Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

232 A nemzetgyűlés 542. ülése 1926. évi április hó 30-án, pénteken. megengedhetőnek, hogy a mi szennyesünk a nagy nyilvánosság és főleg a külföld előtt kiteregettessék. Semmi körülmények között nem járulok hozzá és nem fogok hozzájárulni ahoz a baloldali taktikához, mely a külföld felé denunciál csak azért, hogy elgáncsolja a magyar kormányzatot. De másfelől a magyar kormányelnöktől is elvárom, hogy meglegyen az erélye és megtalálja a módját annak, hogy az egész nemzetgyűlés és az ország közvéleménye hosszú hónapokon keresztül ne legyen kénytelen egy ilyen piszkos botrány hullámaiban fetrengeni. Elvégre negyedik hónapja annak, hogy a magyar közvéleményt és a nemzetgyűlést a frankügyön kivül úgyszólván semmi sem foglalkoztatja. Ezt a kérdést egészséges országban három nap alatt elintézték volna. Súlyosan hibázott a jelenlegi kormány, hogy főleg az idők elején a maga tétova, ingadozó és gyenge magatartásával megengedte és megtűrte hogy mindazok az ellenséges erők, amelyek felett ma már úrrá lenni nem tud, felmasirozzanak a háta mögött. A Pandora-szelencéjét könnyű volt kinyitni, de ezeket a szellemeket visszaűzni nagyon nehéz. Mert mit láttunk a frankügy kirobbanása idején ? Eleinte azt láttuk, hogy az egész támadás — és pedig nemcsak a baloldal, hanem kénytelen vagyok leszögezni, hogy az egész kormánysajtó támadása is, — miellenünk, fajvédők ellen irányult, (Ugy van ! a balközépen.) akiknek pedig az egész ügyhöz a világon semmi, de semmi közünk nem volt. Két héten keresztül fújta a baloldal és a kormány sajtója együtt . . . (Felkiáltások a baloldalon : Nincs a kormánynak sajtója !) Bocsánatot kérek, a 8 Órai Újság, a Budapesti Hirlap is az. (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét, befejezni ; még csak egy perce van hátra ! Eckhardt Tibor : És amikor én megelégelve a támadást, egy vezércikket irtam, melyben megmondottam, hogy elég volt, abban a pillanatban az igen t. kormány bűnvádi eljárást indított ezért ellenem. A kormánynak tetszett, Ínyére volt ez a támadás mindaddig, amig az a jobboldal ellen ment ; a baloldal azonban csak egy ügyes és raffinait taktikával vonult fel a ministerelnök ur háta mögött, hogy azután, amikor felvonult, levetve álarcát, a ministerelnök személyének támadhasson neki. A ministerelnök ur mindaddig, amig a jobboldal, — sőt tovább megyek — a kormányzó ur Őfőméltóságának személye ellen ment a játék, (Zaj a jobboldalon.) nem találta meg azokat az élesen elitélő szavakat, amelyeket ma megtalál a saját pozíciójának védelme szempontjából. (Ulain Ferene : Ez természetes ! — Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Kénytelen vagyok rámutatni arra, — kénytelen vagyok, mert az igazságnak megfelel — hogy igenis, a kormánypárt részéről is jöttek a kormányzó ur személyével szemben súlyos vádak. (Nagy zaj a jobboldalon.) Éluök : Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék a kormányzó ur Őfőméltóságának személyét a vitába belevonni. (Lendvai István : Nem vonta bele !) Lendvai képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani : ne méltóztassék az elnöki figyelmeztetés ellen felszólalni. Eckhardt Tibor : Ezért, a gyengeségért felelős a kormány — elsősorban a kormány feje — és ő felelős azokért a konzekvenciákért is, amelyeket a frankügyből levont ; mert amikor az egész nemzeti társadalom egységes volt abban a felfogásban, hogy a külföld felé való denunciálást megtűrni nem szabad, mi volt az a konzekvencia, amit a ministerelnök ur levont? Hazahozatta Lovászy Mártont és nekitámadt az úgynevezett titkos