Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

80 A nemzetgyűlés 540. ülése 19.26. évi április hó 28-án, szerdán. záeiót megengednek, megengedik különösen ott, ahol minősitett kötelezettségei vannak az államnak és ez alól nem is lehet kitérni. Ez nem jogi kérdés, ez etikai kérdés, az államnak a jogtisztelet iránti kérdése és kérdése különösen annak, hogy az államadóssági kötvények valorizációjának elmaradása után lehet-e számítani az államhűség konzerválására. Ha egyszer azokat az államadóssági kötvényeinket, amelyek idegen állampolgárok kezében vannak, valorizálták, mint mondottam, 27—32—100 percent erejéig, lehetetlen, hogy be ne lássák a Nemzetek Szövetségének tanácsában, hoglyha mi állami életet akarunk élni és ha ők ezt komolyan akarják . . . (Forster Elek: Dehogy akarják!) így nem lehet heszélni, akkor leülök és nem tárgyalok. (Erdélyi Aladár: Önmagamat büntetem vele! — Pikier Emil: Nemcsak a belpolitika huncutság, a külpolitika is az!) A képviselőnek tudnia kell azt, hogy itt elnézések, mulasztások történtek, a békekötéseknél és a folytatólagos tárgyalásoknál. Nekem is van érintkezésem külföldi emberekkel és fellépéssel, eréllyel lehet megértést találni. Lehetetlen, hogy amikor itt becsület kérdésről van szó, a nemzetek becsületéről, akkor ne találják meg a helyes utat. (Egy hang jobbfelőh Apponyinak igaza van!) Apponyi Albert őexeielleneiájának, ( tisztelt barátomnak nagy politikai tudása előtt meghajlok, de az adatokat kihámozni, az adatokkal feltárni és azokkal demonstrálni és az érdekelteket megértésre birni csak az tudja, aki uralkodik az anyag felett ugy külföldi, mint belföldi vonatkozásokban. Ezt nem érheti el Apponyi Albert, aki nagyon sokat, mindenkinél többet tett az ország érdekében, de sieni gróf Bethlen István, akiben megvan a készség és a képesség ennek az ügynek kép viselésére, sem más szakemberek bevonása nélkül, egymagában nem érheti el. Akkor, amikor ez a kérdés megoldásra kerül, amikor ezt kivitelre kell hozni, amikor a bizonyítékokat ki kell hámozni, ott már szakemberekre van szükség. Lehetetlen, hogy a háború előtti és háború alatti kölcsönökért tíz és félmilliárd aranykorona

1 után — megismétlem — a magyar polgárok kamat fejében egy percentnek egyhuszadát, vagyis 49 ezer pengőt kapjanak és két és félmilliárd értékű, ugyancsak a mi statusun'kha tartozó magyar államkölcsönkötvények után, két és félmilliárd után, az idegen állampolgárok az általuk magánjogi alapon birt kötvények után 35-5 millió pengőt kapjanak. Ez maga olyan dokumentum a külföld előtt, hogy lehetetlen, hogy be ne lássák azt, hogy mi nem tudunk ellni, hogy ez csak látszatállam, vergődés. A nyugdíjterhek megosztása nélkül, a tehermentesitésből nekünk becsületbeli tartozásunkat kell rendeznünk saját állampolgárainknál az államadósságok valorizációja utján. Elvégre nem vehetjük el adóba a vagyont egyes polgárainktól akkor, amikor a vagyon helyett még kereseti alkalmat sem tudunk nekik nyújtani. (Pikier Emil: Vae victis!) Ezt a kérdést, a valorizáció kérdését és a nyugdíj teher megosztását az utódállamok között az igen t. kormánynak a szanálási periódus alatt kellett volna megoldania. Egyáltalában neim tudtom helyeselni azt, ahogyan a magyar kormány keresztülvitte a szanálást. Méltóztatnak tudni azt hogy a 250 millió aranykorona újjáépítési kölcsönre biztositékul lekötöttük a határvám, a dohainy,jövedék és a cukoradó nyers bevételét. Ezenkívül lekötöttük a sójövedék tiszta jövedelmét, lekötöttünk sok mindent, ha tőketörlesztést és a kamatokat a lekötött jövedelmeik nem fedeznék. A 250 millió folyósításában megegyeztünk, a megegyezést törvénybe foglaltuk, az egyességet, amely két, illetve három részből áll: r jegyzőkönyvekből, tulajdonképeni törvényből és a törvény integráns részét képező költségvetési előirányzatból. Megegyeztünk, hoy a 250 millió kölcsön felvétele félévi részletekbein történik. A költségvetésben fel vannak véve 1924-től azok a részletek, melyeket a hiány fedezésére a Nemzetek Szövetsége nekünk kiadni tartozott. Az egyezségi okmányokban, a jegyzőkönyvekben ki van mondva, hogy ez csak keret, már a kor^ many is mondja a mostani kÖTtségrvetési előirányzat indokolásában és maga a pénzügyi bizottság előadója is mondja, hogy ez csak keret-költségvetés. Ha tehát kenet-költségvetés, az tágítható és szükithető. Éltünk is a tágitáíssa'l. amire az egyezmények felhatalmazást adnak. Az egyezmény csupán a katonai kiadások fejlesztését tiltja, mert ez a trianoni békeszerződésbe ütköznék. Meg van állapitva f az a hiány, amellyel

