Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-544
A nemzetgyűlés 544. ülése 1926. évi május hó 5-én, szerdán. 339 éleslátása és judiciuma ahhoz, hogy átlátván a szitán, észrevegye, hogy a Szent László-pénz hamis pénz és nem hajolt le annak felszedésére. (Ulain Ferenc : István mesternek nagyon sok ilyen hamis pénze van ! — Peyer Károly : Csakhogy mi nem akkor ugrunk, amikor a kormány akarja ! — Horváth Zoltán : Mi nem szedtük fel ëzt a Szent Lászlópénzt, és nem is fogjuk felszedni !) Én tiltakozom az ellen is, hogy a konszolidációt valaki ugy művelje, hogy hol a jobboldalt uszitja a baloldalra, hol a baloldalt a jobboldalra. (Horváth Zoltán : Ez is igaz !) így lehet a viszályokat kimélyíteni, igy lehet a nemzet testében az irritációt és a betegséget állandósítani, igy lehet egy nemzetet konvulziókból konvulziókba vezetni, de konszolidációt, rendet és békés fejlődést ezzel a perfid taktikával semmiféle országban sem lehet teremteni. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór : Csakhogy önök hagyják magukat ugratni, de mi nem ! — Horváth Zoltán : Korrumpálja a lelkeket ez a taktika ! — Berki Gyula : Nyugodjanak bele, hogy Bethlen még tiz évig lesz ministerelnök ! — Zsirkay János : Csak tiz évig? Mi azt hittük, hogy örökké ! — Kováts-Nagy Sándor : Amig él I — Rothenstein Mór : Ez az az úgynevezett liberális szárny az egységes pártban ! — Petrováez Gyula : Örüljön neki ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. (Horváth Zoltán közbeszól. •—• Zaj.) Horváth Zoltán képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Berki Gyula közbeszól.) Berki Gyula képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Horváth Zoltán : Olyanok lesznek, amilyeneknek parancsolják ! — Berki Gyula : Ugyan kérem, minekünk nem parancsol ! Miért csodálkozik rajta, hogy Bethlen Istvánt követeljük Horváth Zoltán helyett?) Berki Gyula képviselő urat. kérem, méltóztassék csendben maradni. (Horváth Zoltán közbeszól. — Zaj.) Horváth Zoltán képviselő urat másodízben figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek, képviselő urak. Kénytelen leszek a képviselő urakkal szemben erősebb eszközöket alkalmazni,.ha a közbeszólások igy elharapóznak. (Peyer Károly közbeszól. — Zaj.) Peyer Károly képviselő urat kérem méltóztassék csendben maradni. (Zsirkay János közbeszól. — Zaj a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Zsirkay János képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Rothenstein Mór: Halljuk a szónokot !) Eckhardt Tibor : Igen t. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy néhány szóval még az ominózus frankügyről is megemlékezzem ; nem azért, mintha a frankügynek lényegét bármiféle vonatkozásban is érinteni akarnám ; ezt eddig sem tettem, ezután sem fogom tenni, mert nyugodtan látom a kérdést a magyar biróság kezében. Az egyetlen aggodalom, amely engem most felszólalásra késztet, épen az, hogy nem szeretném, ha ezt a biróságot bármiféle kivülről jövő nyomás munkájában megakadályozná. Mélységes aggodalommal látom azt, hogy a számtalan külföldi ellenőrzés mellett, amely erre az országra rászakadt, a katonai ellenőrzés és az önként vállalt pénzügyi ellenőrzés mellett most már az igazságügyi ellenőrzésnek is bizonyos neme kezd kialakulni, amelyet a kollaboráció misztikus neve alatt művelt az utóbbi hónapokon keresztül nemcsak a francia, hanem a cseh-szlovák kormány is. Teljesen méltányosan és tárgyilagosan akarom a tőlünk idegen érdekek védelmét elbírálni. Minden vonatkozásban hajlandó vagyok koncedálni bármely külföldi hatalmasságnak is azt a jogát, hogy a magyar büntető perrendtartás szerint a sértettet megillető jogokat érvényesítse, de ezen 1 túlmenő jogai senkinek ebben az országban nem lehetnek. