Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

Î68 A memzetgyülés 541. ülése 1926. nak a lényege. Semmi egyéb, mint a nemzet önkormányzata. Ugyanaz, mint mikor egy vármegye maga kormányozza magát, mint mikor annak közgyűlése meghozza a határozatokat, melyeket az alispán és képviselő kar végrehajt. Ugyanaz, mint az a közgyűlés, amelytől függ, hogy lejárván a hivataloskodási határidő, az alispánnak és a többi tiszviselőnek átadja-e a hatalmat vagy sem, A demokrácia semmi egyéb, mint a nemzeti önkormányzat, biztosítása annak, hogy sorsod a magad kezében van és sorsodat intézd el magad. Gaal Gaston t. képviselőtársam sok kifogást tesz, sok súlyos panaszt hangoztat és elismeri a nagy korrupciót, a panama-rendszert, amelyben itt ma a mi jelen történelmünk van és nem veszi észre, hogy tulajdonképen hol a hiba. ö azt próbálja magyarázni egyik vagy másik ministernek, hogy ez azért van, mert valaki nem akar felkelni a bársonyszékből. Pedig nem ezért van. A mi egész közéletünk azért korrupt, azért rengeteg a panama és sok a tragédia, a megpróbáltatás, a kaland és azért sok a támadás a mi belső életerőnk és jövendőnk ellen, azért van, hogy itt nemcsak a törvényes államhatalom gyakorol államhatalmi funkciókat, amiket ő kifogásol, hanem felelőtlen tényezők is, mindez nem azért van, mert egy minister el akar vagy nem akar eltávozni, hanem azért van, mert nines demokrácia, nincs önkormányzat és felelősség, mert nincs akitől függjön a kormány és ennélfogva a saját lelkiismeretére bízatván, amikor konfliktus keletkezik abban a tekintetben, hogy vájjon lelkiismeretbeli kötelessége-e elhagyni a helyét, hogy a nemzet érdekei érvényesüljenek, lelkiismeretüket sokszor legyőzi annak az érdeke, hogy maradjanak; és maradhatnak, a maguk birái lehetnek, mert senkinek felelősséggel nem tartoznak, mert nem érkezik el rájuk nézve a lustrum öt év múlva, amikor a polgárság és népesség felelősségre vonná őket. Nem ugy gondolkoznak tehát, hogy kezdjünk már az öt év első percében akként gazdálkodni, hogy az év utolsó percében odaállhassunk a nép elé számot adni és remélhessük, hogy a nép a mandátumokat megint a mi kezünkbe teszi le. Nincs függőség itt a néptől. A népnek, a dolgozó millióknak csak egy szerepe van, hogy misera plebs contribuens legyen, hogy egyszerűen csak állati, baromi szenvedésekre és szolgáltatásokra legyen kárhoztatva s^ a háborúban elfolyt rengeteg vérveszteségért, az áldozott és elfojtott könnyekért cserébe ne kapja meg még azt sem, hogy szabad ember legyen, akinek jussa és joga van. Nem akarják, hogy áldozatainak egyenértékeként az ország sorsának intézésébe beleszóljon. Szeretem az olyan handabandiázást és nagyképűséget, az olyan átalást, mint amilyent Láng János t. képviselőtársam is megengied néha magának. Ö itt feltolja magát arbiternek, nagy nemzeti harcosnak, hősnek, aki Ítéleteket mond mások felett, hogy azok nem is hazafiak; akinek egyetlen szempontja van, hogy egy theokratik-us rendszert létrehozzon; aki ehhez köti az ő hazájának jelenét és jövendőjét is. Mondom, szeretem, hogy ezek nagyképű fellengző hazafisággal, árpáthosszal próbálnak más ember működésének gáncsot venni. A valóság azonban az. hogy ő nem ismeri fel szintén, amit fel kellene ismernie, hogy a nemzet itt maga a nép és hogy a nemzet önkormányzatát kell megvalósitani. E helyett ő is és mások is folyton tradíciókat hangoztatnak, hogy az ó-kereszténységet, az orthodox kereszténységet, tehát