Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

 nemzetgyűlés 542. ülése 1926. évi április hó 30-án, pénteken. 209 zékhez intézett genfi útja után, mikor felhívott mindnyájunkat arra, hogy segítsük őt a titkos tár­saságok likvidálásában, mert ő ezt a mocsarat KÍ akarja szárítani. (Hegymegi-Kiss Pál : f Az egy­ségespárti szónokok pedig azt mondják, hogy nin­csenek titkos társaságok !) Mi abban a pillanatban tisztában voltunk azzal, hogy ez voltaképen egyike azoknak a tak­tikai fogásoknak, amelyekkel már annyiszor ex­cellait a miniszterelnök ur. Ez eredményezte azt az elhatározásunkat, hogy az elnök ur meghívására nem tudtunk elmenni a pártközi konferenciára. Ami azután következett az úgynevezett »egységes pártközi« konferencián, mind azt igazolja, amit előre feltettünk a szomorú előzmények és előzetes tapasztalatok után, t. i. az, hogy semmisem tör­tént ezen a téren. Magát a kérdést már egészeni hamisan állították be ; felosztották kategóriákra a titkos szervezeteket és a kategóriák szerint különböző megítélés alá vették, holott a kérdés lényege ez : titkos szervezet nem működhetik ; olyan szervezet, amely törvényen kivül, alul vagy felül áll, társadalom és nemzetellenes, annak mű­ködését meg kell szüntetni. Ezzel nem lehet tré­fálni. Vagy meg tudja szüntetni a ministerelnök ur, vagy nem. Ha nem tudja, akkor megint méltóz­tassék eltávozni helyéről, ha pedig tudja, hajtsa végre. Ha pedig tudj a és nem akarja, akkor igazolva van az a tényállítás, amelyet ismét Paílavieini György őrgróf itt a nemzetgyűlésben előhozott, hogy maga a ministerelnök ur titkos társaság, tagja lévén, feszélyezve van és egyáltalában nem teheti azt, amit akar, mert hiszen titkos esküje kötelezi arra, hogy bizonyos dolgokkal szemben a végrehajtó hatalmat ne érvényesítse. Ami legfájdalmasabb an érintett bennünket őrgróf Pallavicini György beszédében, az az, hogy már a független bíróságot is azzal a váddal le­hetett illetni, hogy egyes tagjai benne vannak ezekben a titkos társaságokban. Emiitette t. képvi­selőtársam Sztrachenak és Törekynek nevét. Erre a vádra azután a ministerelnök ur a következő napon felolvasott két nyilatkozatot az illető urak­tól, amely nyilatkozatokban egyszerűen tagadják, hogy ők titkos társaság tagjai lennének; beismerik, hogy a Keresztény Nemzeti Ligának voltak tagjai, de a nyílt szervezet, s ennélfogva ennek lehettek is tagjai. Én felvetem a következő kérdést: ha a Nem­zeti Keresztény Ligának voltak tagjai, szívesked­jenek arra válaszolni, hogy annak ellenére, hogy az nyilt szervezet, tettek-e ők titkos esküt e szer­vezet keretén belül ; vagy pedig felvetem azt a kérdést, hogy vájjon nem azért nyilatkoztak-e igy, mert hiszen a titkos eskü egyenesen kötelezi őket arra, hogy tagadják meg titkos társaságbeli mivoltukat. Hiszen ez a titkos eskü természete, tehát el is hihetem és nem is hihetem el azt a nyi­latkozatot, amelyet e két illusztris,'tiszteletreméltó ur tett. Mert hiszen más nyilatkozatot nem adhat­nak, minthogy egyszerűen letagadják azt, hogy titkos társaságbeli tagok. Ha ez a kérdés ilyen nyilt marad akkor, nincs megnyugvás senkiben afelől, hogy vájjon a bíróságokhoz is eljutottak-e a titkos szervezetek, vagyis hogy a bíróság szabad elhatározása befolyásolva van-e azon titkos eskü által, amelyet bizonyos szervezetekben letettek. Hol van akkor a független magyar biróság ? Olvastam a Petit Parisien című lapban egy névsort, amelyről már egyszer szóltam itt. Ebben igen sok közéleti név szerepel, mint titkos szervezet tagja. Ezek között olvastam egy Paulay nevű törvényszéki bíró nevét, mint aki egyik titkos­társaság tagja. Ez a törvényszéki biró az, akit mindjárt a frankügy kezdetén