbe, ak­kor a legliberálisabban kezelik az állampol­gárság kérdését, ha viszont arról van szó, hogy tisztviselőkkel szemben vállalt kötelezettsé­geiknek eleget tegyenek vagy arról van szó, hogy egy ellenzéki embert vagy családot ki kell küldeni Csehországból, akkor mindig ta­lálnak okot és módot arra, hogy az illetőnek cseh állampolgárságát kétségbe vonják. így száz és száz család felett állandóan függ a bi­zonytalanság Damokles-kardja, mert akárme­lyik pillanatban kétségbe vonhatják az állam­polgárságát és kiutasíthatják lakóhelyéről. Ezt a kérdést végre is a Népszövetség elé kell vinni. Örömmel üdvözlöm, hogy, mint hallom, az osztrák-magyar szerződés még a héten tető alá jut. Annál inkább üdvözlöm örömmel, mert ugy hallom, hogy az állategészségügyi egyez­ményt, amelynek hiánya nekünk eddig is nagy károkat okozott, szintén sikerült megkötnünk. Én az osztrák-magyar jó viszony mélyítésére nagy súlyt helyezek. De épen e jó viszony ki­mélyitésének, szorosabbra fűzésének érdekében szóvá kell tennem két kérdést, amelyeket a külügyminister ur figyelmébe ajánlok. Az egyik a Reírablikanische Schutzbund­nak pünkösd ünnepére tervezett, 35.000 embert a nyugati határainkon felsorakoztató hadgya­korlatai. Tavaly ősszel az osztrák kormánynak sikerült a tervet lefúvatnia. Ugy látom, hogy eezt most az osztrák körök gyengesége meg­akadályozni nem tudja. Szeretném tudni, hogy milyen címen tartható fegyverben egy, a Nép­szÖA^etség által szanált országban egy ekkora felelőtlen szervezett haderő, honnan a pénz és joggal kérdjük, honnan a fegyver? Bezzeg, ha nálunk akár csak egy ezred ilyen u. n. felelőtlen karhatalmat sikerülne felkutatni ugy bent mint határainkon kivül, a külvilág sajtója is nagy felháborodással mu­tatna rá arra hogy mi kijátsszuk a trianoni szerződésben vállalt kötelezettségeinket. Itt érthetetlen csend fogadja a tervet, pedig aki visszaemlékszik a régi hadseregnek gyakorla­taira megérti és felfogja, hogy milyen méretű szervezettségről van szó, amikor 35.000 embert sikerül felvonultatni egy részleges sereg­szemlére. Bécsi hirek szerint a szélsőbaloldali szocialista levente-alakulatokra — Jungmann­schaft-oknak hivják őket — kötelezővé tették húsvétkor e karhatalmi szervezetnek Dienst­reglement-ját, eszerint nyerik kiképzésüket és végzik gyakorlataikat. Itt még csak nem is kendőzik és leplezik a dolgot hogy a levente­körök tulajdonképen ujonciskolái e bolsevista izü karhatalmi alakulatoknak. Szinte az a gyanúja támad az embernek, hogy itt miután tudvalevőleg a moszkvai propagandának fő fészke Bécs, csendben, észrevétlenül-Moszkva 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom