Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-540
ífí A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. évi április hó 28-án, szerdán. vagy értékes ingatlanokat, átformáltak - hadikölcsönkötvényekhe maguk a hatóságok és azután, hogy a Tisza-kormány azt mondotta, hogy ezeknek a hadikölcsönöknek beváltása a nemzeti becsület védelme alatt áll: ugy jöjjön el a nemzeti becsület e váltójának és erkölcsi zsirójának beváltási dátuma hogy egyszerűen azt mondjuk, menjenek a sóhivatalba, a hadikölesönkötvények értéktelenek, a háború elvesztése után egy szegény és sok minden bajjal küzködő országnak kormányzata nem válthatja be ezeket a hadikölcsönkötvényeket. Nem lehet általánosítani. Ha tudjuk, hogy az árvák és a könnyen lelkesedő kisemberek azok, akik vagyonuknak s-okezor 100%-át vitte be — sokszor akaratukon kivül — a hadikölcsönkötvényekbe, úgyszintén azok a harciéren szolgált emberek, akik mayuk vagy itthon családtagjaik csak azért jegyeztek 'hadikölcsönkötvényeket, mert máskép azt a 14 napi szabadságot meg nem kaphatta az a frontkatona: akkor lehetetlen, hogy azonositsuk ezeket az egész vagyonukat a nemzet oltárára áldozott embereket azokkal az emberekkel, legyenek akár a földbirtokos osztálynak, akár a banktőkének emberei akik vagyonuknak egy kisebb részét áldozták hadikölcsönkötvényekre és akik, ha összes hadikölcsönkötvényeiket és az azokra fordított jó aranykoronáikat le is irják és az utolsó krajcárig veszteségnek tüntetik fel, akkor sem mennek tönkre, I anein keresztül bírják meglévő egyéb vagyonukkal a gazdasági válságot. Kétségtelen, hogy egyik-másik több ezerholdas nagybirtokos vagy a magas klérus tagjai vagy a bankigazgató urak áldoztak ugyan szépen — látszólagos summákban — de ha a vagyonuk arányát vesszük akkor távolról sem áldoztak ugy, mint az a Kis Péter vagy Nagy János, akik egész vagyonukat áldozták erre a célra. Igenis, beszélni kell tehát a hadikölcsönök valorizálásáról. Én nagyon kérem a pénzügyi kormányzatot, ne hagyja tovább a kérdést függőben, mert minél tovább hagyja, annál inkább szabad teret nyit a spekulációnak és ha eljön egy későbbi időben valamilyen okos és méltányos megoldás, — én nem tudom, hogy milyen, én nem vagyok szakembere a kérdésnek, nálam okosabb embereket hivjon össze azokra a szaktanácskozásokra — de ha, mondom, eljön, mert ,el kell jönnie egy időn belül, a végleges megoldás és ott a leghelyesebb és a legokosabb módot fogják is kitalálni, ha ez nagyon sokáig késik, ennek gyümölcsét nem a frontkatonák, árvák, tisztviselők, kiskereskedők, kisgazdák és más kisemberek fogják élvezni, hanem azok a spekulánsok, akik ezektől a rétegektől, bizva a kedvező megoldásban, olcsón megszerezték a hadikölcsönkötvényeveket. (Ugy van a bal- és a szélsőhaloldalon.) Itt van a kezemben dr. Paczner Jenő ügyvédnek nagyon értékes tanulmánya a hadikölcsön-kérdésről és én bátor vagyok^ ennek különösen a végső részét az igen t. pénzügyminister ur figyelmébe ajánlani e kérdés megoldásánál. Nem tudom, hogy ez lesz-e a leghelyesebb megoldás, de mindenesetre ,ez már egy okos ötlet abban a káoszban, semmittevésben, amely a, hadikölosönkötvények körül van. E tanulmány szerzője, aki nagyon helyes közgazdasági érzékkel és a hadikölesönkötvény-tulajdonosok összes rétegei iránt való nagy és őszinte rokon érzéssel fejti ki a maga értekezését, azt mondja, hogy valami olyat kellene csinálni, hogy tessék felvenni Magyarország vagyoni státusát- Ezt