Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-539
24 A nemzetgyűlés 539. ülése. 1926. évi április hé 27-én, kedden^ Amikor a fonót látogatni akarta a lakosság, megjelent a fonó előtt a csendőrség és bikacsökkel verte ki őket. Amikor az egyik fonóba nem jutottak be, bementek egy másikba és elpanaszolták a sérelmet, mely rajtuk esett, de a csendőrség oda is bevonult és szétverte ókét. {Zaj a széhőbaloldalon. — Esztergályos János : Szóval csendörnóla szól a fonóban!) A fonó előtt vérbefagyba maradtak az emberek. A feljelentések megtörténtek, de a brutális csendőrség még ma is ott grasszál s a község lakosságának nincs módja a közigazgatási hatóságoknál keresztülvinni, hogy ha már egyszer kitépték a rucának és a libának a tollát, meg is foszthassák. (Láng János : Hja, csakhogy azokban a fonókban nem tollat fosztanak ! — Zaj. Derültség. Elnök csenget.) Ne higyjék, hogy abba a fonóba talán Becker Bébi mozijának dolgáról nem beszélnek. Bizony szo van ott is Becker Bébiről, (Zaj a jobb- és a baloldalon. — Malasits Géza : Stead ezredesről 1) De beszélhetnek arról a kormánypolitikáról is, amely tönkretette ezt az országot. (Zaj.) Igaza van a képviselő urnák, hogy abban a fonóban nem némulnak meg az ajkak, de jaj annak a kormányzatnak, amely már a rokka pörgésétől is fél. Jaj annak a kormányzatnak, amely jámbor tollfosztók gyülekezetét bikacsökkel veri szét. (Zaj.) Mert egy olyan országban, ahol a rokkapörgetés és a tollfosztás a tiltott foglalkozások közzé tartozik, szabadságról beszélni nem lehet. (Láng- János : Nem hiszi ezt, a képviselő ur ! Nem politizálnak ott! —- Zaj.) Éjszaka, amikor már belefájdult a fejem abba a szörnyűséges gondba, amelyet ez a kormányzati politika bennem felidézett, elővettem egy könyvet, Gandhinak, az indiai messiásnak könyvét és abból azt olvastam, hogy a hinduk uj prófétája a népet vissza akarja vezetni a fonókhoz, a rokkához, a háziiparhoz, mert azt mondja, hogy mig a nép ezzel foglalkozik, egészen biztos, hogy jó, hasznos cselekedeteket müvei és egészen biztos, hogy nem adja fejét olyan dolgokra, ametyek magának is, a társadalomnak is veszedelmesek, (Láng János: De mikor a fiatalság mással kezd foglalkozni, nagy baj az !) Ne tessék már annyira drukkolni a fonóktól (Láng' János : Nem félek én, dehogy ! — Zaj. — Esztergályos János : Ugy látszik, ön is irigyeli mar a fiatalságot! — Malasits Géza: Csináljanak már egészen börtönt az országból ! — Zaj. a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Drozdy Győző : Igen t. Csontos képviselőtársam, aki a falusi néprétegek között mindennap megfordul, nagyon jól tudja, hogy mi a fonó és mi a tollfosztó és ő kacag, amikor látja t. képviselőtársamon a libabőrt kiütni (Láng János : Rajtam ? — Zaj. Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Igen ! Igen!) à fonók és a tollfosztók miatt. Kacag azon, hogy fél attól, hogy négy-öt ártatlan kislány (Zaj. — Láng János Csak nem mondja komolyan, hogy ott politizálnak?) és néhány vénséges öreg anyóka összejön ott. Amint kiköhécselik magukból ott a szuflát (Zaj a jobb- és baloldalon.) és fosztják a tollat, amely nag}' felhőbe boritja őket, — ne féljenek — ebből a pehelyfelhőből, tolífelhőhől nem vág le mennydörgős mennykő, sem orgovámd, sem Héjjas Iváni istennyila. Ettől a tollfosztásíól, pehelytől nem kell önöknek megijedniök (Zaj. — Láng János : Nem is attól félünk! Idősebb leányok, 16 évesek vannak ott !) Azokat pedig bizza az ottani fiatalságra. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Zaj.) Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy maradjanak végre csendben. Méltóztassanak végre a szónokot szóhoz engedni. Drozdy Gjözö: Nagyon örülök, hogy végre ennyi várakozás után fogtunk magunknak egy minister!, (Kováts-Nagy Sándor : Kettő van itt !), és ezutáni témám véletlenül épen őhozzá tartozik, neki is van néhány mondat adresszálni valóm, j (Barthos Andor : Ez több mint előzékenység egy minister iránt !) Arról van szó ugyanis, hogy Nyirbogáton a temetési szertartás alatt a csendőrség egyik felekezet papját megvasalta és a szertartásról elhurcolta, a temetésen resztvevő népet pedig szétverte. (Egy hang a jobboldalon : Mikor volt ez? — Malasits Géza : Agitálnak a papnélküli temetések érdekében ! — Zaj.) Ne méltóztassanak annyira, felháborodni, mert habár törvén3 r es vallásfelekezetről van szó, a baptistákról, de mégsem a római katholikus egyházzal, a református egyházzal, vagy pedig a zsidókkal esett meg ez a borzalmas brutalitás. Ez a baptista egyház egyik hívének a temetésén esett meg. Egy lap mégirta a dolgokat és a vizsgálat szerint a szolgabíró kiderítette, — amidőn az illető prédikátor, akit megvasaltak, hozzá ment panaszra — hogy azon a temetésen biztosan államellenes dolgokról volt szó. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Amikor ebben az országban a bibiiamagvarázókat Borsódban bikacsökkel verik a csendőrök és amikor azokat a jámbor, ártatlan, istentélő embereket, akik összejönnek csendes óráikban és a Szentírást olvassák fel egymásnak lei kük igazsága gyanánt, szétkergetik és amikor egy országban már annyira sülyeu a brutalitás, hogy csendőrök fogdossák őket össze és rajokban kisérik a maguk tanyájára és ugy verik őket egyenkint bikacsökkel, az ember kétségbeesik. (Láng János közbeszól.) Nem hiszi el, képviselőtársam? (Láng János: Mindent elhiszek, amit Drozdy mond !) Képviselőtársam, én önnek bebizonyítom, hogy ezt a dolgot, amit itt elmondtam, meg is irtam saját nevem alatt, megneveztem a brutális csendőröket, az összes szereplőket, azután a belügyministerhez vezettek egy küldöttséget és az ügy aktái a belügj'minister előtt feküsznek. Miért fáj tehát önnek, ha ennek ellenére is még egyszer meg merem említeni ezt a dolgot, ha ez igaz? (Láng János: Épen most mondom, hogy nem oda szóltam !) Akkor bocsánatot kérek: (Kiss Menyhért : Szükséges, hogy ne akadályozzanak meg senkit vallásos meggyőződésének követésében.) Amikor ezen a földön 17 millió babtista él, s amikor nekik papjuk sincs, hogy ez üzlet volna, (Malasits Géza : A másiknak fáj a konkurrencia !) amikor csak hitszónokaik és evangélisták vannak s amikor Magyarországon vallásszabadságról beszélünk és vallásszabadság van, megtürheti-e egy kormányzat, hogy törvényesen bevett vallásfelekezeteknek hivatásos prédikátorait ilyen brutális módon inzultálja egy csendőr ? Megtűrheti e egy kormányzat, hogy a vallásszabadság szentségét csizmasarka alá tapossa ebben az országban a zsandár? Amint tiltakoznám az ellen, ha akár az én vallásomat akár egy másik bevett nagy vallásfelekezetét bárki ebben az országban ily módon megsértene, százszor inkább tiltakozom akkor, ha a gyengéket, a kitaszítottakat, akiknek itt nincs védelmezőjük, bántják, üldözik. Hiszen jellemző az. is, hogy amikor ez az eset megtörtént, akkor a babtisták lapja a következőket irta erről a nyirbogáti verekedésről (olvassa) : »Megláncoltak egy baptista prédikátort nem Ázsiában és nem Romániában, hanem Magyarországon. Egy-egy szolgabiró, jegyző vagy csendőr maga akar uj törvényt csináLni. Sok hatósági ember nem tudja felérni ésszel, hogy a vallásszabadság minden embernek legszentebb joga. Egj^ébként a baptista prédikátor meghívásra és kellő felhatalmazással temetni készült, Isten igéjét akarta hirdetni az összegyűlt népnek. Az ember önkéntelenül is felteszi a Kérdést, hogy miért kell olyan kétféle módon bánni az igehirdető prédikátorokkal és a frankhamisításban részes tábori püspökkel Ϋ (Malasits Géza : A konkurrencia miatt !») Méltóztatnak látni, seholsem szül jó hírnevet
