Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

236 A nemzetgyűlés 542. ülése 1926, évi április hó 30-án, pénteken. mai elintézni, mivel hiába mondja valaki : »én bízom abban, hogy ez az összeadás jó«, ha az az összeadás nem jó, az a bizalom folytán helyes nem lesz. Matematikát és minden olyan dolgot, amelyet exact módszerrel meg lehet mérni, bizalommal elintézni nem szabad. Harmadik határozati javaslatom a következő (Halljuk ! Halljuk ! — Olvassa /: »Indítványozom, hogy a nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy az örökösödési és ajándékozási il etékek szabályozásáról a békebeli szabályozás alapján álló törvényjavaslatot három hónapon be lül terjesszen a nemzetgyűlés elé«.(Helyeslés balf'elől.) Igen t Nemzetgyűlés ! A pénzügyminister ur nagyon gyakran hangoztatta, hogy neki van érzéke a gazdasági kérdések iránt En arra kérem : mutass son érzéket a gazdasági kérdések iránt abban is, hogy ne zárkózzék el olyan törvényhozási intézkedések és javaslatok elől, amelyek megakadályozzák azt, hogy ebben a tőkeszegény országban — ahol a tőke növekedésének lehetősége, elismerem, nem nagy, — a tőke mégis a lehetőség keretén belül ^emelkedjék és szaporodjék és ne csökkenjen szükség nélkül. T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak annyi fáradságot venni és összehasonlítani a jelenleg érvényben lévő rendezés kulcsait a békebelivel és rá fognak jönni mindnyájan arra, hogy itt nagyon gyakran teljesen lehetetlen az örökösödési, vagy ajándékozási illetéket kifizetni a jövedelemből anélkül, hogy az illető ne legyen kénytelen hozzányúlni magához a vagyonhoz. Ismét nem ujat mondok : annak idején éles szóharcom volt Kállay pénzügyminister úrral, s itt abban az egy esetben némileg az akkori igazságügy minister segítségével sikerült a tervezett pénzügyi rendelkezés tarthatatlanságát kimutatni és mérvét csökkenteni, de már akkor figyelmeztettem a nemzetgyűlést, hogy én abszolúte helytelennek tartok minden olyan rendelkezést, amely örökösödési, vagy ajándékozási ügyletekből kifolyólag arra kényszeríti az adóalanyt, vagy az illető üzem birtokosát, hogy az örökség egy részét értékesítse A mai körülmények között, mikor az értékesítés nem éppen könnyű dolog és amikor előfordul, hogy ilyen kényszerű intézkedéssel teljesen tönkreteszünk üzemeket, talán mégis ideje volna, hogy a nemzetgyűlés vegyen magának annyi fáradságot, hogy ezzel a kéréssel alaposan foglalkozzék. Én azt a nézetet vallom, hogy a jövedelmet megadóztatni helyes és igazságos dolog, de ha túlzásba visszük a vagyonmegadóztatást, (Gaal Gaston : Vagyonelkobzás !) ez vagyonelkobzássá is fajulhat (Gaal Gaston : Bolsevizmus, semmi egyéb !) és itt különösen veszélyes a helyzet akkor, hogy ha ez a vagyonelvét el, illetőleg tőkeelvétel folyó kiadások céljaira fordittatik. En bátor vagyok a nemzetgyűlés figyelmét felhívni arra, hogy ez nem mindegy ; bármilyen egyszerűnek látszik is, de minden ilyen tőuecsökkentés, amelyeknek eredménye a folyó kiadások céljaira fordittatik, alapjában támadja meg a közgazdaságot. A gyakorlati amerikaiak épen ugy átérzik e pénzügyi tétel igazságát, mint mások, akik ezzel komolyan foglalkoznak és akiknek a gazdasági boldogulás fontos, akik azt tartják szem előtt, hogy a munka termeljen, hogy mennél nagyobb termelés legyen, és akik előtt csak másodrendű az, hogy abból mi vétessék el közcélra. Mindenesetre a legelső és legfontosabb cél az, hogy a közgazdaság meg ne támadtassék Ennek folytán az amerikaiak már megtették a lépéseket, hogy az elhamarkodott törvényhozási hibákat visszafejlesszék. Egyszerűen belátták, hogy hosszabb időn keresztül ez a rendszer odavezetett, hogy a nagy kulcsok mellett alig van több bevétel, mint amennyi a kisebb