1 a költségvetés zárulhat, és ez a keret-költségvetésben ki van fedezve számiokban is. Még biztat bennünket a Nemzetek Szövetségének pénzügyi bizottsága: gazdasági életeteket fejlesszétek, mert ha el is értétek a szanálás utján koronátok stabilitását és ha biztosítottátok is az államháztartás egyensúlyát, ezzel még nincs a szanálás egészséges alapokra fektetve, ha közgazdaságtokat meg nem erősititek. Ez a költségvetés szempontjából annyi, hogy mi fejleszthettük a kiadásokat, de ugyanakkor emelni kellett a bevételeket, tehát a költségvetésein belül előirányzatokat eimelhetünk, beruházunk saját bevételünkből fedezhetünk, amit azonban a főbiztos ur megvizsgál realitás szempontjából és abból a szempontból, hogy a bevételek túlságos emelkedése nem kockáztatja-e a kölcsönző nemzeteknek az érdlekét. Ez tehát magyarul annyit jelent, hogy nekünk a költségvetést ugy. kellett volna szerkeszteni, hogy minden bevételt, amit a keretköltségvetés előirányzatán feil'ül kimunkálunk és nekünk a bevételi forrásokat, főképen az adókat alaposan ismerni kell. Nincs szükség statisztikái* adók előirányzásánál. Elég az adótörvények ismerése és az adóalanyok katasztere. Mindig azzal a hiánnyal kellett volna zárni a költségvetést, amely arra az ülésszakra meg van állapitva a szanálási törvényben, egyezményben és ami fel van tüntetve a keret-költség*vetésben. Nem mondta volna különben az egyezmény, amely átgondolt és idegen államoktól ered, hogy ezt a hiányt maximumként engedem nektek; nem mondta volna a bevételekre, hogy ez minimum legyen. A költségvetés, ez a keret arra szolgált, hogy a Nemzetek Szövetsége már azzal biztosítottnak látja a kölcsön kamatának és tőketörlesztésének fedezetét. Egyébként az én fejtegetéseimet kétségbevonhatatlanul igazolják az I. számú jegyzőkönyvben foglaltak, amelyben kiemeli a Nemzetek Szövetsége, hogy Magyarországnak akar a kölcsönnel segédkezet nyújtani; kiemeli még azt is, hogy ezt az általános béke érdekében teszi és mindezekhez hozzáteszi, hogy én különös előnyt sem pénzügyi sem gazdasági tekintetben azon felül, amit a kölcsönre nézve kikötöttem az egyezményben, nem akarok a Nemzetek Szövetsége részére biztosítani. Ezek szerint csakis egy helyesen és mindig a megengedett hiánnyal záródó költségvetés volt az alapj kölcsönrészletek igénybevételének, egyedül ez, semmi más körülmény nem játszhatott közre, megkapjuk-e a megálla-