Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-540
42 Á nemzetgyűlés 540. ülése 1926. évi április hó 28-án, szerdán. ilyen cinikus véleménye. De egy kormányzatnak, akár liberális, akár neo-keresztény, akár keresztényszocialista, akár radikális, akár szociáldemokrata, akár jobboldali, akár baloldali, (Horváth Zoltán: Vagy olyan, amely semmilyen, pl. a Bethlen-kormány!) feltétlenül más álláspontra kell helyezkednie a hadikölcsönök kérdésében. Nem lehet azon az állásponton lennie, amelyen egy Kun Béla volt; rá kell kényszeritenie a pénzügyministert, hogy ne tízéves határidőkről beszéljen, hanem igenis, állapitsa meg a módozatokat, hogy a hadikölcsön-kérdést hogyan kívánja rendezni. Erre vonatkozólag határozati javaslatot nyújtok be (olvassa): »Utasitsa a nemzetgyűlés a pénzügyi kormányt, hogy a hadikölcsönkötvények esedékes szelvényeit a jegyzés idejének megfelelő aranyértékben váltsa be.« T. Nemzetgyűlés ! Most már másodizben leszek bátor beszélni röviden a földbirtokreformról és a földbirtokreformnak az összes európai államokban való végrehajtásáról. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Sajnálom, _ hogy Graeffl képviselőtársam nincs jelen; rajta kivül különösen Szomjas, Barthos és Dabasi Halász Móric képviselőtársaim voltak azok, akik állandóan kétségbevonták azokat a számadatokat, melyeket az utódállamokra vonatkozólag és Európa többi államaira vonatkozólag felhoztam a földbirtok elosztását illetőleg. Leszek bátor idézni egy olyan könyvből, amely most, pár hónappal ezelőtt jelent meg, oly ember tollából, aki tulajdonképen nem is a földbirtokreformerek közé tartozik, hanem teljesen tárgyilagosan, szinte egyetemi tanári hüvösséggel irta meg ezeket a kérdéseket. Sebes Dénesnek »Uj Agrárdemokrácia« című könyvéből leszek bátor idézni, a Romániára vonatkozó adatokat pedig a román kormány hiteles kiadványából s be fogom bizonyítani, hogy azok a számok, amelyek a nagy földbirtok eloszlására vonatkozólag itt nyilvánosságra kerültek, igenis megfelelnek a valóságnak. Először is Franciaországgal foglalkozom azért, mert hiszen Franciaországnak ma politikailag óriási súlya van Európában és mert ennek a könyvnek illusztris szerzője szerint tulaj donképen a francia egyetemi tanárok előadásai és a francia politikusok beszédei mozgatják az egész földbirtokreform-akciót Európában. A francia mentalitás az, amely megkivánja, hogy Közép-Európában a földbirtok demokratizáltassék, és hogy olyan demokrácia táiniadjon»,. — mandLi uk, parasztdemokrácia, vagy kise'mbeirek demokráciája — amelynek politikai felfogása sokkal közelebb áll a mostani francia politikusok politikai felfogásához, mint amilyen közel áll az ő felfogásukhoz a feudális gazdiasági rendszer, mely most egész Európában van. (Zaj jobb felől. — Szomjas Gusztáv: Szóval oda akarja formálni a mi felfogásunkat, ahogy a franciák gondolkodnak. De minden országban más intézkedés kell!) Hogy ez igy van« azt határozottan tudom bizonyítani, egy francia egyetemi tanárnak — aki Franciaországban nagy szerepet játszik — előadásából, melyet a könyv szószerint citál, hogy t. i. valóban, ezeknek a parasztdemokráciáknak kialakítása Franciaországban oly kívánság, melyet ők népszerűsítenek és melyet igyekeznek a politikai realitások közé beállítani. (Fekete Lajos: Lehet» hogy ott jó, die nálunk nem jó. Ez csak Franciaországra szól.) Ebből természetesen nem következik az, hogy ezt a, többi államoknak el kell fogadniok, de