Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-543
À nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hó á-én, kedden. 293 szerepelnek, nincsenek helyesen besorozva, továbbá hogy ott egy úgynevezett egyszerűsítés történt, aminek következménye, — ő szerinte épen megfordított — t. 1. a számvevőséget és a pénztári kezelést kivettük és a pénzügyministerre bíztuk. Engedelmet kérek, erre vonatkozólag csak az a megjegyzésem, hogy sehol sincs előirva, hogy minden egyes szervezetnek külön számvevősége kell, hogy legyen. Igen t. képviselőtársam tudhatja azt is, hogy egy időben nálunk is minden számvevőség kivétel nélkül központosítva volt és ha majd sikerül az az egyszerűsítés, amelyet tervezünk, akkor szintén jórészt erre a rendszerre fogunk áttérni. Igenis, ez feltétlenül létszámcsökkentéssel jár. mert hiszen azért, hogy megszűnt ez a számvevőség, a pénzügyministeriumban nem szaporítottuk a létszámot, sőt ellenkezőleg, csökkentettük. Ezt kivánom erre vonatkozólag megjegyezni. Ami egyes tételek beosztását illeti, azt hiszem, hogy sehol a világon alkotmányjogi törvények nem szabják meg, hogy egyes tételek a költségvetésben hol szerepeljenek. Ez tisztán és kizárólag célszerűségi kérdés, amit méltóztassék tudomásul venni. Ha például az osztrák költségvetést vesszük, ott három ministeriumot olvasztottak be a ministerelnökségbe, Így a külügyministeriumot és — azt hiszem — a honvédelmi ministeriumot is. Valóban be kell valahová sorozni ezeket. Kiváncsi vagyok, igen t. képviselőtársam hová sorozná be ezeket, ha nem volna ezeknek külön fejezetük? (Strausz István: Törvény van rá, hová kell besorozni!) Igenis, az egyes tárcákhoz a logikusan odatartozó tételeket. Épen ebből a szempontból mint példát hozom fel a csepeli kikötőt. E kormánybiztosság tétele a ministerelnökséghez van beosztva, amint ezt olyan esetekben is tesszük — s azt hiszem, ez a helyes eljárás — amikor az illető tárgy több tárcát érdekel; ilyenkor azt célszerűbben máshová besorozni, mint a ministerelnökséghez. nem lehet. Egyik igen t. képviselőtársam — ha jól emlékszem, Hegymegi-Kiss Pál — azt az észrevételt tette és azt a kérdést intézte hozzám, vájjon a külföldi költségvetésekben vannak-e rendelkezési alapok. Erre nagyon könnyű a válaszom: mióta az államok költségvetésekkel dolgoznak, — ós költségvetésekkel fognak dolgozni mindig — voltak, vannak és lesznek rendelkezési alapok. Ezt méltóztassék igen t. képviselőtársamnak tudomásul venni. Lényegesebb volt Strausz igen t. képviselőtársam megjegyzése az államadósságokat illetőleg. Az általános vita végén szándékosan nem tértem ki erre a kérdésre, mert biztosra vettem, hogy igen t. képviselőtársam ismételten szóvá teszi- T. képviselőtársam nem egészen jól itéli meg ezt a kérdést. Szemrehányást tesz, nem tudom, hivatali elődömnek, aki annak idején tárgyalta az államadósságok megosztását vagy pedig azoknak a kiküldötteknek, akik az ő megbízásából ezt csinálták. Bocsánatot kérek, az innsbrucki e^vezmény — méltóztatik ismerni — nem tőlünk függő dolog. A külföldi hitelezők nevében elsősorban a jóvátételi bizottság foglalkozott ezeknek az államadósságoknak a megosztásával, másrészt az összes utódállamok és érdekelt államok részt vettek ezekben a tárgyalásokban. Higyje el igen t. képviselőtársam, egyetlen egy államot sem ismerek, amely többet akarna fizetni, mint amennyit kell. Mindegyik megtette a maga észrevételeit. Ez nem irható sem elődöm