Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

ífí A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. évi április hó 28-án, szerdán. vagy értékes ingatlanokat, átformáltak - hadi­kölcsönkötvényekhe maguk a hatóságok és azután, hogy a Tisza-kormány azt mondotta, hogy ezeknek a hadikölcsönöknek beváltása a nemzeti becsület védelme alatt áll: ugy jöjjön el a nemzeti becsület e váltójának és erkölcsi zsirójának beváltási dátuma hogy egyszerűen azt mondjuk, menjenek a sóhivatalba, a hadi­kölesönkötvények értéktelenek, a háború el­vesztése után egy szegény és sok minden baj­jal küzködő országnak kormányzata nem vált­hatja be ezeket a hadikölcsönkötvényeket. Nem lehet általánosítani. Ha tudjuk, hogy az árvák és a könnyen lelkesedő kisemberek azok, akik vagyonuknak s-okezor 100%-át vit­te be — sokszor akaratukon kivül — a hadi­kölcsönkötvényekbe, úgyszintén azok a harc­iéren szolgált emberek, akik mayuk vagy itt­hon családtagjaik csak azért jegyeztek 'hadi­kölcsönkötvényeket, mert máskép azt a 14 napi szabadságot meg nem kaphatta az a front­katona: akkor lehetetlen, hogy azonositsuk ezeket az egész vagyonukat a nemzet oltárára áldozott embereket azokkal az emberekkel, legyenek akár a földbirtokos osztálynak, akár a banktőkének emberei akik vagyonuknak egy kisebb részét áldozták hadikölcsönkötvé­nyekre és akik, ha összes hadikölcsönkötvé­nyeiket és az azokra fordított jó aranykoronái­kat le is irják és az utolsó krajcárig veszteség­nek tüntetik fel, akkor sem mennek tönkre, I anein keresztül bírják meglévő egyéb vagyo­nukkal a gazdasági válságot. Kétségtelen, hogy egyik-másik több ezerholdas nagybirto­kos vagy a magas klérus tagjai vagy a bank­igazgató urak áldoztak ugyan szépen — látszó­lagos summákban — de ha a vagyonuk ará­nyát vesszük akkor távolról sem áldoztak ugy, mint az a Kis Péter vagy Nagy János, akik egész vagyonukat áldozták erre a célra. Igenis, beszélni kell tehát a hadikölcsönök valorizálásáról. Én nagyon kérem a pénzügyi kormányzatot, ne hagyja tovább a kérdést füg­gőben, mert minél tovább hagyja, annál in­kább szabad teret nyit a spekulációnak és ha eljön egy későbbi időben valamilyen okos és méltányos megoldás, — én nem tudom, hogy milyen, én nem vagyok szakembere a kérdés­nek, nálam okosabb embereket hivjon össze azokra a szaktanácskozásokra — de ha, mon­dom, eljön, mert ,el kell jönnie egy időn belül, a végleges megoldás és ott a leghelyesebb és a legokosabb módot fogják is kitalálni, ha ez nagyon sokáig késik, ennek gyümölcsét nem a frontkatonák, árvák, tisztviselők, kiskeres­kedők, kisgazdák és más kisemberek fogják él­vezni, hanem azok a spekulánsok, akik ezektől a rétegektől, bizva a kedvező megoldásban, ol­csón megszerezték a hadikölcsönkötvényeve­ket. (Ugy van a bal- és a szélsőhaloldalon.) Itt van a kezemben dr. Paczner Jenő ügy­védnek nagyon értékes tanulmánya a hadiköl­csön-kérdésről és én bátor vagyok^ ennek külö­nösen a végső részét az igen t. pénzügyminis­ter ur figyelmébe ajánlani e kérdés megoldá­sánál. Nem tudom, hogy ez lesz-e a leghelye­sebb megoldás, de mindenesetre ,ez már egy okos ötlet abban a káoszban, semmittevésben, amely a, hadikölosönkötvények körül van. E tanulmány szerzője, aki nagyon helyes közgaz­dasági érzékkel és a hadikölesönkötvény-tulaj­donosok összes rétegei iránt való nagy és őszinte rokon érzéssel fejti ki a maga érteke­zését, azt mondja, hogy valami olyat kellene csinálni, hogy tessék felvenni Magyarország vagyoni státusát- Ezt tenni nem nehéz, mert