Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-542
228 A nemzetgyűlés 542. ülése 1926. béliek ára sokkal nagyobb. Hogy egy, a magyar népet érdeklő példával éljek, míg békében a. kisgazda egy pár csizmát kb. egy mázsa búza árából meg tudott venni, addig ma legalább két, esetleg három mázsa búzát is kénytelen eladni, ha egy pár csizmát akar venni. Kérdezem: hová megy az a differencia, kié az a Spannung, amely a nyersbőr alacsony ára és a készcipő magas ára között van? Nyilvánvaló, hogy a bőrkartelltőke koncentrációja nyeli el a hasznot és nyilvánvaló, hogy a mindennapi életszükségletek megdrágítása ezeken a kartelleken keresztül történik a leghatásosabban. (Kiss Menyhért : Kik vannak a bőrkartell igazgatóságában? Majd a Compassból kiírjuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy végigmenve a közgazdasági élet legfontosabb fogyasztási cikkein, sorba rámutassak arra, hogy az egész magyar termelés és fogyasztás mint van kiszolgáltatva a kartelleknek. Itt van megint egy nagyon aktuális probléma, a széntermelés kérdése. Méltóztatnak tudni, hogy éveken keresztül a legkedvezőbb konjunktúrával dolgoztak a magyar szénbányák, i hiszen hatósági elosztószerveket kellett felállítani, hogy a szénszükséglet sürgőssége felett bírálatot i mondva, a kiutalás felett a hatóság rendelkezhessék. Abban az időben a magyar szén ára egyre emelkedett, egyre magasabb volt és akkor talán Nagy Emil igazságügyministersége alatt történt, hogy igen t. : Bell Miklós barátomat az akkori igazságügyminister ür megbízta, nézzen utána, mi az oka annak, hogy a : szénbányák ilyen horribilis magasan számlázzák a szenet. Körülbelül hat heti munkával akkor Bell Miklós pontosan megállapította bányánként a szén önköltségi árát. Megállapította azt is, hogy a szénbányák legalább is 100 százalékot keresnek minden mázsa szenén. (Kiss Menyhért : 200 %-ot is!) Én most csak ennyiről akarok beszélni. A legkedvezőtlenebbül dolgozó bánya is több, mint 100 %-ot keresett akkor a szenén. Egész városok épültek akkor, amelyek ma is ezeknek a szénbányáknak a tulajdonai. Mégis azt látom, hogy a konjunktúrának valamivel kedvezőtlenebbé válása esetén a szénbányák azonnal a legdrasztikusabban járnak el munkásaikkal szemben és semmi tekintetben sem honorálják a munkásság megélhetésére vonatkozó kívánságokat. Hallottam, hogy a népjóléti minister ur egy milliárdnyi segélyt utalt ki a salgótarjáni munkásságnak. Ézt nagyon helyesnek tartom, de ez csak egy csepp a tenger vizében. Én azt szeretném hallani, hogy azoknak a szénbánya-válialatoknak a direktorai — akik között van olyan is, aki például jubileuma alkalmával 500 holdas birtokot kapott ajándékba igazgatóságától — legalább egyszer az igazgatósági tantiémjeik felét felajánlanák nyomorgó munkásaiknak, mert ha a magyar állam a maga szorult helyzetében tud áldozatokat hozni szociális érdekből, elvárhatjuk ezektől a nagy vállalatoktól és társulati vezetőktől is, akik hosszú éveken keresztül horribilis nyereségeket vágtak zsebre, hogy ők is áldoznak valamit szociális érdekből. A másik legfontosabb energiaszolgáltatás, az elektromos energia is — mint bizonyára méltóztatnak tudni — az úgynevezett tröszt kezében, a Hitelbank kezében van. Ugyancsak az egész világítási üzem, valamint az izzólámpagyártás is trösztösitve van Magyarországon. Az utóbbi években alapított textiígyárnak is teljes mértékben két bank kezébe van letéve a sorsuk : a Hitelbank a gyapotfeldolgozással, a Kereskedelmi Bank pedig a posztógyártással foglalkozik, és igy még egymás között is vigyáznak arra, hogy valahogy egymással ne konkurálhassanak. S ugy látszik, ezeknek a gyáraknak a