hátrányára, sem azoknak a kiküldötteknek hátrányára, akik nagyon derekasan teljesitették munkájukat, mert ott az összes államok egyetértésben hozták létre ezt az úgynevezett innsbrucki egyezményt. Ebből tehát azokat a következtetéseket levonni, amelyeket igen t, képviselőtársam levont, — kamatmegtakarítások, stb. — nem lehetséges, mert hiszen jórészt kényszer hatása alatt állottunk és ennek hatása alatt kellett ezt az innsbrucki egyezményt elfogadnunk. Méltóztatott kifogásolni, hogy ugyanakkor nincs ilyen valorizálás befelé. Ez természetes dolog is, mert hiszen ott is elsősorban csak az aranyértéken alapuló adósságok kérdését rendezték. Méltóztatott ebből azt a következtetést is levonni, hogy ezeknek a kérdéseknek rendezése a valorizálás kérdéséhez tartozik. Én ma nem foglalkozom ezzel, egyet azonban kijelentek, — amit mindig kijelentettem — hogy valorizálni csak akkor lehet, ha azt az ország teherviselőképessége elbirja, mert a valorizáción át nagyon könnyen lehetne az országot újólag tönkretenni. Még a Nemzeti Bankra vonatkozóan tett egy megjegyzést igen t. képviselőtársam, hogy t. i. hogyan ellenőrizzük a Nemzeti Banknak az állami pénzeket illető gesztióit. Ebben a tekintetben nem értem egészen igen t. képviselőtársam közjogi aggályát. A Nemzeti Bank a kormánytól teljesen független intézmény: semmi egyéb, mint bankszerű kezelője a mi pénzeinknek. Neki semmiféle joga nincs a mi pénzeinkkel rendelkezni. Ő először is begyűjti a bevételeket, amelyek a postatakarékpénztárnál, stb. befolynak, azután utalványozásainkra kiutalja a megfelelő összegeket a postatakarékpénztárnak s az összes kiadásokat teljesiti. Ez a bank és állam közötti rendszer megvan máshol is — igy például Angliában — s nem tudom elhinni, hogy valaki követelné azt, hogy például az Angol Bankot a számvevőszék, vagy ennek megfelelő hasonló intézmény kontrollálja. Ez annyira ellentétben áll ennek a banknak jellegével, hogy azt hiszem, semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy ez meg nem történhetik. A számvevőszék működése főképen a kiadások ellenőrzésére szorítkozik, ezeket pedig a Nemzeti Bank nem saját jóvoltából vagy saját belátása szerint teszi, hanem azoknak az intézkedése alapján, amelyeket a kormány tesz. Ezeket kell ellenőriznie a számvevőszéknek, a számvevőszék ebben az ellenőrzésében pedig semmiféle irányban nincs korlátozva. Most még röviden válaszolni akarok Szeder igen t. képviselőtársamnak, aki kérdést intézett hozzám arra vonatkozólag., mi történik a vagyonváltságföldek bérével, mi azoknak értéke, stb. 1 ? Ugy látszik, igen t. képviselőtársam nagyon behatóan foglalkozott a költségvetéssel. Miért nem vette akkor igen t. képviselőtársam magának azt a fáradságot, hogy jobban megnézze a költségvetést % Akkor konstatálhatta volna, hogy a vagyonváltságföldek után befolyó haszonbérek be vannak állítva a költségvetésbe. Azt is kérdi, milyen célokra használták fel ezeket. Igazán nem tudom ezt minden koronáról megmondani, mert hiszen összesitve vannak a bevételeink s összesitve használom fiel én is azokat. Hogy épen az az összeg, amely onnan folyt be. milyen célra fordittatik. azt nem tudom megmondani, ép ugy. mint, azt sem. hogy például a földadóból vagy a forgalmi adóból befolyó jövedelmek részleteikben milyen kiadások fedezésére fordíttatnak. Bevételek vannak az egyik oldalon, kiadások a másik oldalon; az összes bevételek kell. hogy fedezzék az összes kiadásokat. 41*
