Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-540
A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. évi április hó 28-án, szerdán. 65 egyéb, mint a tanács határozatainak tudomásulvevő fóruma. Szükséges tehát a közgyűlést egészen különös hatáskörrel felruházni; olyan hatáskörrel, amelyet csak ő gyakorolhasson» amelyet más helyette ne gyakorolhasson. Szükséges ez annál is inkább, mert hiszen a nemzeteket, amelyek a ^Nemzetek Szövetségében szerepelnek, voltaképen a közgyűlés reprezentálja s nem a tanács, a tanács pedig ennek a, 'közgyűlésnek csak előkészítő és végrehajtó szerve, A közgyűlés hatáskörét természetesen magasabbrendü gyanánt kell megszervezni, mint amilyen hatáskört kell juttatni a tanácsnak, abból kifolyólag hogy a közgyűlés a voltaképeni reprezentánsa a nemzeteknek, a tanács pedig csupán a közgyűlésnek egyik orgánuma. A közgyűlés összeállítását illetőleg pedig £12* Sí véleményem, hogy nem elegeendő az, ami a mai helyzet, hogy a közgyűlésben csupán a 'kormányok képviselői vesznek részt. Én szükségesnek tartanám, hogy a közgyűlésben résztvegyenek az egyes parlamentek kiküldöttei is. (Graeffl Jenő: Nagyon helyes!) Nemcsak azért, mert ekképen alakulna ki az igazi világfelfogás, hanem avégből is, mert ez a módja annak, ezzel nyerünk csak garanciát arra, hogy élővé váljék a paktum 19. ^-áhan foglalt az a reformgondolat, hogy revízió alá lehet venni az alkalmazhatatlan oknak bizonyult nemzetközi szerződéseket, valamint azokat a nemzetközi viszonylatokat, amelyeknek fennállása a békét veszélyezteti. Eddig ugyanis a Nemzetek Szövetsége ezt a reform-paragrafust semmiképen igénybe nem vette, mert szinte fetises tisztelettel veszi körül a paktumok egy másik szakaszát, a 10. §-t, amely a párisi békék által megállapitott területi és politikai helyzet változhatatlanságát hirdeti. Ezt a bálványt, ezt a fétist, ezt a megörökitőjét a trianoni határoknak a paktum 19. §-ában foglalt felhatalmazás igénybevételéivel békés utón meg kell dönteni, mert ez a békés Európa nyugalmának kérdése és egyúttal a mi életkérdésünk is. (Ugy v ] an!) Nem kell különösein hangsúlyoznom azt, hogy a hékediktátumok revíziójára gondolok, amikor erről beszélek; azoknak a be'kediktátumoknak revíziójára, amelyeknek súlya alatt nemcsak a legyőzött nemzetek nyögnek, hanem amelyek a győztesekre is átokként nehezednek (Ugy van!) s amelyek lehetetlenné teszik Európa 'konszolidációját. (Ugy van! Ugy van!) Valamennyi reform között pedig legsürgősebb a Nemzetek Szövetsége előtt való eljárás, különösen pedig á tanács előtt való eljárás reformja. (Mozgás bal felől.) Elnök: Csendet kérek! Lukács György: Mert hiszen szinte világbotránnyá kezdi már magát kinőni a tanácsnak a kisebbségi ügyekben követett eljárása. (Ugy van! jobb felől.) A kisebbségi szerződések bizonyos értékes jogokat állapitanak meg a faji, nyelvi és vallási kisebbségek számára. Mit érnek azonban ezek a jogok, ha nem lehet azokat érvényesíteni 1 Márpedig azok az eljárási szabályok, amelyek ma gyakorlatban vannak, teljesen elszigetelik azokat a védelmi fórumokat, a Nemzetek Szövetségének tanácsát és az állandó nemzetközi bíróságot, amelyekre a nemzetközi szerződések a kisebbségek oltalmát ruházták rá. Ugyanis szabály az uralkodó, hogy kisebbségi kérdéseket a tanács csak akkor vehet tárgyalás alá, ha a tanácsnak valamely tagija ezt kezdeményezi; márpedig a tanácstagok ilyen szerepre nem