kulcsok alkalmazása mellett volt. Azt hiszem, sokkal több haszna lenne az országnak abból, ha ezek a közgazdasági kérdések megfelelően oldatnának meg, minlha itt napi politikai kérdéseket tárgyalunk. Nem tehetem, hogy figyelmen kivűl hagyjak egy felszólalást, amely a mai nap folyamán itt elhangzott. Egyik képviselőtársam azt mondotta, hogy ő itt, mint a szeszkartell elnöke szólal fel (Gaál Gaston: Egy agrár-vezér ! — Lendvai István: Azt mondta, hogy a szeszkartell elnöke, és erre én azt mondtam, hogy itt csak mint képviselő szólalhat fel valaki !) és csak Lendvai István képviselőtársam közbeszólasára mondotta, hogy mint képviselő is. Nagyon szomorú dolog, hogy elszaporodtak azok a képviselők, akik különböző iparvállalatoknál találnak gazdasági elhelyezkedést, mert így összeférhetetlenségi esetek így könnyen merülhetnek fel, ha az összeférhetetlenségi törvény betűjét és szellemét szigorúan vesszük. Azt kell így mondanom — alighanem mi is konstatálhatjuk saját bőrünkön — hogy mégis csak igazság van abban az angol mondásban, hogy a politika megrontja az ipart, (Gaál Gaston : Az erkölcsöket !) az ilyen ipari nexusok pedig megrontják a politikát. A képviselőtársam felemtitette még azt is, hogy az ipari szeszgyártást jogos sérelem ne érje. Akik a szeszgyártás múltját és adóztatását flgyemmel kisérik, mindig azt az elvet hangoztatják, hogy a szesztermelés eminenter olyan iparág, amely a mezőgazdasággal van természetszerű kapcsolatban és azzal kapcsolatban kell kifejleszteni, nem pedig az ipari szesztermelést a mezőgazdasági szesztermelés rovására. Az utóbbi időben — nem akarok részletekbe menni, mert egy óra alatt nincs erre időm — mindenesetre eltolódás történt az ipari szesztermelés előnyére, és bátor vagyok itt megkockáztatni azt a kijelentést, hogyha krízis van, akkor én sokkal fontosabbnak tartom, ha a mezőgazdasági szeszgyár ! ásna < nyulunk a hóna alá, mint az ipari szeszgyártásnak, mert az ipari szeszgyártásnál inkább megvan a lehetőség arra, hogy az az üzem más ipari célokra szolgáljon, mint a mezőgazdasági szeszgyártásnál. (Gaal Gaston : A mezőgazdasági kamarának az elnöke !) A mezőgazdasági kamarának is elnöke a t. képviselőtársam, és bár abszolúte távol áll tőlem, hogy a legcsekélyebb mértékben is érinteni óhajtanám jóhiszeműségét, de mindenesetre azt kell konstatálnom, hogy felfogása eltér az én felfogásomtól és azt hiszem, több képviselőtársam felfogásától is, ami talán a következő esetből is nyilvánulni fog. Én értesültem és nem tartottam egészen valószín ütlennek értesülésemet, amelyet nagyon jó forrásból kaptam, hogy a következő eset történt meg epén az Alsódunántuli Mezőgazdasági Kamara székhelyén, Kaposváron, amely kamarának elnöke a t. képviselőtársam. Annakidején egy nagyobbszabásu állami építkezés történt, gondolom postapalota, amelyre pályáztak a helybeli iparosok is, amit igen természetes és igazságos dolognak tartok, mert, ha lehetséges, elsősorban a helybeli ipart kell pártolni. Mikor ezek az iparosok az igen t. képviselőtársunk támogatását kérték, ő azzal válaszolt, hogy nem támogathatja őket, mert pályázik erre az építkezésre a Városépítő Részvénytársaság, egy nagykanizsai cég is, amelynek igazgatóságában benne van és mint a mai napon értesültem egy somogyi képviselőtársamtól, ő azt a választ adta, hogy egyiket sem támogatja, sem a Városépítőt, sem az ottani iparosokat. Az eredmény azonban az volt, hogy tudomásom szerint a Városépítő kapta meg az építkezést, bár ezen építkezés nek, azt hiszem, üzleti jellege van és mindenesetre kétséges, vájjon egyáltalán kivánatos-e, hogy az egyes képviselők ilyen Összeköttetésbe legyenek valamely részvénytársaság révén a kormánnyal. Nagyon helyesnek tartom azt az eszmét, ame-