Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

190 A nemzetgyűlés 542. ülése 1926. 1926/27. évi állami költségvetés (írom. 1042) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Reisinger Ferenc képviselő ur, aki beszédének elmondására a tegnapi ülésen halasztást kapott. Reisinger Ferenc képviselő urat illeti a szó ! Reisinger Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! A vita folyamán Szabó Sándor képviselőtársam foglalkozott többek között az ellenzék szerepével is, az ellenzéknek egyik tagját feketelelkünek nevezte, azonkivül ugy általánosságban az ellenzéket a politikai köszörűs díjmentesen adományozott címével ruházta fel. Mint szakszervezeti nevelésű egyén, nem követhetem a képviselő urat a titulusosztogatásnak ezen a mesgyéjén, (Szabó Sándor : Aj aj aj ! Nagyon magas !) noha nem voltam elragadtatva attól a lirai köszörüléstől, amelyet a képviselő ur a kormány politikájával szemben itt kifejtett. Volt a képviselő urnák azonban egy mondása, amely a figyelmemet nagyon megragadta. Nevezetesen a képviselő ur volt szives megállapítani azt az utólag, a háború után köztudomásúvá vált tényt, hogy annak idején, mikor a központi hatalmak az 1914-ben megindult világszerencsétlenség előző napjain tárgyalták a háború megindítását, akkor a magyar állam képviseletében gróf Tisza István volt az, a ki a háborút ellenezte. A magam részéről ezt nem óhajtom kétségbevonni, mert hisz ugy látszik, hogy ez bebizonyosodott. Gróf Tisza István, aki tudomásom szerint nagyon konzervatív, de amellett okos politikus is volt, látta azt, hogy a magyar állam ebből a világégésből csak vesztesen fog kikerülni. (Igaz ! jobbfelől.) Erezte azt a nagy szerencsétlenséget, ami a világháború folytán érni fogja a magyar nemzetet és volt olyan okos és hazafias államférfiú, hogy a pillanatok behatása alatt nem volt hajlandó az ország érdekeit odavetni. A képviselő ur azonban megállapította beszédében azt is, hogy ebben a tárgyalásban és tülekedésben, amely úgyszólván a háború kirobbanásáért folyt, gróf Tisza István, a magyar ministerelnök gyengének bizonyult, alulmaradt. így tehát nem rajta múlt, hogy a háború mégis kitört. Eddig teljesen rendben van a dolog, ezt én is aláírom, de csodálom, hogy a képviselő ur ebből a megállapításából nem vonta le a levonandó, helyes logikai következtetést és nem törte azon a fejét, mi volt az oka annak, hogy gróf Tisza István, az akkori még hatalmas Magyarország képviselője, gyengének bizonyult azokkal az erőkkel szemben, melyek a háborút akarták. Én tisztán láttam ezt már akkor és tisztán látom ma is s nem zárkózhatom el az elől, hogy a képviselő úrral szemben meg ne állapítsam, mi volt a magyarázata annak, hogy gróf Tisza István akkor gyengének bizonyult ebben a versenyben. Gróf Tisza István szintén észrevette ezt és szintén levonta ennek konzekvenciáit. Rizonyságul megcsinálta a háború befejezése előtt a választójogi törvényt, (Szabó Sándor : Ez a pártszempont !) s gróf Tisza István ezzel beigazolta azt, hogy azért bizonyult gyengének ebben a kérdésben a többi részes államokkal szemben, mert a magyar nép nem volt bent az alkotmány sáncaiban. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Gróf Tisza István háta mögött csak egy szükkörü érdektársaság, a nagybirtokosok csoportja állott, a magyar nép pedig ki volt zárva az alkotmány sáncaiból. (Klárik Ferenc : Mint ahogy ma is ki van zárva !) Mint a fronton hosszú ideig küzdő katona, magam is erteztem és láttam, hogy ez azt a küzdelmet végtelenül nagy mértékben befolyásolta. A magyar nép érezte kint a fronton, hogy nem a saját érdekeiért küzd, hanem idegen érdekek szolgálatában hullatja vérét. (Szabó Sándor ; Nem a front bukott meg, hanem