Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-544
3áO A nemzetgyűlés 544. ülése 1926. évi május hó 5-én, szerdán. gának, hogy vele szemben meggyanusitó és molesztáló intézkedéseket a külföld ne alkalmazzon. Én és az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, bebizonyítottuk ismételten ennek a frankügynek tárgyalása során, hogy minket semmiféle párthatalmi és egyéni érdek ebben az ügyben nem vezérel. Mi soha az igen t. kormánynak ebben az ügyben nehézséget nem csináltunk és nem fogunk csinálni, bármit méltóztatnak is ebben a tekintetben cselekedni, mert mi ebben a kérdésben egységes nemzeti frontot alkotunk a kormány háta mögött. De joggal elvárhatjuk az igen t. kormánytól, hogy amikor nem csináltunk neki nehézségeket, szintén erre az elvi álláspontra helyezkedjék és nem a kormány további maradása vagy nem maradása és nem a taktikai vagy hatalmi érdek szempontjából, hanem a nemzeti érdekek védelmének és biztosításának szempontjából kezelje ezt a kérdést. Az a regard, az a figyelem, amelyet mi mint ellenzék tanúsítunk a kormánnyal szemben, fokozottabb mértékben kell hogy érvényesüljön a nemzet felelős gazdáival szemben. A magam részéről sajnálattal vagyok kénytelen megállapítani, hogy részben gyengeségből, részben a párthatalmi szempontok túlságos előtérbe helyezése következtében a frankügyyel kapcsolatban a — mondjuk — természetes megaláztatáson kívül is a nemzet további felesleges zaklatásoknak és megaláztatásoknak volt kitéve, amelyeket kellő előrelátással, több eréllyel és kevesebb taktikázással el lehetett volna a maga erejéből kerülnie. Ebből a sempontból is bizalmatlan lévén a kormánnyal szemben, a költségvetést nem fogadom el. Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Rassay Károly ! Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Előttem szólott képviselőtársamnak csak a sajtóval kapcsolatban elmondott néhány szavára kívántam reflektálni, minthogy azonban képviselőtársam egy hosszú politikai beszédet mondott, amelyben sok mindenféle részletre kitért, méltóztassék megengedni, hogy ezek közül egy-kettőre a magam részéről is megtegyem észrevételeimet. (Halljuk! Halljuk !) Igen t. képviselőtársam beszélt a Szent Lászlóaranyakról, amelyeket elszórtak az országba a titkos társaságok ügyének felvetésével, hogy ezen kapjon az ellenzék a közvélemény és felejtse el közben a frankügyet. Igen t. képviselőtársam oldaláról a frankügy elfelejtését igen melegen ajánlották a frankügy egész folyamata alatt. (Peyer Károly : Ellengőz jobbról !) Igen t. képviselőtársam pártja részéről, vagy annak a politikai csoportnak részéről, amelyhez ő tartozik, mindig azt hallottuk a frankügy folyamata alatt, hogy ezt nem kinyomozni kell, nem kíméletlenül kideríteni kell, (Eckhardt Tibor : Ezt sohasem mondtam ! — Peyer Károly : Ellengőz jobbról ! — Zsirkay János : Ez* is nagy tévedés ! — Eckhardt Tibor : Csak a felesleges széjjeltaposása ellen tiltakoztam, széjjeltaposását meg kell akadályozni !) ami abban csúcsosodott ki, hogy amikor a baloldalról, vagy az egész nemzeti közvélemény részéről ennek az ügynek kinyomozását követelték, (Zsirkay János : Követeltük mi is !) akkor t. képviselőtársam részéről és pártjának vezetője részéről kiadták az »ellengőz jobbról« cimű vezényszót, (Eckhardt Tibor : De nem a nyomozással szemben, hanem a felforgató izgatással szemben ! — Zsirkay János : Egy megszállás lehetőségével szemben. — Zaj. Elnök csenget.) amelynek nem az volt a feladata, hogy ezt az ügyet teljes erővel kinyomoztassa, hanem az volt a feladata, hogy ezt az' ügyet lokalizált ássa, visszaszorítássá