megállapítottam èzt, hogy SÍ% ellenkező felfogáson levő képviselőknek is megmutassam, hogy én nem vagyok elfogult, és hogy oly mozgalomról van, szó r amelynek mai része Franciaországból indult ki. Magában Franciaországban a föld megoszlása a következő: 1923-ban a kataszteri adlatok szerint 7,520.922 tulajdonos birt 13,444.226 hektár földdel. Saint Genise szerint — hivatalos adatok összeállítása szerint — a francia földnek 49,388.305 hektárjából 5,211.456 hektár törpe-, 7,543.344 hektár kis-, 19,217.902 hektár középbirtokosoké, 9,398.057 hektár nagybirtokosé, azonban a nagybirtok maximuma 50 és 200 hektár között váltakozik. Tekintettel arra,, hogy egy hektár valamivel több mint két hold. (Felkiáltások jobbfelől: Két és fél hold!) Franciaországban a nagybirtok nem lehet több 500 katasztrális holdnál. (Dénes István: Pedig az Franciaország. — Zaj :,obbfelől.) Ha a mélyen t. túloldal azon az állásponton van, hogy a nagybirtokrendszert fenn kell tartani, én ezt a legnagyobb mértékben aláírom, ha ugy állítják be ezt a rendszert, hogy 500 katasztrális holdnál nagyobb birtok nem lehet, sőt nagylelkű vagyok és felemelem ezerre, (Zaj jobbfelől. — Dénes István: 5000-re!) sőt felemelem 5000 katasztrális hold földre. Tehát 5000 katasztrális hold föld volna a maximum;. (Gr. Hoyos Miksa: Fokozatosan lehet, de egyszerre nem! — Horváth Zoltán: Kezdjük már meg! — Mándy Sámuel: Megkezdtük! — Fekete Lajos: A másét könnyű osztani! A sajátját ossza el, ne a másét! — Kuna P. András: A sajátjából adjon! — Zaj.) Saint Genise, a hivatalos tényező megállapítja, hogy Napoleon annyi vérrel szerzett dicsőségét az egész európai háború után tulajdonképen azzal alapította meg, hogy már akkor megkezdte a birtokok parcellázását (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és azokat a katonákat, akik az ő zászlaja alatt bátorsággal és annyi eredménnyel harcoltak a francia dicsőségért, mind földhöz és házhelyhez juttatta. (ügy van! half elől.) Nem lehet tehát azt mondani, hogy ez oly jelenség, melyet a magyar demagógok találtak ki s hogy a magyar demagógok járták be a háború után a parasztságot, hogy fellázítsák őket a földreform követelésére. Napoleon idejében, sőt visszamegyek a régi római világbirodalom idejére, a pun háború után a római világbirodalomban minden katona és minden oly ember, aki a római birodalmat segítette háborús céljaiban, földbirtokhoz jutott. (Láng János: Oly területhez, mely nem volt senkié! — Dénes István: A római parasztoké volt, azután vették el tőlük a patríciusok s akkor bukott meg a római birodalom. — Zaj.) Most pedig a francia viszonyok ismertetése után, — nem is fűzök kommentárt hozzá — leszek bátor áttérni a többi európai államok földbirtokpolitikai eredményeinek ismertetésére. Csehországban törvényben van kimondva, hogy ötszáz hektár az a maximum, amelyet egy földbirtokos magáénak mondhat, tehát ezer katasztrális hold. Csehországban az erdőkből elvettek egyszer 100.000 hektárt, (Szomjas Gusztáv: Vettek?) azután kétszáz hektárt sajátítottak ki — rosszul értette a képviselő ur, azt mondottam, hogy elvettek. (Szomjas Gusztáv: Például egy ur zsebéből 150 milliót elvettek!) Nem vettek, hanem kisajátítottak, azután 286.000 hektár erdőbirtokot, amelyre nézve a közgazdászoknak az a felfogása, hogy ha valamit a nagygazdák tudnak okszerűen kezelni, ugy elsősorban az erdőbirtok az. (Gr. Hoyos Miksa: A cseh erdő az állam tulajdonába megy át, nem a kisemberekébe!) Csehországban az