Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

210 A nemzetgyűlés 542. ülése 1926, annyi mindenféle társulat és szövetkezet avatkozott bele ebbe a kérdésbe, hogy számon sem tudjuk tartani, de eddig sehol sem találtuk meg azt a módot, amellyel ezt az égető kérdést el lehet intézni. Az egész ország szine előtt kijelentem, hogy a bortermelés válságának megoldása igenis csak egy utón eszközölhető, mégpedig azon, hogy a szőlőmüvelésről egy másik termelési ágra abban a tekintetben, hogy nem ragadta meg maga az iniciativát olymódon, hogy felvilágosította volna a szőlőtermelő gazdákat arról, hogy mi g Trianon lesz, Magyarországon a bortermelés állandó krízisben lesz. Kötelessége lett volna a kormánynak már eddig is mindazokat a módokat megtalálni, amelyek alkalmasak arra, hogy a mezőgazdaságon segitsenek és ettől a rettenetes csapástól megszabadítsák. Aki bortermelő vidéken él, az látja azt a nyomorúságot, amelybe a valamikor leggazdagabb vidékek sülyedtek. Az én kerületemben vannak helyek, ahol a bort ma literenként 1200 1400 koronáért adják, tehát legalább is 60%-kai olcsóbban, mint amennyibe a termelés belekerült. Tudva azt, hogy mig Trianon lesz, — amin pedig a legközelebbi időkben nem tudunk segíteni — ez a helyzet önmagától nem változhatik meg, vájjon nem kötelessége volna-e a kormánynak, hogy saját jószántából segítségére siessen a mezőgazdaságnak ? Nem kötelessége volna-e a földmivelésügyi ministernek, hogy a pénzügyministerrel karöltve megtalálja a módját annak, hogy e helyett a művelési ág helyett egy másik művelési ágat vezessen be, amely az ország javát szolgálta volna, amelynek produktumai mindenkor, mindenféle mennyiségben felvételt találnak a külföldön ? Értem ez alatt a dohánytermesztést. A pénzügyminister a minapi beszédében megemlítette, hogy örvendetes javulás állott be a dohánytermelésben, amennyiben az előtte való évi 25.000 katasztrális hold helyett ma már 40.000 katasztrális holdon termelünk dohányt. De azt kérdezem, hogyha annak a 880.000 katasztrális holdnak, amelyen szőlőt termelünk, csak a felét dohánytermelő földdé alakitanók át, milyen óriási jövedelmet hozna ez ennek az országnak, (Gaal Gaston : Es kenyeret !) mert a dohányt minden időben minden ország szívesen megvenné tőlünk, ami megjavítaná az ország kiviteli viszonyait és pénzügyi viszonyaink javulására mindenesetre nagy befolyással lenne. A szőlőtermelés válsága nemcsak a szőlősgazdát fenyegeti, akinek tulajdona az a föld, hanem fenyeget sokszázezer kart, amely ma munkanélkül van, mert a szőlősgazda ma nem tudja szőlőjét intenzive megmunkáltatni. Kötelessége volna a ministernek saját jószántából megtenni az intézkedéseket arra, hogy a jövő esztendőre már 100.000, esetleg 200.000^ katasztrális holdon termeljünk dohányt. Mig a szőlőmiveléshez egy katasztrális holdon átlag egy évben 120 napszám szükséges, a dohánytermeléshez 150 napszám kell, tehát minden átalakított hold szőlő még 30 napszámmal többet is foglalhat le, tehát sok nyomorult embernek, aki a szőlőtermelő vidéken most kénytelen éhenpusztulni, biztos kenyeret tud adni. A Balaton-vidékén eszközölt kísérletekkel be van bizonyítva, hogy ott olyan minőségű dohány terem, amely az albán dohánnyal vetekedik. Kérdem, nem lett volna-e akkor a földmivelésügyi ministernek kötelessége az ország mezőgazdaságának megmentése érdekében saját elhatározásából minden erejével és minden igyekezetével belenyúlni ebbe a kérdésbe. Mi nem kérünk anyagi segítséget, mi csak erkölcsi támogatást kérünk. Azt"kérjük, hogy a földmivelésügyi minister küldjön ki szakértőket, a vidéken tartasson előadásokat, létesítsen évi április hó 30-án, pénteken. minden község határában, ahol dohánytermesztést akar bevezetni, kísérleti telepet 3—4 holdon, amelyen okszerűen dolgozó dohánykertészek mutassák meg a tanulékony magyar népnek, hog3

T hogyan kell a dohánnyal elbánni és akkor a jövő esztendőben már egy vagy 200.000 holdon tudunk dohányt termelni. (Strausz István : Elment Egyiptomba!) Azok a statisztikák, és az azokból vont következtetések, amelyek arról beszélnek, hogy a borfogyasztási adó elengedése jó hatással lesz, nem jelentenek megoldást. Egyetlen mód volna, amely a bor értékesítésének lökést adhat, az osztrák kereskedelmi szerződés minél előbbi letárgyalása és ratifikálása, mert legalább a Dunántúl megindulna a borforgalom és 5—600.000 hektóliter az osztrák vámkülföldön felvételre találna. Ha azonban ez tovább húzódik, akkor Ausztria és Bécs ujabb és ujabb olasz borkészletekkel fog eltelni és akkor egy-két hónap múlva hiába jövünk ezzel, mert az uj kampányig alig tudunk 100—150 hektoliter bornál többet eladni. Felhívom a minister urat, tartsa kötelességének ezzel a kérdéssel a legkomolyabban foglalkozni és a pénzügyminister úrral karöltve még az idei év folyamán tegyen meg minden intézkedést, hogy ez a kérdés az ország javára megoldassék. (Gaal Gaston : Majd akácfamagot visz Egyiptomba ! — Strausz István : Ugy látszik oda akarnak bennünket telepíteni 1) Ugy értesültem, hogy a hollandusok, akik igen okos kereskedők, ajánlatot tettek a kormánynak, hogy a gazdáknak pénzzel jönnek segítségére, mindenféle fináncellenőrzést megengednek és alávetik magukat annak, csak engedjék meg, hogy saját számlájukra dohányt termeltessenek a gazdákkal. Nem tudom, milyen okból, de ugy hallom hogy a hollandusoknak ez a kérése elutasittatott. Egy másik téma, amelyről beszélni óhajtok, a. földreformmal kapcsolatban előállott visszás helyzetek. Én azok közé a képviselők közé tartoztam, akik a földreform tárgyalásában a legtevékenyebben résztvettek. Meg voltam győződve arról, hogy ennek a földreformnak jönnie kell ; de hogy ez ilyen rosszul sikerült, azt nem, hihettem. Ennek oka az, hogy a földreformvégrehajtásának szerve, az Országos Földbirtokrendező Bíróság nem tudott megküzdeni azzal a nagy munkával, amely ebből kifolyólag reá hárult. És most öt év múlva a földreform megkezdése után ott állunk, hogy az én kerületemben még ma is van olyan község, ahol a házhelyek nincsenek kiosztva. Volt nekünk egy sürgős házhelytörvényünk, amelynek alapján két év alatt el kellett volna intézni a házhelykiosztást, de —- mondom —- ez még ma is sok helyen nincs végrehajtva. Sőt tudok olyan ítéletről is, amely most a földreform hatodik esztendejében ugy adja ki a házhelyeket, hogy azok az idei aratás után lesznek átadandók. Az a szegény szerencsétlen ember, aki hat esztendeig várt a házhelyre, a nyár folyamán követ és építkezési anyagokat akart volna odahordatni, de ez most nem áll módjában, mért az itélet szerint csak aratás után kapja meg a házhelyet.^ Itt van azután egy másik kérdés. A vagyonváltságból és földreformból eredő földeket parcellánként kiosztották a kisembereknek. De mi történt ? A kataszteri birtokkiigazitás nem járt ezzel kapcsolatban. Most már, ahol egy parcellaszám alatt egy nagy uradalomból 60-—100 katasztrális hold volt feljegyezve, kiosztották a földeket, pedig nagyon jól tudjuk, hogy ilyen nagy komplexusban vannak értékes és kevésbé értékes részek. Az én kerületemből egy szegény ember, aki 40 éves gazdasági munkássága után kitüntetést