Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

À nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hó 4-én, kedden. 261 kor mi közünk nekünk a takarékossághoz! Ha tehát a takarékosságról beszélünk, a takarékoskodást elsősorban fentről kell kezdeni. (Propper Sándor: Munkanélkülisegélyre nines pénz! — Klárik Ferenc: Palotaőrség kell, de a bányászok éheznek!) Ugyanilyen kritikát kiváltó tétel a költségvetésben a harmadik cím alatt felvett főudvarnagyi bíróság költsége. (Propper Sándor: Sine enra!) Ezzel a költséggel már találkoztunk a múlt költségvetésekben és elmondottuk ezzel kapcsolatban egy és más megjegyzéseinket. Bár Ígéretet kaptunk arra, hogy ezt a főudvarniagyi bíróságot, mivel ezt csak azért tartják fenn, hogy bizonyos jog-folytonosságot megőrizzenek, lehetőleg nem fejlesztik, hanem megtartják a múlt költségvetés kenetében megállapított létszámmal, miéjgis most azt látjuk, hogy itt fel van véve a költségvetésben személyi kiadások címén 37.805 pengő, kiküldetési költségek címén pedig 400 pengő, tehát összesen 38.205 pengő a tavalyi 14.661 pengővel szemben. (Propper Sándor: Nemzeti ajándék Wolff urnák!) Éhbe a költségvetésibe tehát ezen a címen 23.544 pengővel több van felvéve, mint az előző költségvetésben. A dologi kiadások is emelkedést mutatnak. Az 1925/26. évi költségvetésben ezen a címen 507 pengő volt felvéve, a mostani költségvetésben pedig ezen a címen 727 pengő van előirányozva. A költségemelkedés tehát ennél a tételnél 156%-os. Az indokolás szerint a létszám apasztatott és mégis azt látjuk, hogy míg az 1925/26. évi költségvetésbe be volt állítva: egy elnök, egy irodafőigazgató és egy kezelőialtiszt, tehát összesen három személy, ezzel szemben az 1926/27. évi költségvetés szerint van egy elnök, egy második fizetési csoportba sorozott elnökhelyettes, egy biró, egy irodatiszt, egy díjnok, irodafőigazgató és egy kezelőaltiszt. (Örffy Imre: A többletet az igazságügyi tárcáiból hozták át!) Épen erre vagyok kíváncsi. Akárhonnan hozták át és akárhogyan történt ennek a költségvetési tételnek ide-oda tolása, kíváncsi vagyok arra, miiért szükséges egy amugyis idejétmúlt és ezidőszerint egyáltalában nem használható szervnek fentartása és mi teszi indokolttá, mi az a munkakörtöbblet vagy szaporulat, ami indokolttá teszi, hogy itt létszámszaporitás történjék 1 (Propper Sándor: Nemzeti ajándék Wolff urnák!) Nem akarok személyi dolgokat belekeverni a vitába, de mégis csak lehetetlen, hogy ennek a főudvarnagyi bíróságnak elnöke, ma 157,675.000 korona évi fizetést kapjon, akkor, amikor közszereplése révén betölt egy másik állást is, amely után legalább is a mi fogalmaink szerint tisztességes jövedelmet huz. Nem értem, miért kelljen három-négy helyről jövedelmet huzniok embereknek, amikor ebből legföllebb csak saját személyükre hárul előny, de az országra nézve ebből előnyt nem tudok megállapítani. (Klárik Ferenc: Botrány!) Kifogásolnom kell tehát azt, hogy a főudvarnagyi bíróságot, ahelyett hogy leépítenék, kiépítik, fejlesztik. A főudvarnagyi bíróság szerepe azzal, hogy Magyarországon a királyságot többségi határozattal, r törvénnyel megszüntették, szintén megszűnt és nincs hatásköre ennek a főudvarnagyi bíróságnak. Pedig a takarékosság elvét itt is minden körülmények között alkalmazni és keresztülvinni kellene. Ugyancsak kifogás tárgyává kell tennem a költségvetésnek a