kiküldtek Hágába, hogy az ottani vizsgálati jegyzőkönyveket irja le, illetőleg hozza magával a pör anyaga számára, Azt is meg kell tehát kérdezni, vájjon Paullay törvényszéki biró ur valóban titkos társaság tagja-e, mert hiszen ez meg volt irva abban a cikkben és még eddig senki sem cáfolta meg. Én említést tet­tem erről itt a nemzetgyűlésen is, emiitettem, hogy a belügy ministerünk is titkos társaság tagja. Több más személyről pedig csak azért nem beszéltem, mert nem akartam meghurcolni társadalmi egyé­niségeket, akik nem tartoznak a mi politikai vilá­gunkhoz és ehhez a harchoz. Ez az ő magánügyük. De azok, akik politikailag felelősek a titkos társa­ságok működéséért, ide kell hogy álljanak a nem­zetgyűlés elé és nyilatkozzanak ebben a kérdésben. Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, méltóz­tassék beszédét befejezni. Egy perc áll még rendel­kezésére. Pakots József : Ha tehát Paulay törvényszéki biró titkos társaság tagja, a legnagyobb bizalmat­ságal kell várnunk, hogy micsoda ítéletet fog készülni akár ebben az ügyben, akár más ügyben, mert a biró urat feszélyezi az itélethozásban a titkos szervezeti eskü. Nem lehet ezeket a dolgokat csak ugy hallga­tással elintézni. Meg kell nyugtatni a közvéleményt. Épen ezeken a pontokon keresztül nyilatkozik meg a bizalmatlanság Magyarország iránt. A ma­gyar közvéleménynek kell végre leszámolnia ezzel. Ezt várja tőlünk mindenki, és ettől függ a jogrend maga is, ettől függ a gazdasági biztonságnak és a konszolidációnak az a fejlődési lehetősége, amelyre szükségünk van. Addig tehát, amig a t. ministerelnök ur csak taktikázik ezekkel a kérdésekkel, (Berki Gyula : Dehogy !) amig a ministerelnök ur az egész kérdést nem tekinti másnak, mint saját hatalmi politikája további biztosításának . . . (Berki Gyula : Dehogy !) T. képviselőtársam, egészen nyugodt lehet, ezt a ministerelnök ur igy gondolja. (Berki Gyula : Nem !) És ön is igy gondolja. (Berki Gyula : Nem, nem ! Sem ő, sem én !) Mert hiszen ha ugy gondolná, ahogy mi gondoljuk, há nem a hatalom volna a fontos, akkor rövid időre eltávozhatnék. (Berki Gyula : Nem engedjük, nem mehet el !) Gróf Beth­len István van olyan egyéniség, hogy akkor is volna valaki ebben az országban. (Berki Gyula : Szüksége van rá az országnak !) Ez is olyan szegény­ségi bizonyítvány, amilyet nem kellene adni ma­gunkról. Hogyne volna ő pótolható. Volna itt Magyarországon más politikus is, aki hasonló guvernemnetális feltételekkel rendelkezik, mint a t. ministerelnök ur. (Halász Móric : Sajnos, nincs nagy választék !) Nyugodjanak bele a t. képviselő urak, hogy előtte is voltak minister­elnökök, utána is lesznek, nem örök életű ő sem. Számoljanak le az urak azzal, hogy más lesz egy szer a gazdájuk, nem István gazda. Tekinttettel arra, hogy bizalmatlan vagyok a kormánnyal szemben, és a költségvetés maga sem nyugtat meg, a költségvetést általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző : Reischl Richard ! Reischl Riehárd : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Gaal Gaston igen t. képviselőtársam tegnap ha­talmas és tartalmas beszédben elmondotta mind­azokat a kifogásokat, amelyeket a kormányzat ténykedése ellen emel. Nekem különösen azokban a dolgokban, amelyek az általános politikát illetik, ehhez hozzátennivalóm nincs. Bizonyos gazda­sági kérdésekben ellenben nem mulaszthatom el, hogy a t. kormány és a nemzetgyűlés figyelmét fel ne hivjam a helyzetre, mert itt olyan égető kérdésekről van szó, amelyeknek orvoslása az egész ország érdeke. Elsősorban meg akarok emlékezni a bor­termelés válságáról. Annyi vita hangzott el már erről a nemzetgyűlésen, annyit ankétoztunk*

Next

/
Oldalképek
Tartalom