Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-539
À nemzetgyűlés 539. ülése 1926. évi április hó 27-én, kedden. 3 kijelentették, hogy a magyar nemzetet ebben az afférben teljesen ártatlannak tartják, (Pikier Emil: De a kormányra nézve ezt nem mondották !) a magyar nemzet becsületességéről meg vannak győződve. Ők erről meg vannak győződve, amint kell, hogy meggyőződve legyeneK, hiszen azt senki sem vonta kétségbe, sem kint, sem bent, hogy a magyar nemzet távol áll ettől a bűnténytől, (Egy hang a szélsöbaloídalon : És nem is lehet) hogy a magyar nemzetnek nincs része ebben, a magyar nemzet nem adott iniciativát és felhatalmazást erre, a magyar nemzet hasznot nem várt ettől, egyszóval semmiféleképen sem lehet a magyar nemzetet sem bűnrészességgel vádolni, sem fele'őssé tenni azért, ami történt, lehetetlen tehát, hogy konfliktus konstrüáltassék a magyar és a francia nemzet között, márpedig a hágai döntőbíróságnak csak ahhoz volna köze, ha konfliktus volna a magyar és francia nemzet között, ami, szerintem, a frankügyből kifolyólag teljességgel képtelenség. Annyi azonban bizonyos, —• amit itt egyikmásik képviselő ur is hangoztatott, — hogy azt a szempontot mégsem lehet egészen figyelmen kivül hagyni, hogy megteremtődött bizonyos pszichológiai légkör arra hogy ilyen bűncselekmények keletkezzenek. Azt mondotta valamelyik szociáldemokrata képviselőtársam egy közbeszólás formájában, hogy végeredményében ne vádoljuk őket azzal, hogy frankvitát csinálnak és ezzel megakadályoznak minden egyéb munkát, mert hiszen a frankvitát kellett, hogy megelőzze a frankhamisítás. Ez logikailag tökéletesen igy van, ez kétségbevonhatatlan tétel, hogy viszont a frankhamisítást megelőzte Trianon. (Uijg van ! a jobboldalon és a középen. — Pikier Emil : A szénapanamákat is Trianon előzte meg ?) Egyszerre tudvalevőleg csak egy dologról lehet beszélni s én most a frankhamisitásról beszélek. Egészen bizonyos, hogy a frankhamisitást megelőzte Trianon s azért, ha valaki objektive akarja ezt az affért megitélni akár bent az országbányakár kint, az országon kivül, lehetetlen neki attól eltekintenie, hogy van egy Trianon, amely egy országot életképtelenné tett és olyan helyzetbe sodort, amelyben rendes, normális eszközökkel sok ember nem látja lehetségesnek a talpraállást, az ország egészének visszaállítását és igy nem győzvén türelemmel a várást, nem látván azokat az utakat, módokat, amelyek a javuláshoz bizonyosan elvezetnek, ilyenféle kétségbeesett eszközökhöz nyúl és igy önmagának és az országnak ártalmára van. Természetes dolog, hogy ezt figyelembe kell vennie mindenkinek, aki kint és bent ebben a kérdésben szavát hallatja. (Ugy van ! a középen.) Mindezek ellenére kétségtelen azonban, hogy ezt az ügyet likvidálni kell. A frankügyön az országnak túl kell esnie és mindenkinek kötelessége minden erejét latbavetni, hogy a frankügy további kára nélkül likvidáltassék, vagyis lelkiismeretesen kell nyúlni ehhez a kérdéshez, mert kell, hogy minden politikusnak, minden pártnak, ellenzéknek, kormánypártnak, kormánynak, ministernek és képviselőnek egyaránt lelkiismereti kérdése legyen ennek az ügynek elintézése. Számot vessen magával mindenki, aki hozzászól, vájjon használ-e az országnak vagy árt s vájjon azzíal a pozícióval, amelyben van és azzal a tekintéllyel, amelyet élvez, ügy él-e, hogy az az ország további károsodását kizárja, vagyis ez lelkiismereti kérdés és nekem fel kell tételeznem, hogy ezt a lelkiismeretbeü vizsgálatot a kormány önmagával szemben épen ugy megejti, mint ahogyan követelni kell minden párttól és képviselőtől, hogy ezt a lelkiismeretben vizsgálást önmagával szemben ejtse meg és ebben a kérdésben csak annyit mondjon, amennyi az igazság érdekében szükséges, annyit tegyen, amennyi az ügynek becsületes likvidálásához feltétlenül nélkülözhetetlen. Erre igazán áll az, t. képviselőtársaim, hogy : »Videant consules !...