Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

120 À nemzetgyűlés 541. ülése 1926. évi április hó 29-én, csütörtökön. A t. szabadkőműves urak és az ő barátaik különös előszeretettel hivatkoznak végül a külföldi szabadkőművességre. Ennél a kérdésnél — engedelmet kérek a kifejezésért, de másnak nem minősíthetem - a legmegbotránkoztatóbbnak tartom, hogy a saját bűneik leplezésére az angol király felséges személyének és a walesi herceg ő fenségének palástjával takaróznak. Vegye tudomásul mindenki a túlsó oldalon is és mindenütt, hogy mi és minden magyar ember a legnagyobb tisztelettel és pedig nemcsak azzal a köteles tisztelettel viseltetünk az angol birodalom koronás fejének felséges személye iránt, amely köteles tisztelet megilleti ennek a nagy nemzetnek legfőbb reprezentánsát, de azontúl is a magyar nemzet valóban a szívből jövő nagy tisztelettel viseltetik a nagy angol nemzet és az angol állam reprezentánsai iránt, az angol nemzetnek és különösen egyes nagy fiainak a szerencsétlen nemzetünk iránt tanúsított jóindulatú megnyilatkozásai miatt. (Ugy van ! a jobboldalon.) Meggyőződése minden magyar embernek, de minden elfogulatlan embernek is, aki ezzel a kérdéssel objektiv alapon foglalkozik, igenis mindannyiunknak az a meggyőződésünk — és ezt hangsúlyozottan jelentem ki — hogy az az angol szabadkőművesség — azért hivatkozom épen az angolra, mert egy szabadkőműves képviselőtársam most is az angol király és a walesi herceg nevével takarózott — amelynek tagjai sorában, állítólag, én nem tudom, az angol állam legelső reprezentánsai is helyet foglalnak, ha ez valóban igy van, akkor igenis, meggyőződésem és mindnyájunk meggyőződése szerint az angol szabadkőművesség csakis hazafias, erkölcsös, csakis jó és üdvös lehet. A magyarországi szabadkőművességnél azonban nem igy áll a dolog s épen azért azt hiszem, azokkal a külföldi előkelőségekkel szemben is, akiknek palástjába a magyarországi szabadkőművesség takarózik, kötelességünk nekünk ezt a kérdést nyilvánosságra hozni, mert biztosra veszem, hogy ha a külföldi szabadkőművesség értesül arról, hogy a magyarországi szabadkőművesség milyen destruktiv politikát folytat, azzal nem azonosítja magát. Ezek után rátérek beszédem tulajdonképeni tárgyára. Két tételt állítok fel s fogok bizonyítani. Nevezetesen állítom és bizonyítani fogom, hogy a magyarországi szabadkőművesség titkos társaság és hogy a feloszlatás ellenére ma is működik. Másodszor állítom és bizonyítani fogom, hogy a szabadkőművességjlestruktiv irányban haza-, nemzet-, vallás- és társadalomellenesen működik. Ök azt szokták mondani, hogy hogyan lehetne a szabadkőműves szervezet titkos társaság, amikor jóváhagyott alapszabályai vannak ? Jóváhagyott alapszabályokat könnyű megszerezni akkor, ha azok ugy vannak összeállítva, hogy nem esnek kifogás alá. Én itt felmutatom badkőművesék alapszabályait eredetiben. Itt van a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy alkotmánya, amely alá az összes magyarországi páholyok is tartoznak, tehát ez egyszersmind azoknak is az alkotmánya. Ez a könyv itt 120 nyomtatott oldalt foglal magában, és ebben a 120 nyomtatott oldalban mindössze 3, azaz három oldalra terjed maga a jóváhagyott alapszabály. A többiek egyéb alaptörvények, amelyek jóváhagyás végett a kormánynak bemutatva nem voltak. Ebből még nem csinálnék nagy kázust, és mert — mint mindig — ezúttal is objektív akarok lenni, rámutatok arra, hogy ezekben az alapszabályokban és az azután következő egyéb, kormányhatóságilag nem láttamozott alaptörvényekben semmi különösképen kifogásolható intézkedés nincs. Különben ezek régiek, maguk az alapszabályok is még 1886-ban hagyattak jóvá. A fordulat — azt hiszem — azután következett be. És ha azt nézzük, hogy a láttamozott alapszabályok értelmében mi a célja a szabadkőművességnek, ez is ugy van megszövegezve — abban az időben talán egészen őszintén is szövegezték meg igy —, hogy az ellen sem lehet kifogást emelni. Az alapszabályok 2. §-a szerint (olvassa) : »A szabadkőművesség filozofikus, filantropikus és progresszív intézmény.