Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

152 À nemzetgyűlés 541. ülése 1926. bizottság ezeket az intézkedéseket szó nélkül tudomásul veszi, (Rupert Rezső: Meggyőződés nélkül!) tudomásul veszi pedig egyszerűen azért, mert sohasem vette magának azt a fáradságot, hogy belemerüljön a törvény szellemébe és megfelelő módon kontrollálja a minister ur intézkedését. (Rupert Rezső: Leszavaznak bennünket! — Zaj a jobboldalon.) Ha pedig belemerültek a 33-as bizottság t. tagjai a törvény szellemélbe, akkor tiltakozniok kellett volna ez ellen, mint törvénytelen eljárás ellen, mert a szanálási törvény erre a minister urnák felhatalmazást nem adott. Mutassák meg nekem a 33-as bizottság t. tagjai a szanálási törvényben azt. a törvényszakaszt, amely felhatalmazza a ministert arra, hogy kétféle kulcsot állapitson meg az aranykoronánál. Ott van egy szakasz, — ismerem legalább ugy, mint az urak — amely felhatalmazza a minister urat arra, hogy a viszonyok változásához mérten esetrol-esetre szükségszerűen az aranykorona ellenértékét papirkoronában megállapítsa; de sehol sincs a minister urnák felhatalmazása arra, hogy kétféle mértéket alkalmazzon. Ilyen törvényt nekem sem a minister ur, sem a 33-as bizottság egyetlen tagja sem mutathat. Itt van az erdészeti létszám, amelynél csak egy nagyon különös dologra kivánom felhivni a mélyen t. miniszter ur és a mélyen t. Nemzetgyűlés figyelmét. Az erdészeti szakban 201 fizetési osztályba sorozott tisz viselő je van ennek az üzemnek. Mert az a csodálatos, hogy az állami erdők mint különleges üzem szerepelnek a 'költségvetésben. Vannak ugyanis még külön állami erdéiszek, akik bennünket, birtokosokat boldogítanak, akik nem az üzemben vannak, hanem üzemen kivül viszik az üzemet. Ezek az állami üzemben lévő erdészek a nyugdíjasokkal együtt 201 főre rúgnak. Itt egy csodálatos jelenséget találok, amelyre külön felhivom a mélyen t. miniszter ur figyelmét, amennyiben elkerülte volna. Itt van: rendes kiadások 1. rovat, 1. alrovat, rendszeres állandó illetmények, úgymint fizetések, lakáspénzek, családi pótlékok, tűzifa- és földváltságok stb. . . . 359.466 pengő. Ezt még megértem, rendben van. Vannak azután még nem rendszeres illetmények, tiszteletdíjak, — hogy . ezek mik, igazán nem tudom — azután jutalmak és segélyek, amelyek, tekintettel arra, hogy mindenütt megvannak, nem is szúrnak olyan nagyon szemet. Ami azonban nekem szemet szúr az az, hogy az állami erdőgazdasági birtokokon alkalmazottaknak — holott csonka Magyarországon, ugy tudom, igazán minimális állami erdőbirtok maradt meg, ha nem csalódom a gödöllői erdő, Visegrád környéke, a Kisbér körüli erdő, Diósgyőr, szóval sajnos nagyon sok nem maradt meg, bár több maradt volna — személyi fizetése 359.466 pengő, ellenben ugyanennek a 170 tisztviselőnek — mert 31 a nyugidíjas — a költségvetésben a dologi kiadások közt meg van állapítva kiküldetési és átköltözési költségekre 164.800 pengő, tehát a valóságos törzsfizetésnek csaknem a fele. Azt kérdezem: mi ezl Ha egy erdőtanácsosnak, ministeri tanácsosnak, ilyen rangban levő erdőigazgatónak megvan a maga megállapított tisztességes fizetése, amellyel szemben neki az a kötelezettsége, hogy az állami üzemekben levő erdőket kezelje, minek itt a kiszállási költség? Ez épen olyan, mintha az én gazdatisztem, akinek meg van a maga rendes fizetése, — aki jelenleg a fiam — minden egyes kiszállásnál, ha. kimegy a gazdaságba, erről. külön