Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-541
A nemzetgyűlés 541. ülése 1926. azok, akik befolyást gyakorolnak arra, hogy egy vármegye élén tulajdonképen ki álljon. Itt van pl. egy levél, amely Bajáról van keltezve és amelyben a titkos szervezet egyik oszlopos tagjának ezeket irják (Olvassa) : »Ne haragudj, hogy soraimmal ismételten zaklatlak, de kényszerítő körülmények arra kényszerítenek, hogy ismételten kérjelek arra, hogy a kormányzó ur Őfőméltósága kabinetirodájában a bajai főispánság kérdésében ugy te, mint kedves Zsiga fiad magas összekötettetéseid révén hassatok oda, hogy akár Persay Feri bácsi, akár dr. Fehér Lőrinc nyugalmazott zombori polgármester - gazdag ember, csak negyven éves, — akit báró Vojnich buktatott ki annak idején mint függetlenségi pártit a polgármesteri székből, neveztessék ki. Ma már az a hir van elterjedve, hogy a bajai főispán (Esztergályos János : Valóságos Dönesi levelezés!) dr. Magyary Lajos belügyminiszteri osztálytanácsos, Ráday volt belügyminiszter akkori titkára, lesz rövidesen kinevezve. Mondhatom, óriási elkeseredést okozott ez a hir egész Bácsországban és Baján. Mert kik azok, akik óhajtják! A volt Sclmetzer-pártiak, akik most Várady kalocsai érsek köpönyegébe kapaszkodva, akarják a szabad királyválasztó Persayt és Fehér Lőrincet lehengerelni és_ ismét egy gyámolatlan főispánt megkapni. (Györki Imre: Nagyon jó !) akivel a szerb karlista Szabojevits alispán és a karlista mungó Vojnich polgármester és társai labdázni akarnak, akik ebben az antikarlista, függetlenségi városban a Horthyrezsimellenes Haller—Andrássy csoportot akarják győzelemre segiteni. (Élénk derültség- — Berki Gyula : Nagyon zavaros ! — Malasits Géza : Nem zavaros egy cseppet sem !) Ök azonban munkapárti frakcióhoz tartoznak, amelynek tagjai ma is vad legitimista karlisták. Szomorú szivvel látjuk, hogy dacára óriási győzelmünknek, napról napra töredezünk, és az ellentábor erősödik, mert Kovacsevics eddigi főispán kizárólag a Schnetzerpárti családokhoz jár, amit ha kell, bizonyitani tudunk. Figyelmeztesd a kormányzó ur környezetében lévő ismerőseidet, hogy mi, a kisgazdapártot tisztán a királykérdésben elfoglalt álláspontja miatt támogatjuk, idelent mi Horthy-pártiak vagyunk testestől-lelkestől, mert érezzük, hogy szegény hazánknak ő reá van most nagy szüksége, aki egyedül van hivatva arra, hogy az integritást helyreállítsa. (Esztergályos János : Csak a mi jelöltünk legyen főispán ! — Malasits Géza : Und der Kaiser absolut, wenn er nur unseren Willen tut !) Ne küldjetek nyakunkra gyermeket, vagy könynyelmü üres fejű embert »főispánnak«... — nem < tudom, hogy máshol is megtörtént-e ez, (Györki Imre : Sok lehet ilyen, tapasztalatból irja !)... »mert csak lejáratja a kormány és a kormányzó ur tekintélyét. Nekünk vérzik a szivünk e látványra. Itt volt az utóbbi királypuccs és megirtam hogyan viselkedett Kovacsevics főispán. Itt volt Horthy kormányzó és Baján látthatta, milyen fogadtatásban volt része. Az alispán és a polgármester még egy tisztességes kocsiról sem gondoskodtak, pedig Vojnich a kalocsai érsekség kedvenc embere ; mégis megtagadták az érseki díszkocsit. (Derültség jobbfelől) Kérjük vagy Feri bácsit, vagy Fehér Lőrincet ennek a Horthy-imádó de mindig függetlenségi gondolkozású vidéknek. Itt a kormány sorsát egy mungó főispán elősegíteni nem tudja. A főispánt azonnal kérjük. Szives jóindulatú közbenjárásodat kéri hazájárét aggódó tisztelő híved Wunderlich Jenő.