a hátmenti évi április hó 30-án, pénteken: országok buktak meg Î — Erdélyi Aladár : És épen azok az államférfiak kívánták a háborút, kik az általános választójog alapján állottak ! — Szabó Sándor : Ez a pártkonzekvencia, képviselő ur !) Az, amit a képviselő ur közbeszólás alakjában mond, a helyes logikát egyáltalán nem érinti, mert itt nem arról van szó, hogy ki kívánta a háborút, vagy ki nem. Én nem ebből a szempontból bírálom a dolgot, hanem abból, hogy melyiknek akarata érvényesült és melyiké nem. Látjuk, hogy azoknak az államoknak az álláspontja pl. az osztrák álláspont érvényesült, ahol a nép benn volt az alkotmány sáncaiban ; ott azon államok képviselőinek a háta mögött a nép állott. (Erdélyi Aladár : A nép ott sem kívánta a háborút 1) T. képviselőtársam, ezzel a zavarással az én tárgyilagos okfejtéseimet nem tetszik valótlanná tenni. Nagyon szeretném, ha a t. képviselő ur jó példával járna elől és komoly s felfogásom szerint tárgyilagos fejtegetésemet türelemmel végighallgatná. (Erdélyi Aladár : Látja, mennyi figyelemmel hallgatom !) A figyelem nem zárja ki azt, hogy engem folyton zavarni tetszik. Én sem állitom azt, hogy a nép akarta a háborút, de a külföldi államok képviselői ennél a tárgyalásnál mindenesetre ugy álltak oda, mint a népet is képviselő egyének. Erőt, hatalmat reprezentáltak azzal a Tisza István gróffal szemben, aki csak a felső tizezrek képviselőjének állott oda. Azt mindenki tudta, hogy a magyar nép máskép gondolkozik és nem áll ugy oda képviselője háta mögé, mintha benn volna az alkotmány tényezői közt. És ezt én megismétlem, -— felesleges rajta vitatkoznunk -— elég, ha gróf Tisza István ténykedéseire hivatkozom, aki levonta ennek az eseménynek, ennek az állapotnak a konzekvenciáit és a jogkiterjesztést — elkésve bár — megkísérelte megadni a magyar nemzetnek. Csodálatos tehát, hogy most vannak képviselő urak, akik leborulnak ugyan gróf Tisza István szellemi nagysága előtt, azonban eszükbe sem jut nyomdokait követni : (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) az idők szellemének megfelelőleg a magyar nép választójogát kiterjeszteni (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és megadni a magyar nemzetnek mindazokat a közszabadságokat, amelyeket a magyar nemzet ugy háborús szolgáltatásaival, mint az idők rettentő dögönyözései következtében már azóta is kiérdemelt. Ugy látnám ma a helyes logikai következtetést, ha a képviselők maguk azt mondanák, hogy megfizetnek ennek a magyar nemzetnek méltóképen ahhoz a viselkedéshez, amelyet nehéz időkben tanúsított, amelyek a háború alatt és a háború után a nemzetet sújtották. ( Malasits Géza ; Nem rendőrcsizmákkal !) Ezzel szemben én megállapítom és adatokat fogok felsorolni az idő rövidségéhez mérten annak bizonyítására, hogy a magyar nemzet mai kormányzói nem vonták le a helyes politikai következtetést, nem logikáznak helyesen és nemcsak hogy a választójogot, amely a Friedrich-kormány által már kiterjesztetett, meglehetős elfogadható mértékben megszükitették, de azonkivül az uj választójogi törvényben nyaktilókat állítottak fel azoknak a képviselőknek a számára, akik a nép széles rétegeit vannak hivatva képviselni. Ennek már most mutatkoznak az előjelei. Már megjelentek a politikai staféták, akik hirdetik a választói törvényben foglalt nyaktilóparagrafusok bekövetkezését. A magyar nemzetgyűlésnek eddig már három tagját Ítélték el a társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvény alapján politikai jogaiknak a felfüggesztésére, ami a választójogi törvény értelmében mandátumvesztést von maga után. (Rakovszky Iván belügyminister : A büntetőtörvény mondja ezt ki ! —Malasits Géza : Egész kaszárnyát és fegyházat