Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

122 A nemzetgyűlés 541. ülése 1926. vészjelnek alkalmazása valóban rendőri szempontból is fontos és veszedelmes lehet. Ugy vagyok informálva, — mert hiszen némi ellentétek itt a szertartási könyvben is vannak, — hogy a kis vészjel különféle és a helyzet körülményei szerint változik, mig a nagy vészjel állandóan egyforma. A kis vészjelet, ha valaki alkalmazza, ~ én mindjárt észreveszem. (Propper Sándor: Felavatták!) Egyszer, amikor egy pöröm volt, ellenfelem, anélkül, hogy ennek a dolognak bármi köze lett volna a per tárgyához, azzal kezdte vallomását a biróság előtt: »Engem üldöznek, azért, mert én szabadkőműves voltam!« Ez a kis vészjel, t. Nemzetgyűlés ! Ha az a biró szabadkőműves, tudnia kell testvéri kötelességét. (Zaj. — Propper Sándor: Hol a birói függetlenség? — Szomjas Gusztáv: Ahá, rendben vagyunk! Ez alatt nyögtünk mi hosszú éveken át, uram! így volt! — Propper Sándor: Az ébredő birák pedig az ébredőket támogatják! — Gaal Gaston: Mindegyiket meg kell szüntetni! — Propper Sándor: Szóval leszegezzük, hogy nincs független biróság!) Kérem, nem azt mondtam! (Propper Sándor: Attól függ, hogy ébredő-e vagy szabadkőműves! Szegezzük le, hogy nincs független biróság! ~ Zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Viczián István: A hatósági közegek, ha nem voltak szabadkőművesek, ezeket a vészjeleket persze nem értették meg. (Propper Sándor: Vannak ébredők!) Szabadkőművesek is vannak, t. Propper képviselő ur, és én rá fogok mutatni azokra. (Propper Sándor: Mi is rámutatunk az ébredőkre ! — Szomjas Gusztáv: Maga is mutasson rájuk !) Én nem értem ezt a nagy izgalmat a szociáldemokrata párt részéről, ők, a túloldal, követelték a titkos társaságok leleplezését (Ugy van •' jobbfelől), erre én azt mondom : ne handabandázzunk, hanem aki valamit tud, azt bizonyítsa be. Csak a bizonyítás ér valamit. A többi mind handabanda ! (Propper Sándí.r : Igen becses leleplezés volt, rendben van ! Tehát klubzsűrik vannak, nem független biróságok !) Ami pedig a nagy vészjelet illeti, ez, információm szerint, abban áll, hogy a bajba jutott szabadkőműves testvér a kezeit, ujjai hegyével felfelé, sisakalakuan a feje fölé tesziAmikor a szabadkőművességnek e jelei nyilvánosságra jutottak, csodálatos meglepetést keltettek a rendőri szemek előtt is. Jelen voltam egy társaságban, ahol valaki akkor, amikor ezek a titkos jelek nyilvánosságra jutottak, ismertette azokat, és amikor a nagy vészjelet bemutatta, egy szintén jelenvolt magasrangu rendőrtisztviselő, a csodálkozástól egészen extázisba jőve, igy kiáltott fel : »Ne mondd ! Valóban ez a nagy vészjel I« Amikor kérdeztük, hogy miért csodálkozik, azt mondotta : »Azért csodálkozom, mert most értem meg azt, ami velem pár hónappal ezelőtt Szegeden történt. Ugyanis egy nagy bűnügy nyomozására voltam oda kiküldve, amelyben nagy számban voltak galiciai zsidók érdekelve, és amikor felvonultak elém, mind ezzel a jellel, hajlongva jött és azt mondta : »Ne bántson a nagyságos ur, én ártatlan vagyok !« Most értem meg, hogy a nagy vészjelet adták le, és ha én szabadkőműves lettem volna, köteles lettem volna őket menteni«. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Engedelmet kérek, t. szociáldemokrata képviselő urak, ez nem nevetni való, ez komoly dolog ! (Pakots József közbeszól.) Igenis, Pakots képviselő ur, aki szintén szabadkőműves, ezt önnek is érdemes megszivlelni ! (Szomjas Gusztáv : Egészen nyíltan dolgoznak !) Más a nyilvános garázdálkodás és más titkos szervezetek földalatti működése ; most erről az utóbbiról van szó. évi április hó 29-én, csütörtökön. Már az előbb felmutattam a szabadkőművesek alapszabályait, egy részét fel is olvastam. Ezekben az alapszabályokban semmi nyoma sincs annak, hogy a szabadkőművesek valamilyen esküt vagy fogadalmat volnának kötelesek letenni és annak dacára a szabadkőműves szervezetnek minden egyes tagja titkos esküt tesz le, hogy ha az eskü benne volna az alapszabályokban, akkor ez nem jelentene titkosságot, de ha nincs benne, akkor kótségkivül a titkosságot jelenti. (Pakots József: Nem felel meg a valóságnak ! Nincs titkos eskü!) A szabadkőműves páholy tisztviselői a XII. alaptörvényben megirt fogadalmat teszik le, ellenben a szabadkőművességnek minden egyes tagja leteszi a nagy szabadkőműves fogadalmat. (Halljuk! a középen.) A Szertartáskönyv 52. oldalán a főmester felszólítja a titkárt, hogy : »Titkár testvérem! Mond el a szabadkőművesek fogadalmát !« (Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Mire a titkár olvassa a következő szabadkőműves fogadalmat : »Szabad és független akarattal, becsületemmel és lelkiismeretemmel fogadom, 1. hogy hazám törvényeit hiven megtartom ; 2. hogy magamat teljes odaadással szentelem az emberszeretetnek, hogy ember és ember között származás, társadalmi állás, vagy vallás miatt különbséget nem teszek és mindenkinek meggyőződését tiszteletben tartom.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezek mind szép dolgok, nem is uj dolgok, de most nem arról van szó, hogy szépek-e. Majd megmondm, miről van szó (olvassa) : »3. hogy a szabadkőművesek szokásairól és a páholy belső ügyeiről senkivel sem beszélek, akiről nem tudom, hogy szabadkőműves.« Ez Pakots úrra is kötelező (olvassa) : »4. hogy szabadkőműves testvéreimet tehetségem szerint gyámolitom; 5. hogy adott szavamat hiven megtartom; 6. hogy testvéreimnek reámbizott titkait senkinek, még testvérnek sem árulom el; 7. hogy szabadkőművesnek nem ajánlok mást, csak akit derék, becsületes és tiszta jellemű embernek ismerek; 8. hogy a szabadkőműves törvényeknek engedelmeskedem, és a páholy javát tőlem telhetőleg előmozditom; 9. hogy sem páholyomtól, sem a szabadkőműves szövetségtől fontos ok nélkül meg nem válok; 10. hogy amig a szabadkőműves szövetség kötelékébe tartozom, titkos társaságba nem lépek.« Ezenkivül a nagyobb ünnepélyesség kedvéért mindig fel szokták olvasni az u. n. ősi szabadkőműves esküt, illetőleg a szertartáskönyv szerint kívánatosnak van jelezve, hogy ez az eskü minél gyakrabban felolvastassák. Ennek az eskünek szövege a következő (olvassa): »Esküszöm az Istenre, a világegyetem nagy épitőmesterére, hogy a szabadkőművesek titkait soha fel nem fedezem és abból, amit a szabadkőművesek gyülekezeteiben hallani, látni, vagy érezni fogok, senkivel semmit nem közlök, legyen az^ nő, vagy férfi...« és igy tovább, a többi nem érdekes, de érdekes a befejezése, (olvassa): »Ha ezek közül csak egynek is ellene cselekedném, vágják el gégémet, tépjék ki nyelvemet, döfjék át szivemet, s hasamat felmetszvén, szaggassák ki beleimet, megcsonkított testemet dobják a tenger fövényére, ahol 24 óra alatt a dagály kétszer söpörjön rajta végig, testem vérző tetemeit pedig égessék el, ugy hogy még emlékem sem maradjon, nemcsak a szabadkőművesek és más tisztességes emberek előtt, de általában a föld szinén sem! Isten engem ugy segéljen!« Az eskünek ez az ünnepélyessége és ezek a kemény szavak azok, melyekkel a szabadkőművesek lelkületére kivannak hatni és ezekkel akarnak elrettenteni attól, hogy egyesek felfedjék azokat a titkokat, amelyeket a szabadkőművesek szervezetében megtudtak. (Pakots József: Dajka-