vállalkoznak, részben azért, mert nem birnak érzékkel a kisebbségi kérdések iránt, részben azért, mert azok a tanácstagok is, akik birnak ezek iránt a kérdések^ iránt kellő érzékkel, nem élnek az iniciativa jogával azért, mert nem akarnak ellentétbe jutni azokkal az államokkal, amelyek ellen irányulnak ezek a kisebbségi panaszok. (Héjj Imre: Humbug az egész!) Az eredmény: hogy százezerszámra halmozódnak fel a Nemzetek Szövetségénél a kisebbségi panaszok. Ezek a kisebbségi panaszok soha tárgyalás alá nem kerülnek a Nemzetek Szövetségénél, hanem egyszerűen irattárba helyeztetnek, a kisebbségek sérelmei pedig teljesen orvoslás nélkül maradnak. Ez a helyzet persze azután azt a következményt vonja maga után, hogy egyfelől a többségek még jobban visszaélnek a kisebbségekkel szemben, mert minden ellenőrzés hiányzik, másfelől pedig a kisebbségek folyton türelmetlenebbekké, folyton elégedetlenebbekké lesznek, úgyhogy már-már kitöréssel fenyeget az ő elégedetlenségük, ami pedig a békének komoly veszedelme volna. (Ugy van! jobbfelől.) Szükségesek ennélfogva a következő reformok: Mindenekelőtt szükséges az, hogy kisebbségi ügyeket ne csak a tanács valamely tagja vihessen a Nemzetek Szövetségének Tanácsa elé kötelező hatállyal, hanem, hogy ez a jog megillesse a Nemzetek Szövetségének minden tagjai a Tanácsnak, nem tartoznak azon privijai ugyan a Nemzetek Szövetségének, de nem tagjai a tanácsnak, nem tartoznak azon privilegizált államok közé, amelyek a Tanácsban helyet foglalnak. Szükséges azonkívül, hogy maguk a kisebbségek is bírjanak azzal a joggal, hogy követelhessék ügyeiknek és panaszaiknak tárgyalását a Nemzetek Szövetségének Tanácsa előtt, legalább is a kisebbségeknek országosan megszervezett legfőbb egyházi, gazdasági és kulturális szervezetei bírjanak ezzel a joggal. Feltétlenül szükséges továbbá, hogy a kisebbségi ügyek a Nemzetek Szövetsége előtt kontradiktorikus eljárás során tárgyaltassanak, azaz ne csupán a panaszolt államokat hallgassák meg, hanem a kisebbségeket is és adjanak azoknak módot arra, hogy észrevételeiket előterjeszthessék és panaszaiknak szószólói lehessenek a Nemzetek Szövetségének Tanácsa előtt. Végül pedig feltétlenül szükség van arra, hogy a kisebbségek panaszai, a kisebbségi vitás kérdések, az azok megítélésére igazán hivatott fórum elé, az állandó nemzetközi biróság elé jussanak, mert hiszen a Nemzetek Szövetségének Tanácsa politikai testület, amely poitikai voltánál fogva elfogult és igazságtalan, az állandó nemzetközi bíróság pedig rendelkezik az elfogulatlanság, az igazság tevés minden elképzelhető garanciájával, csak ez a fórum az tehát, amelyben a kisebbségek bizhatnak. Szükséges tehát, hogy az ő ügyeik minél nagyobb számban juthassanak ez elé a fórum elé, nevezetesen szükséges kimondani, hogy mindazon kisebbségi ügyekben, melyekben a jogi szempont a döntő, a Tanács köteles legyen minden egyes esetben az állandó nemzetközi biróság véleményét meghallgatni. Ha ezeket a reformokat lehetséges keresztülvinni a Nemzetek Szövetsége előtt, akkor a kisebbségek bizhatnak abban, hogy sérelmeik vagy legalább azoknak jelentékeny része orvosolható lesz. Ha azonban a Nemzetek Szövetsége továbbra is kitart az elzárkózottságában és abban, hogy a kisebbségi sérelmek nem juthatnak a maguk illetékes fórumai elé, akkor & kisebbségek elégedetlensége mind nagyobb és nagyobb mérveket fog ölteni, mert a kisebbsé10*
