Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

A '. nemzetgyűlés őáO. ülése Ï926. évi április hó 28-án, szerdán. 87 mert az eziránti tárgyalások a tanítóknak sok kárt, a közigazgatásnak pedig terhes munkát okoznak«. (Graeffl Jenő: Mikor érünk mi erre ráf) Nem kell sok idő rá. (Nagy Vineze: Nem kell íucavadászatra járni!) Nem 'kerül sok pénzbe. (Az elnöki széket Seitovszky Béla foglalja el.) Még egy határozati javasatom van. A nemzetgyűlésnek minden tagja tudja, hogy a jegyzői kar státusrendezése hónapok óta vajúdik. Ha valamelyik képviselő megsürgeti a belügyministeriumban, azt mondják, hogy az ügy a pénzügyministeriumban van és megforditva. Nem keli nekem részletesen taglalnom, hogy a státusrendezés elhúzódása a kar elkeseredése folytán mily nagy hátrányt jelent az egész közigazgatásra. Külön sérelmeiket nem kell itt nekem feltárnom. (Dréhr Imre: ügy van! Ismerjük!) Ismeri ezt a nemzetgyűlés minden tagja, de legjobban maga a belügy minister ur. Meg vagyok győződve róla, hogy a jegyzői kar jobb és megértőbb főnököt nem kaphatna, mint a minő a belügyminister ur, aki az ő érdekeiknek képviseletében és védelmezésében elmegy a végsőkig. Ugy vagyok informálva, hogy az eddigi késedelemnek is az az oka, hogy a két minister a státusrendezésből felmerült bizonyára nagyfontosságú kérdésben nem tud megegyezni. En szorgalmazni kivánom határozati javaslatommal, hogy a kormány rendeletet adjon ki (Helyeslés) és határozati javaslatomban egyszersmind célzok arra a beadványra, amelyben a jegyzői kar a kezdő fizetések, illetmények rendezését, a VII. fizetési osztályba való juthatás nehézkes körülményeinek eloszlatását és a természetben való járandóságnak megfelelő rendezését kivánja. Ezek előrebocsátása után a következő határozati javaslatot terjesztem elő (olvassa): »Utasítsa a nemzetgyűlés a belügyminister urat arra, hogy a jegyzői kar státusát — a kar részéről kifejezett óhajok méltánylásával — megállapió rendelet tervezetét haladéktalanul terjessze a ministertanáes elé, és az elfogadott rendeletet legott hirdesse ki.« Igen t. Nemzetgyűlés! Nagyon sajnálom, hogy a takarékossági bizottságnak egyik igen kitűnő, érdemes tagja, Tamássy képviselőtársam eltávozottá A bírói karról szeretnék ugyanis beszélni. A birói kar javadalmazását külön törvény, az 1920 : XX. törvény szabályozta. Ez a külöu illetmény- és előléptetési rendszer a birói függetlenség körülbástyázásának nagy garanciája. A kormány az egyik indemnitási törvényjavaslatában rést ütött ezen a garancián azáltal, hogy változtatásokat eszközölt a birói kar külön illetményei és előléptetési rendszerén. Én már akkor rámutattam arra, milyen mélyen sérti ez a birói függetlenséget, amelyet pedig nekünk minden más testület függetlenségénél jobban kell védenünk és a legtökéletesebben kell biztositanunk. Nem csalódtam, hogy a kormánynak ezzel külön céljai voltak; ugyanis most a státusrendezésről szóló egyszerű kormányrendeletbe foglalta bele a birói javadalmazás megállapítását és az előmenetel szabályozását. Mindenki, aki ismeri azt a hivatást és szerepet, amelyet a birő betölt, megérti, hogy mit jelent ez a birói függetlenség tekintetében. Elvégre a birák is emberek és nekik is élni kell. Nagyon jól tudom, hogy különösen a legnehezebb időkben, amikor majdnem minden jog bizonytalanná vált, amikor egyik .ember a, másikra tör csak azért, hogy az általa elfoglalt NAPLÓ. XLII. pozicióba juthasson, milyen hivatást tölt be a biróság. Aszkéta kenyeret evett a biró, de azok a hullámverések, amelyek itt a forradalmak elmúlása nyomán támadítak, nem értek fel a birói karhoz. Ezért szólalok én fel és követelem azt, hogy az ő különleges előléptetési és javadalmazási rendszerüket, amely be van állitva az 1920 : XX. tc.