Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

A nemzetgyűlés 540. ülésé 1926. évi április hó 28-án, szerdán, Scitovszky fiéla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Az 1926/27-ik évi állami költségvetés általános tárgyalása. — Felszólaltak : Kiss Menyhért, Lukács György, Strausz István, Renczes János, Nagy Vince. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — interpellációk: Hegymegi-Kiss Pál Írásbeli interpellációja a kultuszministerhez, a polgári iskolák külön felügyeleti szervei tárgyában. — Hegymegi-Kiss Pál írásbeli interpellációja az igazságügyministerhez, a közjegyzői kinevezéseknél a közjegyzői helyettesek mellőzése miatt. — Hegymegi-Kiss Pál Írásbeli interpellációja a földmivelésügyi ministerhez, a peszóradacsi uradalomtól kért kishaszonbórletek tárgyában. — Farkas Tibor szóbeli interpellációja a földmivelésügyi ministerhez, a hidegvérű ló-tenyésztés tárgyában. — Farkas Tibor szóbeli interpellációja a földmivelésügyi ministerhez, a versenyfogadások megadóztatásából származott • lótenyésztési alap tárgyában. — Az ülós jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Rakovszky Iván, Bud János, Walko Lajos, Mayer János, Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 10 perckor.) (Az elnöki széket Seitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Bodó János jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Petrovics György jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Hébelt Ede jegyző ur. Napirend szerint következik az 1926/27. évi állami költségvetés (írom. 1042) folytatólagos tárgyalása. A szó Kiss Menyhért képviselő urat illeti, aki beszédének elhalasztására tegnapi ülésünkön engedélyt kapott. Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! A tegnap elhangzott két beszéd közül először reflektálni akarok arra a mély szántásu és gondolatokban gazdag beszédre, amelyben Haller István, a Wolff-párt igen t. tagja elmondotta mindazokat az észrevételeit, amelyeket a mostani politikai élettel kapcsolatban szükségesnek tartott elmondani. Különösen hangsúlyozta azt, hogy a mai parlament, ez a mostani nemzetgyűlés elvesztette kapcsolatát a tömegekkel. Ezt ő megállapította és kijelentette azt is, hogy ő, szemben a diktatúrával, a parlamentarizmusnak hive és szükségesnek tartaná, hogy a parlament a kapcsolatot a nagy néptömegekkel fel tudja venni, mert a parlament hivatásának csak addig tud megfelelni, amig nagy néptömegeket, millió és millió embert érez a háta megett. Haller István képviselőtársamnak ezt a megállapítását teljesen magamévá teszem és szemben azokkal, akik akár a fasiszmusnak, akár pedig a diktatúrának hivei, ma is az öszszes kormányformák között a parlamentarizmust tartom az egyedülinek, amely a leglehetetlenebb anarchikus helyzetekben is mindig a legigazságosabban és a tömegek igényeinek legmegfelelőbben tudja a közállapotokat kormányozni. NAPLÓ. XLIl. Teljesen rátapintott Haller István t. képviselőtársam a való igazságra, amikor megállapította, hogy ez a nemzetgyűlés elvesztette kapcsolatát a nagy néptömegékkel. Nem elég azonban megállapítanunk ezt az igazságot, hanem keresnünk kell ennek inditó okait is. Szerintem ennek inditóokai a következők: A második nemzetgyűlés, szakítva az első nemzetgyűléssel, már megalakulásakor nem ugy jött létre, ahogy az a tömegek kívánságának megfelelt volna. T. i. az első nemzetgyűlést mesterségesen megakasztották abban, hogy a legradikálisabb kérdésben, a választójog kérdésében állást tudjon foglalni és szemben az első nemzetgyűlést összehívó rendelkezéssel, a második nemzetgyűlést már nyilt szavazás utján hivatta össze a kormány és azt hiszem, a túlsó oldalon is, akik az igazságot szeretik, — már pedig az igazság a világalapja — elismerik azt, hogy a nemzetgyűlési választások nem az igazság jegyében folytak le és bizonyos zavaró körülmények merültek fel. (Pakots József: Az erőszak jegyében!) így többek között nagyfokú erőszakkal és a közigazgatásnak olyan alakban való igénybevételével, amely rendes jogállamban nem szokott megtörténni, szóval a második nemzetgyűlés olyan születési hibákkal jött napvilágra, hogy el kellett következnie annak az időnek, amikor magában a nemzetgyűlésben kormánypárti képviselő urak állapítják meg, hogy ez a nemzetgyűlés elvesztette a nagy néptömegek öszszeköttetését és érdeklődését, hogy ez a nemzetgyűlés nem felel meg a várakozásoknak. Már több alkalommal aláhuzottan elmondottam és kértem a t. kormányt, hogy tekintettel arra, hogy sem Németország-bán, sem Ausztriában, sem az utódállamokban egyetlenegy olyan nemzetgyűlés sincs, amely öt esztendeig tartott volna s tekintettel arra, hogy a nemzetgyűléseknek ősapja az 1786-iki, tehát a francia forradalom után keletkezett nemzetgyűlés is csak igen rövid ideig működött és igen rövid idő alatt radikális reformokat adott az országnak, maradjon hű a kormány a nemzetgyűlések lélektanához, természetraj-