bizonyos olyan korlátok közé, amelyeket én nem ismerek, mert az ügyben nem vagyok benne, de talán azok ismerik, akik ezzel a követeléssel • előállottak. Nem tartozom azok közé, akik az elszórt aranyakat felvették, hanem hizelgek magamnak azzal, hogy kezdettől fogva próbáltam ezeket az aranyakat elszórni, sajnos, — meg kell állapitanom — nem megfelelő eredménnyel. (Zsirkay János : Londonban !) Nem Londonban, t. képviselőtársam, hanem — ha már erről beszélünk — akkor legyen szabad egy bizonyos dolgot elmondanom. Január 3-án vagy 4-én pártközi értekezlet volt. Tehát amikor még Nádosy Imre szabadon járt, amikor herceg Windischgraetz még palotájában lakott, (Horváth Zoltán : Kibontakozásról beszélt a belügyminister !) amikor Zadraveczről, Baross Gáborról és a további urakról szó sem esett, a t. ministerelnök összehivta a parlamenti pártok egyes tagjait és eléjük terjesztette bizonyos körvonalakban az akkori tényállást. (Horváth Zoltán : Nem egészen hűen !) Amikor alkalmam volt beszélni a ministerelnök úrral, az első szavak hallatára a következőket mondottam : Véleményem szerint a frankhamisitási bűnügy egy szimptoma, amely megtörtént, és amellyel szemben el kell járni a kormánynak a törvény keretei között. De ha meg akarjuk akadályozni, hogy a jövőben ilyesmi előforduljon, első kötelessége a kormánynak, nyúljon a titkos társaságokhoz és oszlassa fel őket. Ezt voltam bátor ajánlani a ministerelnök urnák január 4-én, tehát akkor, amikor még ki sem bontakozott ennek a bűnügynek, ennek a társadalmi és politikai nyavalyának igazi kórképe, amely azóta az országot ilyen válságos helyzetbe sodorta. Eckhardt t. képviselőtársam a titkos társaságokkal kapcsolatban bizonyos teóriákat állitott fel. Azt mondja, hogy titkos társaságok mindig voltak a történelem során és a nemzetek szabadságukat és nagyságukat nem egyszer ezeknek a titkos társaságoknak köszönhették. Igen t. képviselőtársam, talán a példafelsorolásban egynél meg kellett volna állania, a narodna Obranánál, mert nagyon furcsa, hogy a magyar képviselőházban elhangzik egy olyan megállapítás, hogy a jelenlegi Jugoszlávia nagyságát a Narodna Obranának és azoknak a titkos szervezeteknek köszönheti, (Eckhardt Tibor : Nem igy van?) amelyek gyilkosságra szövetkeztek, megölték az akkori Osztrák-Magyar monarchia trónörökösét és rázuditották a világra azt a veszedelmet, amelynek tízmillió ember esett áldozatul, amelynek áldozatul esett Magyarország a maga területével. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Klárik Ferenc : Ez egy aljasság !) Elnök: Klárik képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani. (Zaj. — Eckhardt Tibor : Ezt tagadja? Meg sem érti a képviselő ur, hogy mit mondtam !) Csendet kérek, Eckhardt képviselő ur. (Eckhardt Tibor : Vagy nem volt itt, vagy nem érti ! Egészen mást mondtam !) Rassay Károly : Egyáltalában nem vonok le olyan konzekvenciát, mint t. képviselőtársam, (Halljuk ! Halljuk !) aki valami dicséretreméltó példának állította be a Narodna Obranát. (Eckhardt Tibor : Én egy tényt állapítottam meg ! — Peyer Károly : A tény felemlitésével is !) De meg vagyok róla győződve, hogy Jugoszlávia nagyságát nem a Narodna Obranának köszönheti, mert ez és a hozzá hasonló többi titkos szervezetek még ma is akadályozzák azt, hogy Jugoszlávia konszolidációja teljes legyen, egyéb nagy nemzetiségi problémák mellett. (Eckhardt Tibor : Tessék Pasicsot megkérdezni, hogy mi a véleménye ! Más a véleménye ! — Beck Lajos: Mert benne van!) Nagyon valószínű, hogy Pasicsnak más a véleménye, én azonban azt hiszem, hogy Jugoszlávia igazi nagyságát annak a