társaságoknak. (Berky Gyula : Lovászy Márton nem követett el olyan bűnt, mint Pallavicini !. — Lendvai István : Brávó, csak dicsérje ! — Bcrky Gyula : Pallavicini többet ártott az országnak, mint ő ! — Lendvai István : Miért nem engedték előbb haza? — Berky Gyula: Ha akart volna, hazajöhetett volna hamarább is ! — Zaj.) Elnök : Berky képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Eckhardt Tibor : Nekem semmi kifogásom sincs az ellen, hogy az emigráció kérdése komolyan, minden bosszuállástól mentesen, de a nemzeti érdekek figyelembevételével letárgyaltassék és elintéztessék. De tiltakoznom kell az ellen, hogy taktikai célokból és a ministerelnök ur egyéni szorultságának foka szerint (Mozgás jobbfelől.) bizonyos emigránsok hazabocsáttassanak. (Zaj a jobboldalon.) Az emigráció kérdését elvi szempontból kell elbírálni és nem taktikai spekulációkkal és nem a nemzeti érdekek feláldozásával. Elnök : Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy most már méltóztassék beszédét befejezni, különben kénytelen volnék a szót megvonni ! Eckhardt Tibor: Egy mondat még és befejezem. Ugy látom, hogy ebben a nemzetgyűlésben is megvolna a készség és a hajlandóság egy erős és kemény nacionalista tömörülésre, és egyenesen a ministerelnök ur lavirozó, határozatlan, szint nem valló politikája az akadálya annak. (Ulain Ferene : Ugy van ! — Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Egyrészt a nemzetközi tőkével, másrészt a nemzetközi marxizmussal szemben a nemzeti energiák kemény koncentrációjára van szükség, de Bethlen István gróf nem alkalmas arra, hogy ezt megvalósithassa. Bethlen István gróf személyét ma itt, a nemzetgyűlésen, nem az ő személye tartja fenn, hanem a sok forradalom, a sok felfordulás utáni félelem attól, hogy vájjon mi jöhet utána : nem az ő egyéni értéke, hanem a bizonytalan jövőtől való félelem az, amely pártját az ő megbuktatásától visszatartja. (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Az erős és keresztény nemzeti irányzat megvalósulásának azonban ő sem állhat útjába, mert ennek a nemzet érdekében be kell következni. A költségvetést, a kormányelnök ur politikája iránti bizalmatlanságomból, nem fogadom el. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Bodó János jegyző : Farkas Tibor ! Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) Nem tudok egészen belekapcsolódni az előttem elhangzott felszólalásba. Nem akarok itt ítéletet mondani a ministerelnök ur felől olyan módon, mint ahogy ezt az igen t. képviselőtársam megtette, azon egyszerű oknál fogva, mert nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy a ministerelnök urat ugy ismerhessem, mint t. képviselőtársam. (Ulain Ferene : Igaza van!) Én azonban nem tartom épületesnek a magánéletben, de a politikai életben sem, hogy azok mondanak egymásról utólag ilyen véleményt, akik egyidőben nagyon szerették egymást. Ezekután áttérek tisztán a tárgyra, a költségvetés kérdésére. (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Nincs elegendő csend, képviselő urak! Farkas Tibor : Amikor néhány évvel ezelőtt az első költségvetés a nemzetgyűlés kezébe került, a nemzetgyűlés tagjai és az ország nagy része örült, hogy végre itt van a költségvetés. Kállay Tibor volt pénzügyminister urnák a költségvetése volt ez, amelyet a nemzetgyűlés nem tárgyalt le. Én nem tudtam ebben az örömben résztvenni, egyszerűen azon oknál fogva nem, mert ezt a költségvestést irreálisnak, optimistának tartottam és ezt a meggyőződésemet akkoriban meg is mondottam. Helytelennek tartottam már akkor, hogy a volt pénzügyminister ur elszámította magát és nagyorv