tenni nem nehéz, mert hiszen a jövedelmi és a vagyonadó-alapok mutatják, hogy mi az igazi vagyon Magyarországon. Ha már most felvesszük viszont azt, hogy mennyi hadikölcsönkötvény van künn eredeti aranykorona értékű kibocsátásokban, akkor ez a két tétel: Magyarország* összes vagyona, ingó és ingatlan vagyona mutatja azt a vagyoni teherbírást, amelyre az összes hadikölcsönkötvényeket, mint a háború adósságát reá kell háritani. (Szomjas Gusztáv : Jaj de nagyszerű!) Ne méltóztassék olyan könnyen lekicsinyelni ezt a dolgot, ami nem az én érdemem, hanem ezé az ügyvéd uré. Méltóztassék okosabb gondolattal idejönni, tessék felkelni és egy értelmes beszédet elmondani. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső: Még egy bővitett mondatot nem mondott! — Esztergályos János: Szomjas képviselő urnégy éve nem beszélt itt! — Elnök csenget. — Szomjas Gusztáv: Passzív rezisztencia volt! — Pikler Emil: Beszélni ezüst, hallgatni arany! — Esztergályos János: Pedig ugy hallottuk, hogy nagyon szépen tud beszélni! — Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szomjas Gusztáv: Ez is épen olyan igaz.) Elnök: Szomjas képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani, méltóztassék a szónokot nyugodtan meghallgatni! (Helyeslés balfelől.) Nagy Vince: Ezt az elosztást eninek az értekezésnek szerzője ugy gondolja el, — és ebből jön ki az a nagyszerű konklúzió — hogy itt nem az állam megterhelés érői lesz szó, nem kell az államnak uj általános adókból, vagy -pedig a maga meglevő készleteiből. — mert ebben a pillanatban arról is beszélhetünk, hiszen számadásaink feleslegekkel zárulnak — nem kellene a maga anyagi erejéből ezt fedezni, hanem arra utal, hogy tessék ezeket a kötvényeket piacra bocsátani, egy Ígérvénnyel értékessé tenni és azt mondani, hogy az állam ezeknek a hadikölcsönkötvényeknek összegével az összvagyonokat megterheli. Kitehet ez a számadási müvelet, ez az elosztás bizonyos percentet, nem tudjuk pontosan mennyit, egy vagy két percentet, amely minden meglevő vagyont terhelne és akkor mondja ki az állam törvényhozásilag, hogy a háború-veszteségnek ezt az adóját minden vagyontulajdonos hadikölcsönkötvény ékkel fizetheti. Abban a^ pillanatban, amint ezt az állam törvényerejével kimondotta, az, akinek van vagyona és megvan a hadiikölcsönkötvénye. a maga részéről azt az ©gy-két percentet kifizetheti a maga hadikölcsönkötvényével, aki pedig hadikötvényét elkótyavetélte, annak el kell mennie a tőzsdére keresni ós vásárolni a hadiköTcsönkötvényt. Tehát magát a belső értéket, amelyet az infláció kivett ebből a hadikölcsönkötvényből, megszerzi a kereslet, mert mindenki, akinek nincs hadikölcsönkötvény e ; elkezdi^ keresni^ a kötvényt, mielőtt az a száz százalékos értékét el nem éri, igy a kötvényeknek piacuk lesz és megszerzik azokat azok is, akiknek nincs s ilyen módon fizetik az adójukat. Már most mi történik azokkal a kategóriákkal, amelyekről azt mondottam, hogy nagymértékben van hadikölcsönkötvényük, mert egész vagyonukat befizették hadikölcsönbe'? Az a hadiárva, az a volt katona, tisztviselő vagy más kisember, akinek nagymiértékben van felhalmozva a kötvénye, a maga vagyonának csak egy-két százalékát fogja odaadni kötvényben, a többit piacra viszi ás abból pénzt lát, mert a szomszéd, akinek szintén fizetni kell a háborús veszteség százalékos terhét, de akinek nem volt hadikölcsönkötvénye, azt t be fogja szerezni. Ilyen módon az állam, anélkül, hogy