a középkori inquisitorikus évi április hó 29-én, csütörtökön. katholicizmust kell visszaállitani, mert szerinte ettől függ ennek az országnak boldogulása. Valamikor nagy derültséggel ihallgjattuk ezt az ő ajkáról. Megértem, hogy az ilyen embereknek nem tetszik a mi felszólalásunk, akik a realitások hazafiságát, a haladást és fejlődést tartjuk fontosnak, akik a tudományt és vallást nem állítjuk szemfce. De megértem azt is, hogy azoknak se tetszik a demokrácia, a mi felfogásunk, akik, hogy itt lehetnek, hogy a közéletben szerepet vihetnek, ezt épen annak köszönhetik, hogy nincs demokrácia, hogy van egy olyan alkotmán yrendszerünk, egy olyan választási rendszerünk, amely szerint lehetséges az is, hogy a nép kénytelen saját ellenségeit megválasztani saját képviseletére. Megértem, hogy azután az ilyen embereknek nem kell sem titkos választójog", sem demokrácia, sem sajtószabadság, nem kell nekik a parlamentarizmus, ellenben kell nekik a házszabályrevizió. Látom, hogy napok óta fel-fel bukkannak itt a fejek és arról értekeznek, azt javasolják, hogy ezen a helyzeten csak ugy lehetne változtatni, ha megint megszigorítják a házszabályokat. Különösen egyes részvénytársasági igazgatók jelennek meg itt néha-néha. Igen kevésszer látjuk itt őket. Rendesen a szüzbeszédeiket mondják el akkor, de mindig, mint részvénytársasági igazgatók jelennek itt meg. Csak olyankor tudjuk meg, hogy kicsodák és micsodák, mikor itt valami részvénytársaságról esik szó. Csak olyankor szólalnak fel ezek, akik összetévesztik a részvénytársasági igazgatósági ülést a parlamenttel. És most ezek javasolják, hogy legyen házszab álymódositás, hogy a parlamentarizmust megmentsük. Ezeknek nincs fogalmuk a lényegről s azt sem tudják, hogy mi az a parlamentarizmus. A parlamentarizmus nem az, hogy mi itt vagyunk, hogy egy nemzetnek van nemzetgyűlése vagy képviselőháza, egykamarás rendszere, kétkamarás rendszere, törvényhozása. Nem ez a lényeg. A parlamentarizmusnak lényege az, hogy maga a nemzet szabadon választja meg a törvényhozó testületet, a nemzet képviseletét, amelyben az ő akarata kétségtelenül érvényesül. (Ugy van balfelől.) Ez a parlamentarizmus. Ez Magyarországon még sohasem volt meg. Itt nem lehet arról beszélni, hogy lejárta magát, hogy mit kell cselekedni. Hiszen meg se próbálták ezt, talán^ egyetlen egy esetben csak, — a koalíció idejében — amikor a nagy nemzeti győzelem volt. Sajnos, akkor azonban a nemzeti akaratot letörték idegen szuronyokkal és talán csak akkor, amikor 1849-ben detronizált az országgyűlés, amidőn egyszerre kezdtek magyar politikát csinálni, amikor a magyar igazság törvényeit hozták és talán visszamenőleg csak a Rákóczi Ferenc alatt összeülő kuruc országgyűlések. Ezeken kivül nem volt parlamentarizmus és nincs ma sem parlamentarizmus Magyarországon, mert visszaélésekkel s először is oktrojált jogfosztó rendeletekkel, vagy erkölcsi szempontból jogfosztó törvénnyel — amennyiben formailag megállnak is — megfosztják az ország nagy részét, dolgozóit, az országért vérzőket, az országért áldozatokat viselőket, attól a jogtól, hogy hazájiik ügyeibe beleszólhassanak. És még akkor is, amikor a kormánynak, a hatalomnak nem sikerülne a maga szája ize szerinti többséget létrehozni, beleszól a választásba különféle erőszak, hivatali presszió, pénz, vagyon és megvesztegetés (Ugy van! a bal- és ssélsőbaloldalon.) és nem ritkán mint az én kerületemben is megkísérelték, beleszól-