« Ez alatt már ugyan sok minden megfér, azonban a következőkben részletezve van, tehát nem kérdés, hogy milyen irányban kíván működni. Nevezetesen (olvassa) : »Célja a közerkölcsiség, művelődés és felebaráti szeretet terjesztése és a jótékonyság gyakorlása. (Mozgás.) A szabadkőművesség kizár köréből minden politikai és vallási kérdést és tagjait a hazai törvények tiszteletben tartására kötelezi.« Ha ezt tették volna, még ha titokban tették volna is, nem lehetne ellenük kifogást emelni. De én nemcsak azt bizonyítom, hogy titkos társaság, hanem beszédem második részében bizonyítani fogom azt is, hogy nem az alapszabályok értelmében, sőt épen ellenkezően, azok ellenére, ellenkező irányzatban müdödtek. Az, hogy ők egy akceptábilis alapszabályt csináltak maguknak és annak láttamozását kieszközölték, hogyha ők nem e szerint az alapszabály szerint, hanem másként működtek, akkor az alapszabályok megszerzése még nem bizonyítja azt, hogy az az alapszabályok mögött meghúzódó és tényleg nem az alapszabályoknak megfelelő szervezet nem volt titkos szervezet. De nem akadémikus fejtegetésekkel akarom bizonyítani, hogy a szabadkőművesség titkos szervezet volt, hanem sokkal kézzelfoghatóbb dokumentumokkal és bizonyítékokkal. Előrebocsátottam beszédemben, hogy szenzációt nem akarok hajhászni. Ezért mellőzni fogom azokat a valóban, amint ők nevezik, a profán ember előtt, sokszor talán komikus szertartásokat, melyeket ott találunk, azt a berendezést, amely ott a páholyokban van, azokban a páholyokban, melyek zsidótemplomra emlékeztetnek. Mellőzöm azokat a szertartásokat is, ahogy mindezek lebonyolittatnak — fekete koporsók átugrálása, lándzsaerdő és nem tudom minek nevezik —, vagy azt a szertartást, hogy a szabadkőműves mindig a ballábaval köteles először lépni, mikor a páholyba belép — s talán innen magyarázható az, hogy annyi ballépést követtek el, — vagy hogy egyik lábfejét másik lábfeje felett derékszögben kénytelen elhelyezni, mikor a páholy munkához hozzákezdenek. Nem akarom nevetségesekké tenni őket, nagyon sok ilyen dolgot lehetne előadni, amely a szenzációéhes közönséget talán érdekelné és fantáziáját izgatná. Egész sereg dokumentum van erre, de ezeket mellőzöm. Én a szertartásoknak — nem az ilyeneknek és nem ilyen helyeken, hanem amennyiben azok konzervativizmust jelentenek, — bizonyos fokig magam is híve vagyok, azonban nem a szertartásokra akarok én rámutatni, hanem azokra a jelekre és módokra, amelyek a szabadkőművesek működésének titkos voltát határozottan igazolják. (Reisinger Ferenc: Halljuk a titkos választójogi részét l) Igy például a szabadkőművességnek saját külön nyelve van. Ha a mi részünkről, a jobboldalról alakulna egy társaság, amely ilyen nyelvet csinálna magának, bizonyára azt.mondanák maró gúnnyal, hogy ez tolvajnyelv. Én nem mondom ezt, nem akarom sérteni és nem akarom nevetségessé sem tenni őket. Mégis különös azonban, illetőleg ez csak ugy érthető, ha valóban titkos társaság volt, hogy olyan nyelvet csináltak, amit csak a szabadkőművesek értettek. Ez megnyilvánul munkálataikban is, ugy hogy egy szabad-