Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-541
Íl8 A nemzetgyűlés 541. ülése 1926. Azért nem kell titkolóznil — Propper Sándor : Bombákat nem dobtak, az bizonyos! — Láng János: No, no, erről lehet beszélni! — Szomjas Gusztáv : Hát a trónörököst ki gyilkolta meg ? - Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Viczián István: Engedjen meg nekem Drozdy Győző t. képviselő ur, de azok után az adatok után, amelyek a szabadkőművesek működésére nézve már eddig is nyilvánosságra jutottak, amelyek a hely, az irat és a számok megnevezésével, szóval a leghatározottabban rámutattak azokra a munkákra, amiket a szabadkőművesség a nemzet, a társadalom, a vallás ellen és egyenesen a forradalom felkeltésére végzett, azok után, amikor okmányokra mutattak rá, amely okmányok létezéséről, tehát feltétlen bizonyító erejéről bárki meggyőződhetik, akkor, — engedelmet kérek — mégis csak nagy frivolságnak tartom épen annak az embernek részéről, aki itt feláll és beszél és szónokol a titkos szervezetek ellen, ha egyszerűen átsiklik, az országra nézve legveszedelmesebb és talán lehet, hogy az egyetlen veszedelmes titkos szervezeten, a szabadkőművességen. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon. — Propper Sándor: Hány volt szabadkőműves ül odaát? Majd egyszer megmondjuk ! — Klárik Ferenc: Majd megszerezzük a névsort !) Ha Drozdy Győző képviselő ur ezt a frivolságot elkövette, ezt még valahogyan megtudom érteni, mert ő, amint kijelentette, — és ez igy is van — legfeljebb a legutóbbi időben történhetett változás — de a szavában kételkedni nem akarok,—tehát valóban ő nem szabadkőműves. De a velem szemben ülő Pakots József képviselő ur, aki szabadkőműves, hogyan merészel dörögni a titkos társaságok ellen itt a nemzetgyűlésen és a lapokban, pl. a Polgár eímü hetilapban, hogyan meri legyalázni a titkos társaságokat és tüzzel-vassal akarni nekik menni és ugyanakkor megfeledkezni arról a titkos szervezetről, amelynek Pakots József t. képviselő ur is tagja ! (Pakots József: Ez nagyon tiszteletreméltó munkát fejt itt ki !) Neki tapasztalásból kell tudnia, hogy minő veszedelmes munka folyt ottan és ha esetleg az ő páholyában nem volt közvetlen alkalma ezt tapasztalni és ha elég hanyag volt ahhoz, hogy ne győződjék meg arról, hogy a többi testvér-páholyokban és a szimbolikus nagypáholyban milyen munka folyt, akkor is a már nyilvánosságra hozott adatok után, nem volt szabad ezek mellett elsiklani, miért is, — engedelmet kérek — ha Ön beszél a titkos szervezetek ellen, ez legalább is provokáció. (Gaal Gaston: Megtért! — Pakots József : Türr István szabadkőművessége a legszebb szabadkőművesség !) T. Nemzetgyűlés ! Kijelentem . . . (Zaj. — Pakots József : A walesi herceg most lett szabadkőműves !) Majd erről is beszélünk. (Propper Sándor : Az angol király is szabadkőműves !) Nagyon alkalomszerű, hogy méltóztatnak most is emliteni az angol király és a walesi herceg nevét. Kijelentem, hogy felszólalásomban nem a szenzációhajhászás vezet és ha olyan kérdéseket tárok ide, amelyek kétségtelenül érdeklődést keltenek a szenzációra éhes közönségben, ezt nem szenzációhajhászásból teszem, hanem a szabadkőművesség X)rovokálására és azért, mert a történelemírás szempontjából is fontosnak tartom, hogy a nemzetgyűlés naplójába, amely történelmi dokumentum, ne kerülhessenek be ellenmondás nélkül olyan adatok, amelyek ebben a kérdésben félrevezetik a közönséget és esetleg az utókort is. Ha tehát valakiknek kellemetlen lesz mai felszólalásom — bár a dolognak személyes irányba való kiélezésétől lehetőleg tartózkodni fogok —, akkor ezt a kellemetlenséget az illető egyének ne nekem évi április hó 29-én, csütörtökön. tulajdonitsák, hanem azoknak a szabadkőműves testvéreiknek, akik erre provokáltak. Hogy pedig megelőzzem az esetleges ellenvetéseket abban a tekintetben, hogy voltak a szabadkőművesek között olyanok is, akiknek hazafisága kétségbe nem vonható, (Pakots József : Például Rakovszky István !) akikre önök ma kipécézve rámutatnak, mint olyanokra : akik a jobboldali politikának hivei, erre vonatkozóan kijelentem, hogy én szabadkőműves és szabadkőműves között óriási különbséget teszek. (Helyeslés a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Sohasem törtünk mi általában pálcát azok felett akik valaha szabadkőműves páholyok tagjai voltak. Magam is nagyon kiváló férfiakat ismerek, akik valaha tagjai voltak a szabadkőművességnek és onnan megrettenve, megundorodva távoztak (Egy hang a jobboldalon : Wekerle Sándor !) és bár őket ott letett titkos esküjök köti és nem nyilatkoznak — mint ahogy becsületes emberhez illik, hogy ilyen helyzetben ne nyilatkozzék —, ők ma mégis a hazafias, nemzeti, vallásos irányt szolgálják. (Pakots József : Rakovszky István, a belügyminister ur édesatyja nem hagyta ott a szabadkőművességet !) Róla is fogok beszélni, képviselő ur. (Pakots József: Nagymester volt ! — Gaaí Gaston : Elég rosszul tette, hogy nem hagyta ott ! Állami tisztviselő ne legyen se itt, se ott. — Pakots József : Az más, állami tisztviselő ne legyen ! — Ktváts-Nagy Sándor : De előbb dicsérte, hogy ott volt ! — Pakots József : Én nem dicsértem, én megállapítottam !) Még tovább is megyek ezzel a megjegyzésemmel, t. képviselő ur. Kijelentem, hogy voltak olyan szabadkőműves egyének is, akik nem léptek ugyan ki a szabadkőműves páholyból, ott működtek, de az ottani pá holy munkákban igyekeztek a páholyok destruktiv irányú működését hazafias, vallásos irányba terelni, (Ugy van ! a jobboldalon) és talán nem rajtuk múlt, hogy ez nekik nem sikerült. (Gaal Gaston : Még Vázsonyi Vilmos is otthagyta őket !) Ha azonban voltak ilyenek és ha a t. szabadkőműves titkos társaság rá tud mutatni arra — épen ezekkel takarózva, — hogy az ottani páholymunkákban hazafias megnyilatkozások is történtek, hogy ebben a tekintetben is minden kétely eloszlattassék, kijelentem és bizonyítom, hogy valahányszor ilyen ii^nyu megnyilatkozás történt, ha az ilyen kijelentéseket ki is adták hivatalos kiadványaikban, mindig hozzátették, hogy »ezzel nem értünk egyet«. Mikor ellenben a legdesktruktivabb, legveszedelmesebb tanokat hirdető előadásokat kellett közzétenni, ezeket hivatalos kiadványaikban, minden ellenvetés nélkül tehát, mint az egész szervezet felfogását közölték. Ily módon ha akadtak is ott némelykor hazafias irányú megnyilatkozások, ezzel a magatartásukkal mégis rányomták az egész szabadkőműve£s?zervezetre a destruktiv, hazafiatlan vallásellenesség bélyegét. Mondottam, hogy bizonyítani is fogom állításaimat. Ilyen adatot hozhatnék ide végtelen sokat, és napokig lehetne felsorakoztatni ezeket az adatokat. (Buday Dezső : Van nálam egy egész könyvtár !) Itt van például a szabadkőműves szimbolikus nagypáholy hivatalos közlönye, a »Kelet« című lap. (Gaal Gaston : Miért Kelet, miért nem Jeruzsálem ? — Derültség jobbfelől.) Ebben közölve van egy vidéki páholy főmesterének jelentése, amelyben az illető hadakozik a szabadkőművesség destruktiv irányú működése ellen. Ebben a többek között szóvá teszi Timár Szaniszló testvérnek »Az atheizmus és a szabadkőművesség« cím alatt megjelent munkáját, amelyben Timár Szaniszló azt kivánja (olvassa): »Bár az alkotmány