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Amikor a különböző francia megbizottak akár egyéni iniciativából, akár kormányutasitásra ezen túlmenő jogokat arrogálnak maguknak, amikor a nyomozás irányításába beleszólnak, amikor döntő módon avatkoznak bele, hogy az ügyészség vagy rendőrség járjon el bizonyos ügyekben, amikor úgyszólván maguknak követelik " meg a döntés jogát abban a vonatkozásban, hogy valamely magyar igazságügyi vagy rendőri hatóság áltál tett intézkedés kielégitő-e az ő szempontjukból vagy nem : itt egy olyan gyámkodást és ellenőrzést látok az eddig mindenkor függetlennek tudott és ismert magyar birói hatóságok felett, amelybe én szó nélkül belenyugodni és beletörődni nem tudok. (Helyeslés.) Ismételten fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy annak idején, Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolása után az osztrák-magyar monarchia által az akkori Szerbiához intézett ultimátum és petitum lényege az volt, hogy az akkori Szerbia engedje meg az Osztrák-Magyar monarchia hatóságainak csak a betekintést a nyomozásba. (Peyer Károly : Nem egészen !) Ez a betekintés semmiesetre sem megy el a kollaboráció fogalmáig, mint ahogy az épen ma alkalmaztatik. Értesülésem szerint — ezt Szádeczky-Kardoss Lajos az ő történelmi művében is leszögezi — akkor a jugoszláv válasz jegyzéket a francia külügyminiszté-riumban ugyanaz a Berthelot szövegezte meg, aki velünk szemben most ugyanazt a követelést állította fel, amelyet akkor casus belli-re alkalmas nemzetközi jogsérelemnek tekintettek. De. a francia beavatkozásnál is súlyosabbnak tartom azt, hogy a szokol-üggyel kapcsolatban, — amelyet teljesen feleslegesen és káros módon a baloldal,ugratása és a kormány gyengesége, következtében újból belevittek a nemzetközi közvéleménybe — egy olyan ügyben, amelyet évekkel ezelőtt diplomáciailag és bűnügyileg elintéztek, hogy négy évvel ezelőtt lezárt ügyben újból felvétessék a nyomozás ét ennek során a cseh-szlovák hatóságok ugyanarra a kollaborációra nyerjenek jogot, amelyet a francia hatóságok a frankhamisítással kapcsolatban gyakorolnak. Ha négy évvel ezelőtt lezajlott és lezárt ügyeknek ilyen ujrafelvétele és ilyen nemzetközi nyomással való állandó irritációs anyag gyanánt való bedobása a közvéleménybe lehetővé válik, akkor ebben az országban a függetlenségnek még a látszata is odavész és minden balkáni szomszéd szabad módot és lehetőséget nyer arra, hogy akkor borítsa fel a helyzetet, akkor avatkozzék bele a magyar nemzet ügyeibe, amikor neki jól esik. És én, mint ellenzéki képviselő, kérdem, — annak ellenére, hogy a kormány helyett válok szószólójává a kormány érdekeinek is — miféle kormányzati lehetőségek maradnak az igen t. kormányférfiak kezében, ha nap-nap után a molesztáló jegyzékeknek és beavatkozásoknak egész garmadája repül a fejükhöz? Ebbe a szituációba szó nélkül beletörődni nem lehet. Követelnünk kell a külföldi beavatkozásnak korlátok közé való szorítása Én a magam részéről sajnálattal vagyok kénytelen leszögezni, hogy taktikai szempontból az igen t. kormány a nemzeti érdeket nem tudta teljes mértékben megvédeni és épen ezért sajnálattal vagyok kénytelen megállapítani azt is, hogy a már január elején leszögezett az az álláspontom, hogy a frankügy likvidálása egy teljesen érdektelen és politikailag színtelen kormányra volna bízandó, az egyetlen helyes álláspont volt, amely a nemzet érdekeit meg tudta volna védelmezni, mert egy teljesen érdektelen és politikától mentes kormányzat joggal kérhette volna ki maNAPLÓ. XLII. 47