«, vigyázzanak a konzulok, akárhol vannak, akármelyik párton vannak, akkor is, ha a kormányban vannak, vigyázzanak a konzulok, hogy az országot további gyalázat ebből az ügyből ne érje, hogy az ország a maga erkölcsi súlj r ának kisebbedése és károsodása nélkül ebből az áldatlan ügyből kijusson. Ezért össze kell fogni lelkiismeretesen mindenkinek, akinek szava van ebben a házban, a magyar közvéleményben, a magyar kormányzatban és közigazgatásban ; mindenkinek össze kell fogni, hogy ezt a kérdést — ismétlem mégegyszer — az igazságnak megfelelően, de a nemzet kára nélkül likvidálni lehessen. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Egy másik tapétán lévő kérdéshez is meg kívánom tenni észrevételeimet, t. i. a titkos társaságok kérdéséhez. Bevallom őszintén, nem értem egészen mindenkinek a buzgólkodását, amelyet most a titkos társaságok ellen tanúsítanak. Nagyon jól emlékszem egy korra, amely évtizedeken keresztül tartott, amikor voltunk néhányan, akik folyton azt hirdettük, bogy a titkos társaságokra semmi szükség nincs, akik azt mondottuk, hogy minden becsületes célt lehet nyíltan szolgálni, akik azt hirdettük, hogy egy titkos hatalom létezése aggasztó, nyugtalanító és veszedelmes jelenség, mert hiszen egy demokratikus és parlamentáris életben a kormányzat felelős mindazért, ami az országban történik s kell, hogy minden hatalom az övé legyen és kell, hogy minden iniciativa, a törvényhozást, a bíráskodást, a közigazgatást, szóval egy ország kormányzását és uj berendezkedését illeti, a nemzetgyűlés, respektive az országgyűlés kezében legyen. Csak igy lehet aggálytalan az ember és csak igy bizhatik abban, hogy minden ténykedést minden cselekedetet megtalálhatja a felelős tényezőt, kérdőre is vonhat, a tévedéseket számonkérheti és azokat korrigálhatja. (Ugy van ! a középen.) Mi tehát akkor is ellene voltunk minden titkos hatalomnak és társaságnak, amikor nagyon sokan ezt nem akarták tudomásul venni, amikor nagyon szépen takargatták ezeknek a titkos társaságoknak létezését, mindenféle humanisztikus és egyéb takaróval beburkolták őket és iparkodtak ugy odaállítani a közvélemény elé, mint amelyeknek a létezése bár titkos, amelyek bár hatalmat reprezentálnak, amelyek bár összeköttetésekkel rendelkeznek és akciókat is tudnak csinálni, bár a kezük elér a hivatalokba, a redakciókba és kormányzatba, de azért abszolúte nem aggályosak ; igy történt, hogy az ő működésüket egyáltalában nem kifogásolták. (Reisincjer Ferenc : Kik ezek a takargatok ? — Budai Dezső : A szabadkőmivesék ! Úgyis tudja 1 Azt mondottam, hogy ezelőtt évtizedekkel már voltak olyanok, akik nem akarták ezt tudomásul venni, akik hallgatásukkal, sőt direkt védelmükkel, igenis takargatták a titkos társaságokat. Eltekintve attól, hogy milyen jogosultsága van valakinek a titkos hatalom ellen való felvonulásra, én és ez a párt mindenkinek hajlandók vagyunk segítségére menni, aki az erkölcsöt és hazafiságot sértő, a békét, a rendet veszélyeztető, az ország kárára levő titkos vagy nyilt hatalmak ellen harcot kíván folytatni és a magyar nemzetet abba a helyzetbe kivánja hozni, hogy minden akcióért meg tudja találni a felelős tényezőket. (Ugy van! a középen.) Akár ellenzéki részről indulna^ ki az iniciativák, akár a kormány részéről, mi mindenkit támogatni fogunk, aki azt akarja elérni, hogy az országban ne legyünk kénytelenek aggódni, hogy vannak felelőtlen hatalmak, amelyek a maguk erejét erkölcstelen, antiszociális, nemzetellenes, békebontó és osztályellenes célok szolgálatára használják fel. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Í :