főrendiházra vonatkozó előterjesztéseit Is. Az 1925/26., évi költségvetés tárgyalása alkalmával már javaslatot tettünk az akkor beállított összeg törlésére vonatkozólag. A ministerelnök ur azonban javaslatunkat ellenezte és így a többség is elvetette ezt a javaslatot azzal az indokolással, hogy előreláthatólag az 1925/26-iki költségvetési év folyamán a főrendiházat létre fogja hozni a törvényhozás. Nekünk az az elvi álláspontunk, hogy kétkamarás rendszerre szükség nincsen. (Forster Elek: Sőt nagyon is!) Ezt egyébként is a törvényhozás mai munkálkodása, ha imitt-amott némi döccenővel is, igazolja, mert hiszen azok a törvények, amelyeket a nemzetgyűlés hozott a kormány instrukciója alapján, egészükben átmentek a gyakorlatba a nélkül, hogy annak valami kis hátránya is lett volna, különösen ha azokat a törvényeket r nézzük, amelyekkel az adófizetőket megterhelték, amelyekkel az adófizető polgárságtól elvenni lehetett, hiszen azok a szó szoros értelmében betüről-betüre sokszor sokkal súlyosabb mértékben mentek keresztül az életben, mint ahogy azokat a törvényhozás keresztül vinni szándékozott. (Propper Sándor: Kell egy aggok háza!) Mi tehát fölösleges kiadásnak tartjuk azt az összeget, amelyet annak idején, ha létrehozzák a főrendiházat, az ország terhére ezen a címen ismét ki fogunk fizetni. De mielőtt egy ilyen szervet megalkotott volna a törvényhozás, nem is tartjuk szükségesnek, hogy ennek költségeiről gondoskodás történjék. A múlt költségvetésbe felvett összegek, nem tudjuk, mire fodittattak, megvannak-e vagy pedig egyik számláról a másik számlára átvive felhasználtattak-e. Bizonyos azonban az, hogy mi a magunk részéről olyan költségek megszavazásához, amelyekre feltétlenül szükség nincsen, semmi körülmények között hozzájárulni nem tudunk. (Propper Sándor: A zárszámadással adósok maradtak!) Erről később fogok egy pár szót szólni, egyelőre ugy igyekszem sorban végigmenni a tételeken, amint ezek be vannak állítva. A költségvetési füzetben Nemzetgyűlés cím alatt beállított összegben az Országház épületén végzendő külső helyreállítási és tatarozási munkálatok költségei címén van beállítva 27.200 pengő. Nemrég tárgyalta a Ház a nemzetgyűlés költségvetését s ezzel egyidejűleg szóbaker ült az, hogy nemcsak a külső tatarozási munkálatokra, hanem belső átalakításokra is szüksége van a Háznak és már akkor, nem emlékszem ugyan, hogy a plénumban-e, de a közvéleményben és a sajtóban szóbakerült az is. hogy szinte lehetetlen állapot, hogy itt a törvényhozásban a pártok semmiféle olyan helyiséghez nem' juthatnak, ahol adott esetben bizalmas megbeszéléseiket önmaguk közt el tudnák végezni. Én is láttam néhány parlamentet és különösen a német parlament berendezkedése tűnt fel nekem ideálisnak és a célnak megfelelőnek, mert ott minden pártnak megfelelő helyiségek állnak rendelkezésére, ahol irodáikat berendezhetik és a törvényalkotás munkájához feltétlenül szükséges segédeszközökkel magukat felszerelhetik. Ez a szükséglet itt ebben az óriási nagy épületben kielégítve nincs. Azt hiszem, nem végzek felesleges munkát, ha felemlítem és ugy a kormánynak, mint a házelnökségnek figyelmébe ajánlom, hogy az átalakítással kapcsolatban gondoskodjék arról, hogy a Ház területén megfelelő helyiségek bocsáttassanak a pártok rendelkezésére. Továbbmenve a költségvetési tételeken^ a Legfőbb Állami Számszék költségvetésével 37*