hiszen a jövedelmi és a vagyonadó-alapok mu­tatják, hogy mi az igazi vagyon Magyaror­szágon. Ha már most felvesszük viszont azt, hogy mennyi hadikölcsönkötvény van künn eredeti aranykorona értékű kibocsátásokban, akkor ez a két tétel: Magyarország* összes va­gyona, ingó és ingatlan vagyona mutatja azt a vagyoni teherbírást, amelyre az összes hadi­kölcsönkötvényeket, mint a háború adósságát reá kell háritani. (Szomjas Gusztáv : Jaj de nagyszerű!) Ne méltóztassék olyan könnyen lekicsinyelni ezt a dolgot, ami nem az én ér­demem, hanem ezé az ügyvéd uré. Méltóztassék okosabb gondolattal idejönni, tessék felkelni és egy értelmes beszédet elmondani. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső: Még egy bővitett mondatot nem mondott! — Esztergályos János: Szomjas képviselő urnégy éve nem beszélt itt! — Elnök csenget. — Szom­jas Gusztáv: Passzív rezisztencia volt! — Pik­ler Emil: Beszélni ezüst, hallgatni arany! — Esztergályos János: Pedig ugy hallottuk, hogy nagyon szépen tud beszélni! — Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szomjas Gusztáv: Ez is épen olyan igaz.) Elnök: Szomjas képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani, méltóztassék a szóno­kot nyugodtan meghallgatni! (Helyeslés bal­felől.) Nagy Vince: Ezt az elosztást eninek az ér­tekezésnek szerzője ugy gondolja el, — és ebből jön ki az a nagyszerű konklúzió — hogy itt nem az állam megterhelés érői lesz szó, nem kell az államnak uj általános adókból, vagy -pedig a maga meglevő készleteiből. — mert ebben a pillanatban arról is beszélhetünk, hiszen szám­adásaink feleslegekkel zárulnak — nem kellene a maga anyagi erejéből ezt fedezni, hanem arra utal, hogy tessék ezeket a kötvényeket piacra bocsátani, egy Ígérvénnyel értékessé tenni és azt mondani, hogy az állam ezeknek a hadi­kölcsönkötvényeknek összegével az összvagyo­nokat megterheli. Kitehet ez a számadási mü­velet, ez az elosztás bizonyos percentet, nem tudjuk pontosan mennyit, egy vagy két per­centet, amely minden meglevő vagyont terhelne és akkor mondja ki az állam törvényhozásilag, hogy a háború-veszteségnek ezt az adóját min­den vagyontulajdonos hadikölcsönkötvény ék­kel fizetheti. Abban a^ pillanatban, amint ezt az állam törvényerejével kimondotta, az, aki­nek van vagyona és megvan a hadiikölcsön­kötvénye. a maga részéről azt az ©gy-két per­centet kifizetheti a maga hadikölcsönkötvé­nyével, aki pedig hadikötvényét elkótyave­télte, annak el kell mennie a tőzsdére keresni ós vásárolni a hadiköTcsönkötvényt. Tehát ma­gát a belső értéket, amelyet az infláció kivett ebből a hadikölcsönkötvényből, megszerzi a kereslet, mert mindenki, akinek nincs hadiköl­csönkötvény e ; elkezdi^ keresni^ a kötvényt, mi­előtt az a száz százalékos értékét el nem éri, igy a kötvényeknek piacuk lesz és megszerzik azokat azok is, akiknek nincs s ilyen módon fizetik az adójukat. Már most mi történik azokkal a kategó­riákkal, amelyekről azt mondottam, hogy nagy­mértékben van hadikölcsönkötvényük, mert egész vagyonukat befizették hadikölcsönbe'? Az a hadiárva, az a volt katona, tisztviselő vagy más kisember, akinek nagymiértékben van fel­halmozva a kötvénye, a maga vagyonának csak egy-két százalékát fogja odaadni kötvény­ben, a többit piacra viszi ás abból pénzt lát, mert a szomszéd, akinek szintén fizetni kell a háborús veszteség százalékos terhét, de akinek nem volt hadikölcsönkötvénye, azt t be fogja szerezni. Ilyen módon az állam, anélkül, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom