Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

210 A nemzetgyűlés 542. ülése 1926, annyi mindenféle társulat és szövetkezet avatko­zott bele ebbe a kérdésbe, hogy számon sem tudjuk tartani, de eddig sehol sem találtuk meg azt a módot, amellyel ezt az égető kérdést el lehet intézni. Az egész ország szine előtt kijelen­tem, hogy a bortermelés válságának megoldása igenis csak egy utón eszközölhető, mégpedig azon, hogy a szőlőmüvelésről egy másik termelési ágra abban a tekintetben, hogy nem ragadta meg maga az iniciativát olymódon, hogy felvilágosította volna a szőlőtermelő gazdákat arról, hogy mi g Trianon lesz, Magyarországon a bortermelés ál­landó krízisben lesz. Kötelessége lett volna a kormánynak már eddig is mindazokat a módokat megtalálni, amelyek alkalmasak arra, hogy a mező­gazdaságon segitsenek és ettől a rettenetes csapás­tól megszabadítsák. Aki bortermelő vidéken él, az látja azt a nyomorúságot, amelybe a valamikor leggazda­gabb vidékek sülyedtek. Az én kerületemben vannak helyek, ahol a bort ma literenként 1200 1400 koronáért adják, tehát legalább is 60%-kai olcsóbban, mint amennyibe a termelés bele­került. Tudva azt, hogy mig Trianon lesz, — amin pedig a legközelebbi időkben nem tudunk segíteni — ez a helyzet önmagától nem változ­hatik meg, vájjon nem kötelessége volna-e a kormánynak, hogy saját jószántából segítségére siessen a mezőgazdaságnak ? Nem kötelessége volna-e a földmivelésügyi ministernek, hogy a pénzügyministerrel karöltve megtalálja a mód­ját annak, hogy e helyett a művelési ág helyett egy másik művelési ágat vezessen be, amely az ország javát szolgálta volna, amelynek produk­tumai mindenkor, mindenféle mennyiségben fel­vételt találnak a külföldön ? Értem ez alatt a dohánytermesztést. A pénz­ügyminister a minapi beszédében megemlítette, hogy örvendetes javulás állott be a dohányterme­lésben, amennyiben az előtte való évi 25.000 ka­tasztrális hold helyett ma már 40.000 katasztrális holdon termelünk dohányt. De azt kérdezem, hogyha annak a 880.000 katasztrális holdnak, amelyen szőlőt termelünk, csak a felét dohány­termelő földdé alakitanók át, milyen óriási jöve­delmet hozna ez ennek az országnak, (Gaal Gaston : Es kenyeret !) mert a dohányt minden időben min­den ország szívesen megvenné tőlünk, ami meg­javítaná az ország kiviteli viszonyait és pénzügyi viszonyaink javulására mindenesetre nagy befo­lyással lenne. A szőlőtermelés válsága nemcsak a szőlős­gazdát fenyegeti, akinek tulajdona az a föld, ha­nem fenyeget sokszázezer kart, amely ma munka­nélkül van, mert a szőlősgazda ma nem tudja szőlőjét intenzive megmunkáltatni. Kötelessége volna a ministernek saját jószántából megtenni az intézkedéseket arra, hogy a jövő esztendőre már 100.000, esetleg 200.000^ katasztrális holdon ter­meljünk dohányt. Mig a szőlőmiveléshez egy ka­tasztrális holdon átlag egy évben 120 napszám szükséges, a dohánytermeléshez 150 napszám kell, tehát minden átalakított hold szőlő még 30 nap­számmal többet is foglalhat le, tehát sok nyomo­rult embernek, aki a szőlőtermelő vidéken most kénytelen éhenpusztulni, biztos kenyeret tud adni. A Balaton-vidékén eszközölt kísérletekkel be van bizonyítva, hogy ott olyan minőségű dohány terem, amely az albán dohánnyal vetekedik. Kér­dem, nem lett volna-e akkor a földmivelésügyi ministernek kötelessége az ország mezőgazdasá­gának megmentése érdekében saját elhatározásából minden erejével és minden igyekezetével belenyúlni ebbe a kérdésbe. Mi nem kérünk anyagi segítséget, mi csak erkölcsi támogatást kérünk. Azt"kérjük, hogy a földmivelésügyi minister küldjön ki szak­értőket, a vidéken tartasson előadásokat, létesítsen évi április hó 30-án, pénteken. minden község határában, ahol dohánytermesztést akar bevezetni, kísérleti telepet 3—4 holdon, ame­lyen okszerűen dolgozó dohánykertészek mutassák meg a tanulékony magyar népnek, hog3 T hogyan kell a dohánnyal elbánni és akkor a jövő esztendő­ben már egy vagy 200.000 holdon tudunk dohányt termelni. (Strausz István : Elment Egyiptomba!) Azok a statisztikák, és az azokból vont követ­keztetések, amelyek arról beszélnek, hogy a bor­fogyasztási adó elengedése jó hatással lesz, nem jelentenek megoldást. Egyetlen mód volna, amely a bor értékesítésének lökést adhat, az osztrák kereskedelmi szerződés minél előbbi letárgyalása és ratifikálása, mert legalább a Dunántúl meg­indulna a borforgalom és 5—600.000 hektóliter az osztrák vámkülföldön felvételre találna. Ha azonban ez tovább húzódik, akkor Ausztria és Bécs ujabb és ujabb olasz borkészletekkel fog eltelni és akkor egy-két hónap múlva hiába jövünk ezzel, mert az uj kampányig alig tudunk 100—150 hektoliter bornál többet eladni. Felhívom a minister urat, tartsa kötelessé­gének ezzel a kérdéssel a legkomolyabban foglal­kozni és a pénzügyminister úrral karöltve még az idei év folyamán tegyen meg minden intézkedést, hogy ez a kérdés az ország javára megoldassék. (Gaal Gaston : Majd akácfamagot visz Egyip­tomba ! — Strausz István : Ugy látszik oda akarnak bennünket telepíteni 1) Ugy értesültem, hogy a hollandusok, akik igen okos kereskedők, ajánlatot tettek a kor­mánynak, hogy a gazdáknak pénzzel jönnek segít­ségére, mindenféle fináncellenőrzést megengednek és alávetik magukat annak, csak engedjék meg, hogy saját számlájukra dohányt termeltessenek a gazdákkal. Nem tudom, milyen okból, de ugy hallom hogy a hollandusoknak ez a kérése el­utasittatott. Egy másik téma, amelyről beszélni óhajtok, a. földreformmal kapcsolatban előállott visszás helyzetek. Én azok közé a képviselők közé tar­toztam, akik a földreform tárgyalásában a leg­tevékenyebben résztvettek. Meg voltam győ­ződve arról, hogy ennek a földreformnak jönnie kell ; de hogy ez ilyen rosszul sikerült, azt nem, hihettem. Ennek oka az, hogy a földreform­végrehajtásának szerve, az Országos Földbirtok­rendező Bíróság nem tudott megküzdeni azzal a nagy munkával, amely ebből kifolyólag reá há­rult. És most öt év múlva a földreform meg­kezdése után ott állunk, hogy az én kerületemben még ma is van olyan község, ahol a házhelyek nincsenek kiosztva. Volt nekünk egy sürgős házhelytörvényünk, amelynek alapján két év alatt el kellett volna intézni a házhelykiosztást, de —- mondom —- ez még ma is sok helyen nincs végrehajtva. Sőt tudok olyan ítéletről is, amely most a földreform hatodik esztendejében ugy adja ki a házhelyeket, hogy azok az idei aratás után lesznek átadandók. Az a szegény szeren­csétlen ember, aki hat esztendeig várt a ház­helyre, a nyár folyamán követ és építkezési anya­gokat akart volna odahordatni, de ez most nem áll módjában, mért az itélet szerint csak aratás után kapja meg a házhelyet.^ Itt van azután egy másik kérdés. A vagyon­váltságból és földreformból eredő földeket parcel­lánként kiosztották a kisembereknek. De mi történt ? A kataszteri birtokkiigazitás nem járt ezzel kapcsolatban. Most már, ahol egy parcella­szám alatt egy nagy uradalomból 60-—100 ka­tasztrális hold volt feljegyezve, kiosztották a föl­deket, pedig nagyon jól tudjuk, hogy ilyen nagy komplexusban vannak értékes és kevésbé értékes részek. Az én kerületemből egy szegény ember, aki 40 éves gazdasági munkássága után kitüntetést

Next

/
Oldalképek
Tartalom