-be, állitsa vissza a kormány. Hiszen a birói hivatás nemcsak nemes, hanem a legnehezebb is, amit ember végezhet, amit ember betölthet, mert lelkiismerettel, szivvel és tudással kell párosulnia a munkának. Amikor ezzel a kérdéssel foglalkozom, látom ebben a státusrendezésről szóló kormányrendeletben azt, hogy a legfőbb állami számvevőszéknek tisztviselő kara is ugy járt, mint a birói ós az ügyészi kar. Tudvalévő, hogy a legfőbb állami számvevőszéknek, az elnöknek épen ugy, mint minden tisztviselőnek, függetlensége sokkal jobban van körülbástyázva a szervezeti és hatásköri törvényekben, mint ahogyan a bíróságé. A függetlenség egyik garanciája az, hogy minden állás, amely a legfőbb állami számvevőszéknél szervezve van, törvénybe van iktatva. Ezt a szerves intézményt a költségvetés utján semmiféle kormány nem kezdeheti ki. A forradalom ideje alatt, — lehet, hogy azt fogják mondani, hogy én csináltam — az események hatása alatt más státust kellett létesíteni; sietek hozzátenni, hogy a törvényjavaslat már az én időmben prezentálva volt a kormánynál előterjesztés végett a státusnak törvénybe iktatása iránt. Mondom, a státus fel van oldva, illetőleg a mai státus nincs törvénybe iktatva. Most, ahelyett, hogy sierttek volna, hogy ennek a független ellenőrző tisztviselőknek státusát külön törvénybe iktassák és abba a szükséges rendelkezéseket felvegyék, beiktatták átmenetileg kormányrendeletbe azt, hogy a státust az elnök állapítsa meg. Ez átmenetileg is nagy hiba és én azért nagyon kérem a t. ministerelnök urat, találjon rá módot, hogy a legfőbb állami számvevőszék tisztviselői külön státusának törvénybeiktatásáról a javaslat* mielőbb a nemzetgyűlés elé kerüljön. A legfőbb állami számvevőszék a magyar államnak ellenőrző tornya, amelynek ormáról minden tisztviselő betekint a ministerek pénzbeli és egyéb gazdálkodásába és e gazdálkodás ellenőrzése utján egész közéletünk tisztasága felett őrködik. Meg méltóztatnak engedni, hogy néhány szót szóljak még az egy szer üsitésről'. Ez a nemzetgyűlés angazsálva van az egyszerűsítés kérdésében, mert erre külön bizottságot küldött ki a maga kebeléből. Nézem, hogy mi történt az egyszerűsítéssel. Nem akarok mással foglalkozni, mint a státusrendelettel. A legutóbb kiadott státusrendelíetben 29 illetményés előléptetési rendszer van statuálva. Ebbe még nincs beleszálmitva a felekezeti tanítóké, a jegyzőké, az államvasutaké és még néhány branse, ugy hogy azokat is számítva tehetem legalább 40-felérö az illetményrendszert és a státust. Egy ilyen kis államnak, mint amilyen a magyar állam, államháztartásában 40-féle iletmény- és előléptetési rendszer van. f Hogy mennyi munkát jelent ez az államra, arról' nem kívánok bővebben nyilatkozni, csak arra térek ki, hogy ezzel együtt központi illetményhivatalt kívánt az igen t. pénzügyminister ur szervezni. Nemi tudom, kitől ered ez az idea, legújabban azt szondirozzák, azt viszik be a köztudatba, hogy ez a Nemzetek Szövetségiétől, vagy a Nemzetek Szövetsége utján inkább 1 Smith főbiztos urtól ered. Ügy látszik, nem 13