számlát nyújtana be kiszállási díj címén. Megengedem, lehetnek költözködési, sőt évi április hó 29-én, csütörtökön. lehetnek kiszállási költségek is, ha egy felülvizsgálatnak valamely részéhez a ministeriumból kell kiküldeni olyan embert, aki azt megvizsgálja, de hogy ezek a kiszállási költségek a törzsfizetés fele összegére rúgjanak: itt valami nincs egészen rendben, & pénzügyminister ur. Miután pedig az erdészeti dolgokban különben sincs minden egészen rendben, nagyon ajánlom a mélyen t. pénzügy minister urnák, méltóztassék ebbe a kérdésbe talán kissé mélyebben belebocsátkozni. Én a magam részéről ezzel itt most tovább foglalkozni nem kívánok. Meg kell azután még említenem egy csodálatos jelenséget, amelyet szintén nem fogadhatok el. A takarékosságnál kell ezt is felhozni, bár szorosan nem egészen ide tartozik. Ez az a jelenség, amelyet különösen a földmivelésügyi ministeriumban a legnehezebb szívvel szemlélek és konstatálok: a szakemberek teljes hiánya. Amikor a B-listára helyezés divatja életbe lépett, azt láttuk, hogy ebből a. ministeriumból jóformán mindenkit kiirtottak, aki csak egy kicsit is ért a

; kezeléshez ellenben benmaradtak olyan főtisztviselők, akiknek fogalmuk, sejtelmük sincs a mezőgazdaságról, ugy hogy egyikükkel a napokban megtörtént az a különösen komikus eset, hogy a hasitottkörmü állatokról beszélt előtte valaki és az illető csodálkozó képpel kérdezte: Uram Istenem, mi is az a hasitottkörmü állat? (Derültség.) Ez a földmivelésügyi ministerium egyik főtisztviselőjével esett meg. Amagam részéről nem ismerem el semmi néven nevezendő olyan takarékosságnak jogosultságát, amely a szaktudást, a rátermettséget, az arravalóságot, a bizalmat, amelyet a ministerium iránt ők szereztek meg a gazdaközönségben, kiirtsa és ezeknek helyébe oda tegyen nagyon szimplex jogászokat, akik egyebet sem tudnak, mint a tollat rágni, paragrafusokon rágódni és akiknek egyedüli törekvésük nem az, hogy előbbre vigyék az ország dolgát, hanem hogy miképen lehet megvexálni az embereket. Méltóztassanak megengedni, hogy a takarékosságra vonatkozó megjegyzéseim után áttérjek a direkt pazarlásokra. Arról, hogy ittott autók_ szaladgálnak, már előbb is megemlékeztem. ]Nem tehetek róla, de még nagyon élénken visszaemlékszem azokra az időkre, amikor először lettem képviselő. Igaz, hogy azok más idők voltak, azt meg kell adni, hogy minden tekintetben más idők, nagyon hangsúlyozom ezt a szót, hogy minden tekintetben, az emberek is egészen mások voltak. Mikor 1906-ban először lettem képviselő, falusi ember lévén, a járkálás életszükségletem volt, ugy hogy bár a Ferenc-köruton laktam, onnan gyalog jártam be minden nap a Házba és szépen gyalogmentem haza. Miután pontos ember voltam, mindig pont ugyanabban az időben indultam. Ugylátszik, Magyarország akkori ministerélnöke, Wekerle Sándor hasonlóképen pontos ember lehetett, mert következetesen a Lánchídfőnél mindig találkoztunk és napról-napra együtt jöttünk be gyalog a Házba. Wekerle Sándor is volt valaki, az akkori Magyarország is volt valami és ezek az igazán nagy emberek gyönyörűen tudtak gyalog járni a Házba, gyönyörűen el tudták intézni egy nagy országnak minden baját, minden gondját, még sétálni, még gyalog járni is ráértek Ma mutassanak nekem egy eleven államtitkárt, aki gyalog jár, sőt a ministeri tanácsosok legnagyobb része, ha hivatalos útra megy, — már ugy értem, hogy esetleg át kell szaladni az egyik mi-