« (Élénk derültség a H ás minden oldalán. ~ Berki Gyula : A csodaasszony druszája ! — ßakovszky István : Meg kell örökíteni Wuderlich urat.!) évi április hó 29-én, csütörtöhön. Í3B Ne tessék azonban azt hinni, hogy csak ilyén főispánsági kívánságaik vannak, mert ugyanez az egyik ur, aki itt szerepel, ez a Wunderlich ur. meg a másik, ez a Persay Feri bácsi, akinek főispánsága érdekében itt olyan nagyon exponálták magukat, egy beadványt intéztek a ministerelnökhöz és ez a beadvány végre világosságot dérit arra, hogy annak idején Bonitz Ferenc sajtófőnököd miért kellett olyan hirtelen meneszteni. (Halljuk! Halljuk!) Ennek a beadványnak tartalmát mindjárt ismertetem. Hogy a denunciálás a spicliskedés, milyen fokra emelkedett Magyarországon, abba bele enged világítani ez a nyilatkozat, amelynél aljasabbat, hitványabbat még nem láttam, amikor embereket, akik velük bizalmasan beszélnek, bedenunciálnak és kenyerüket veszik el csak azért, hogy azután nekik tetszetős embert ültessenek a helyére. A nyilatkozat szövege a következő (olvassa) : »Alulírott ezennel kinyilatkoztatom, hogy folyó évi április 10-én« — 1920-ban, (Berki Gyula : 1920-ban ? Áh !) Bonicz akkor volt sajtófőnök, akkor denunciálták, most nem történhetik meg, de ha most volna sajtófőnök, most denunciálnák — .. .»délelőtt az Országházban a ministerelnök előszobájában Bonitz Ferenc, a ministerelnökség sajtóirodájának főnöke ugy nyilatkozott, hogy Magyarországon a nemzetiségek el voltak nyomva és a nemzetiségektől csak ugy lehet az államhűséget megkívánni, ha azoknak teljes területi és nyelvi autonómiával jogaik biztosítva lesznek. Ö maga is helyesli, ha azt az autonomiatervezetet, amelyet Bleyer minister folyó évi január 9-én terjeszfett a ministertanács elé, életbeléptetik. 1920. május 10.« Aláírva Persay Ferenc, Temunovich Zoltán, Szatmáry István, Wunderlich József, Gálocsy Árpád. Van ebben egy bekerített rész, t. i. az van bekerítve, hogy ő maga is helyesli, hogy ez az autonómia stb. Megjegyzéskép oda van irva, hogy a zárójelben foglalt részt Teleki Pál kívánságára hagytuk ki. (Györki Imre : A nyugodtan alvó ember !) Azt hiszem, ehhez több megjegyzést felesleges hozzáfűznöm, mert aki eddig tagadja, hogy neki valaha titkos szervezetekhez valami köze volt, arról most nyíltan hirdetik és igazolják ezt társai. Tessék csak a bíróságnak vagy bárkinek az itt aláirt urakat eskü alatt kihallgatni, hogy Teleki Pál ezt tette-e vagy nem. Jellemző, hogy a denuneiálásnak és ezen soiclirendszernek micsoda organizációja van. Valószinüleg Bonitz nem tudja mai napig sem, hogy őt miért dobták olyan gyorsan, remélem, hogy most már ismerni fogja ezen rejtélyt, és tudni fogja, miért menesztették őt olyan barátságos utón és valószinüleg megismeri a barátait is, akik előtt politikai nézetét, amit különben teljes mértékben helyeslek, és nagyon kár volt, hogy az azelőtti kormányok ezt nem tették meg, őszintén és nyíltan ki merte tárni a véleménye szerint megbízható és gutgesinnt uraknak, akik ezen bizalmat arra használták fel, hogy hátulról ledöfjék őt, (Györki Imre : A nyugodtan alvó ember segítségével!) Volna itt még egy csomó dolog, amit be lehetne mutatni. Pl. Páter Bonis egy, nem olyan régen, 1925 novemberben kelt levelében a titkos szervezet egy vezetőjét arra kéri, hogy ezen level átadójának érdekében járjon közbe Petry Pál őméltóságánál, mert ismeri oda az utat. Megjegyzi azt, hogy »az ügyet vedd pártfogásodba, mert ő közöttünk van«. A »közöttünk van« alá van húzva. Ez valószinüleg többet jelent, mint csak annyit, hogy külön figyelmébe ajánlja; valószínűleg azt jelenti, hogy a titkos társaságnak, az Ochranának egy tagja, akinek érdekét próbálják igy mindenhol kielégíteni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A képviselőválasztásoknál például ! — 20*