heh'zete meglehetősen kedvező lehet, mert az alapítási költségeket jórészt már valamennyien leírták és a budai Goldévi április hó 30-án, pénteken. berger-féle gyár tulajdonosa, ugy látszik, olyan bőséges és felesleges jövedelmekkel rendelkezik, hogy a mtmerus clausus ellen például az elmúlt iskolai év kezdetekor másfél milliárdot adományozhatott zsidó felekezeti célokra. Ezeknek a cégeknek, ezeknek a gyáraknak módjuk van mindenféle földi jóval elősegíteni a maguk céljait, de ugyanakkor azt látom, hogy például kerületemben, Dorozsmán a folyó év telén az emberek kénytelenek voltak Bécsben vásárolni be téli szükségleteiket : a téli kabátot, ruhát és egyéb szükségleteket, mert az utazási költséget is hozzászámítva, még mindig jobban jártak, igy mintha a hat kilométernyire fekvő Szegeden vásároltak volna. Látjuk a vasiparnak, a petróleumiparnak, az építőiparnak és általában minden fontos, a mezőgazdasági termeléssel és a fogyasztók széles rétegeivel kapcsolatban levő iparnak a koncentrációját. Világosan áll a helyzetkép előttünk : a harisnyától a kalapig, az ingtől az épület felállításához szükséges nyersanyagokig, a cukortól a kenyérig, a világon minden fontos, tömegszükségleti cikk Magyarországon koncentrálva bizonyos bank-ér dekeltségek kezében van. Az eredménye ennek a mindennapi élet megdrágulása, mert ha csak a legutóbbi Smith-féle jelentést nézzük, (Kiss Menyhért : Hol vannak a ministerek ? Egy minister sincs a teremben ; Ivády Béla : Ministertanács van !) azt látjuk, hogy a megélhetési indexszám Magyarországon ma 125. A mezőgazdasági termékek azonban az egy tejfölt kivéve, parin vagy pari alatt vannak. Ha tehát Magyarországon drágaság van, ha az indexszám 125, akkor az egész különbözet kizárólag az iparcikkek rovására irandó vagyis a parin levő mezőgazdasági termeléssel szemben az ipari áruk legalább is 200-on állanak, hogy ezt a 125-ös átlagindexszámot hozhassuk ki. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ugyanaz a rendszer, ugyanaz a szisztéma alakult ki Magyarországon, amelyet Szovjet-Oroszországban is látunk. Ez a szisztéma, amelyet az orosz bolsevisták ollónak neveznek s amelyet az orosz paraszttal szemben oly módon alkalmaznak, hogy a mezőgazdasági termekék átvételi árait alacsonyan, a kész iparcikkek árait pedig magasan szabják meg és a parasztot ebbe az ollóba téve bele, vágják ketté az ő életfonalát. Ugyanaz a szisztéma alakult ki Magyarországon is. A magyar mezőgazdaság megélhetési lehetőségei, a magyar gazda bevételei a legjobb esetben, ha a békebeli nívót érik el, ezzel szemben kiadásai, minden néven nevezendő iparcikk, adója és minden egyéb, ami neki kiadást jelent, mérhetetlenül megnövekedett, ugy hogy a magyar mezőgazdaság múlhatatlanul bele kell hogy zuhanjon abba az örvénybe, amelyeknek az áraknak ez a diszparitása, a jövedelme és kiadása közti különbözet a magyar mezőgazdaság számára jelent. Az első esztendőben, amikor egy stabil költségvetéssel és stabil pénzzel a hátunk mögött bizonyos képet tudunk magunknak alkotni, azt látjuk, hogy a múlt év rekordtermése ellenére a magyar mezőgazdaság eladósodott és merem mondani, — sajnos — a pusztulás rohamos mértékben jelentkezik. Méltóztassanak elgondolni, t. Nemzetgyűlés, mi lesz ebben az országban, ha — ne adja az Isten — egy-két rossz esztendő találna lenni ! Hány gazda fogja túlélni ezeket a rossz esztendőket, honnan fogják kiadásaikat teljesíthetni ? Végeredményben a kényszereladás és a végrehajtó lesz az egyedüli gazda Magyarországon, amely az ; agrárérdekeket gondozni fogja. (Ulain Ferenc :í A bankoknak akkor is jól fog menni !) Rá kell mutatnom vámrendszerünk teljesen:
