Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-539

À nemzetgyűlés 539. ütése 1926, követeljük áz elszámolást, Mába szólítjuk fel a kormányzatot, hogy jöjjön ide esztendőnkint és mondja meg, hogy ennek a pénzpocsékolásnak, amely itt nyilvánosan lefolyik, ennek a rablógazdálkodásnak mi az inditó oka, hol vannak a nemzet milliói. A statisztika lassan jár, tovább ér és ma már oda érkezett, hogy Budapesten minden órára egy vagy, amint a közbeszólók mondják, két öngyilkossáe is esik. A kísérletezők és eltűntek száma azonban ennél is több. Ha pedig végignézzük egy polgár, egy kisiparos mindennapi életét, odaállunk ajtajába és megfigyeljük, hogy kik háborgatják, kik zavarják, meg kell győződnünk arról, hogy a létfentartásért való küzdelem emberfeletti. Megérkezik először a villanyszámla, azután a gázszámla, hozzák a horribilis, mérhetetlen magasságú betegsegélyzőilletékekről szóló nyugtát, jön a forgalmiadóellenőr, azután a többi adóról hozzák a kivetéseket, ugy, hogy egy kisiparos, egy kiskereskedő élete ma Magyarországon nem élet. A pusztulás jelét látja ma" minden egyes üzletember és érzi, hogy minden egyes üzletbem akár kisiparosé, akár a kiskereskedőé az, már benne vannak a pusztulás csirái. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha a kormány foglalkoznék spiritizmussal, megidézhetné az öngyilkosok szellemét és megkérdezhetné tőlük, ha nem tudná, hogy ki vagy mi kergete, űzte őket a halálba. (Zsirkay János : Inkább Wunderlichnéhez megy delejeztetni magát í •—Nagy Vince : A régi jó pénzhamisítók szellemét is megidézhetnék !) Ezen azonban, azt hiszem, már ez sem segitene. Azoktól a jámbor emberektől, akik spiritizmussal, forintgörgetéssel, asztaltáncoltatással foglalkoznak, elmehetne a kormányzat csak egyetlen napra, a Rókus-kórháznak nbba a termébe, ahol a halálból visszatértek, a sikertelenül végződött öngyilkosságok áldozatai feküsznek, megkérdezhetné ezeket, mi kergette, mi üldözte ki őket az életből? Ha pedig ezeket az öngyilkosokat is lefényképeznék odabent a Rókus-kórházban ugy, mint az egységes pártot megerökitették az utókor számára legutóbbi lakomáján, akkor ez a kép méltó történelmi képe lenne ennek a korszaknak, amely az öngyilkosokból annyit produkált, mint amennyit a világtörténelem még sohasem. Kétség sem fér ahhoz, hogy ebben az országban esztendők óta Vezuv-politika folyik és mi itt járunk a láva felett, sikongunk, jajgatuk, óráról órára várjuk és félünk attól, mikor temet el bennünket a láva, mikor söpör el örökre. A kormánynak, a ministerelnöknek kezében ez a parlament nem más, mint az önkényuralom paplana, amely alatt nyugodtan alszik a kormány és eszébe sem jut, hogy egy komoly cselekedettel ezt a pusztuló gazdasági és pénzügyi életet jobbra fordítsa. (Propper Sándor: Rossz néven veszi, ha költögetik !) Az alkotmányosság kijátszása azzal kezdődött, hogy egy rendeletileg konstruált választójoggal olyan parlamentet hoztak össze, amely parlament a nemzet akaratát nem fejezi ki, amely parlament a nemzet akaratának meghamisítása. A peticiókat kivonták a Curia hatásköréből és pártfegyelem áldozatául dobták oda az igazságot. Csak néhány számot akarok ebből a költségvetésből citálni, csak néhány adatot akarok felemlíteni, hogy lássák azt, hogy megdöbbenésem jogos. íme itt van az első oldal : a kormányzó fizetése 92.800 pengő, a kabinetiroda, a palotaőrség és a főudvarnagyi bíróság pedig a nyugdíjasokkal együtt 1,542.000 pengő. Ez pénzünk mai értékére átszámítva 192 milliárdot jelent. Azt mondhatjuk, hogy minden polgár átlagosan havonta 2,000.000 koronát keres ebben az országban. Ha ezt az elég gavalléros számítást vesszük alapul, akkor azt látjuk, hogy a kormányzó, a kabinetiroda, a palotaőrség és a főudvarnagyi bíróság kiadásai évi április hé 27-én', kedden. 15 96.000 embernek veszik el egyhavi összes jövedelmét, vagy 8.000 embernek egész esztendeig kell azért dolgoznia, hogy a kormányzó, a kabinetiroda, a palotaőrség és a főudvarnagyi bíróság tagjai és ezeknek nyugdíjasai megélhessenek. Ha egy másik adatot nézünk a költségvetés következő lapjáról és ha megnézzük, mibe kerül ez a nemeztgyülés és mibe fog kerülni az az álmodott főrendiház, amely a kormányzatnak egyedüli vágya és amely után ez a nemzet is olyan régen eped, akkor kiderül, hogy a nemzetgyűlés és a főrendiház egy esztendőben 4,023.000 pengőbe kerül. Ha ezt átszámítjuk, azt találjuk, hogy ez több, mint 500 milliárd papírkorona. Kétmilliós havikeresetet véve alapul, 250.000 embernek kell egy hónapig dolgoznia, hogy a nemzetgyűlés és a főrendiház kiadásait megkeresse vagy 20.800 embernek egész esztendei jövedelmét kivánja a maga számára ez a törvényhozás, amelyet itt látunk. Ha a ministerelnökség költekezésére vetünk egy pillantást, azt látjuk, hogy a ministerelnökség maga 2,523.000 pengőt kivan, ennyit költ el, ami 300 milliárdnak felel meg. A külügyministerium 8,496.000 pengőt emészt fel, — tehát majdnem négyszer annyit,' mint a minísterelönkség — ami 1000 milliárdnak felei meg. Csak magának a külügyministeriumnak költségvetése tehát 500.000 ember egész évi munkájának keresetét — nem adóját, hanem teljes keresetét ! — kivánja. Ha keressük az okokat, miért sülyedtünk annyira, hogy ezeket a hallatlan, borzalmas kiadásokat nem bírjuk, könnyű megállapítanunk, hogy ezért a kormányzat a felelős, A kormányzat felelős azért, hogy ebben az országban tisztességes munkával, hat napi becsületes dolgozással, reggeltől napestig való küzdelemmel ma már nem él meg senki és hogy ebben az országban ma már csak a spekulánsoknak, a konjukturák kihasználóinak, a jó összeköttesésü ki járóknak adatik meg a megélhetés lehetősége. íme előttünk van, már napok óta szellőztetik a lapok a legújabb panamaügyet, a szénaszállitási botrányt. Ennek a botránynak minden adata nincs még a kezemben, nem akarom tehát megelőzni a vizsgálatot azzal, hogy felsoroljam, kik a részesek ; nem akarok erről hosszasabban beszélni. Feltűnő kapcsolatot látok azonban a szénaszállitó vállalatok es a kormánynak bizonyos szervei között, különösen élénk és megmagyarázhatatlan a kapcsolat a Faluszövetség és az Avena részvénytársaság között. Ez az Avena részvénytársaság 1923 április 26-án alakult húszmillió korona alaptőkével ; 2.000 darab 10.000 koronás részvényt bocsátottak ki. 1914 január 11-én azután felemelték az alaptőkét és olcsóbb részvényeket — nem tudom pontosan : talán 200.000 koronás részvényeket — bocsátott ki ez az Avena részvénytársaság és valami kapcsolatot talált a Faluszövetséggel is, mert már a Faluszövetség címerét használta fel ezeken a részvényein, ugy, hogy az Avena régi részvényein ott van a Faluszövetség jelvénye : a kettőskereszt, amely elmaradhatatlan, a sarló és a búzakalász. A Faluszövetség tisztviselői járták be az országot és jutalék ellenében végigházalták a népet, a jegyzőket, a főszolgabirákat, és magas kormányzati protekcióval helyezték el az Avena részvénytársaság részvényeit, mindenütt hangoztatván, hogy az az Avena részvénytársaság, amely most a botrány közepében áll, nem más, mint a Faluszövetség gazdasági osztálya. (Zaj.) Ceglédről a múltkor egy küldöttség jött fel az Avenához és számon kérte tőlük a részvényeket, számon kérte tőlük : hadd lássuk, hol van az a gyönyörű részvénytársaság, a Faluszövetség gazdasági osztálya, amelynek kedvéért a Vas-utcából a Zoltán-utcába költözött ez a részvénytársaság, hogy tőszomszédságában legyen gazdasági szervé-