Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-528
loi À nemzetgyűlés o28. ïàêse 1926. évi március hó 29-én, hétfon. némelykor több is dolgozott benne s a legutóbbi időben a munkások és tisztviselők körülbelül ezren felül voltak. Ez a gyár magyar szeszt dolgozott fel műselyemmé és ezáltal valutáris szempontból óriási nagyjelentőségű és fontosságú volt. Évek óta vergődött ez a gyár több okból, amelyekre majd rá fogok térni, de egyik legfőbb oka annak, hogy a gyár ebbe a helyzetbe jutott, az, hogy a magyar szeszkartel árpolitikája folytán a szeszt, amelyet külföldnek, tehát Grácnak, Bécsnek, Wienerneustadtnak a magyar szeszkartel 5700 koronáért ad, itt Magyarországon ezrekkel drágábban, körülbelül 7—8000, némelykor 9000, majdnem 10.000 koronáért kellett megvenni. (Mándy Samu: Más oka van ennek!) Ez volt egyik főoka. Az utóbbi hónapokban épen az én felszólalásom hatása alatt a pénzügy- és a kereskedelmi ministeriumok segítségével sikerült olyan könnyítéseket szerezni, amelyek a régebbi állapottal szemben több milliárdnyi könnyitést eredményeztek. (Szabó Imre: De a francia kereskedelmi szerződés ezt is megölte!) Tisztelt képviselő ur, azt hiszem, valamelyes része lehet a dologban ennek is, de semmiesetre sem ez volt a legfontosabb tényező. A helyzet az, hogy Sárvár, amelj 7 kisközség volt, átalakult virágzó nagyközséggé, ott igen egészséges gazdasági élet volt, társadalmi béke, minden megvolt, egy-egy családban négy-öt ember is keresett, most pedig, amikor a házhelyeket kiosztották, 900 ember jutott házhelyhez, 200 házhelyen megkezdték az építkezéseket. Vannak ott családok, amelyek felerészben mezőgazdasági munkával foglalkoznak, felerészben a gyárba járnak ugyanabból a családból. Egy igen egészséges munkásember tipus alakult ott ki, amelyben a felnőtt családtagok mindegyike hasznos, üdvö>s munkával foglalkozik s ezáltal a család gazdasági megerősödése biztositva van. Ebben az egészséges miliőben berendezkedett az ottani kisipar és kiskereskedelem. Ehhez a mérethez szabtuk azután Sárvárott az iskolákat és.az összes közintézményeket, hiszen ez az iparosodás, ez a fejlődés igen nagy reményekre adott okot. Most pedig az történt, hogy a szeszkartel árpolitikája, tehát helytelen közgazdasági gyakorlata folytán ez a gyár válságos helyzetbe jutott. Az eddigi válságot lényegesen fokozta az, hogy időközben a világpiacon a műselyem konjunktúrája elmúlt. (Mándy Samu: Ez a főbaj!) Ez is baj, a főbaj azonban a szeszkartel árpolitikája, mert ha 14000 magyar munkás existenciájáról, ken3 r eréről, boldogulásáról van szó, akkor a legkevesebb, aminek történnie kell az, hogy a magyar ipar annyiért kapja meg a szeszt, amennyiért a külföld kapja. Ez a legminimálisabb dolog volna. Ez az én felfogásom, ennek hangot adok, de azt hiszem, ezt csak mindenki helyeselheti. (Malasits Géza: A spirituszgyárak profitjáról van itt szó! Épen eleget keresnek. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Huszár Károly: Láttam, hogy amikor az a veszedelem forgott fenm hogy a Baeher-ügyben, amely igen kellemetlen és utálatos ügy volt. mert véleményem szerint az ea:y csikágói börzespekuláció következménye, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) ne hogy ennek a bűnnek következtében esetleg az egész magyar közgazdasági életet ennél még nagyobb csapás érje, kénytelen volt a kormány bizonyos intézkedéseket tenni. Fájó szívvel néztük ezt, de beletörődtünk ebbe a lehetetlen dologba hiszen ezt máskép nem lehetett megoldani, mert a malom-munkások vagy a más különböző ipartelepeken dolgozó munkások is megérezték volna ennek, a válságnak következményeit. Ilyen körülmények között nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy nem kell segiteni egy más okokból válságba jutott gyáron, amely nem spekulált, nem adósodott ei, amely tőkéjéből élt, és amely nem fenyeget bennünket azzal, hogy bönzespekuláció folytán összeomlik, ahol mindenki tisztességesen dolgozott, amely azonban a világpiac helyzete és a szeszkartell politikája folytán került bele a mostani szituációba. 1400 ember veszítené el existenciáját most, a borzasztó munkanélküliség idején lenne kénytelen elhagyni szülőföldjét, kellene elindulnia Magyarországon vándorútra kenyeret keresni. Az összes tisztviselőknek és munkásoknak semmiféle reményük nincs arra. hogy Sárváron munkát kapjanak, mert Sárváron mindenki tisztességesen dolgozott, amely azonban ken a létszám mindenütt be van töltve, és Sárváron olyan ember, aki saját hibájából munkanélküli, nincs, hiszen ép az előbb mondottam, hogy egy-egy családból eddig négy-öt ember dolgozott most tehát ezek az emberek földönfutókká lesznek, s teljesen bizonytalan jövő előtt állanak. Nagyon röviden, egy-két perc alatt meg tudom világítani a helyzetet. A gyár versenyképtelenné vált a következő okok folytán. Ugyancsak a gyárnak van Tubisban és Lyonban egy-egy telepe. Addig, amig a tubisi gyár 17 centime-ot fizet a villany egységáraként, addig Magyarországon 60 centime-ot kell fizetni, amig a nyersszeszt, akár, a magyarországi is, a tubisi gyár 1 frank és 30 centiméért szerzi be valami kevés tarifakülönbséggel, addig Magyarországon az |itt előállított szeszért 2 frank 50 centime-ot kell fizetni. (Zaj.) Ezekért az adatokért felelek én és felelnek mindazok a hatóságok, amelyek ezt a memorandumot nekem a mai napon beadták, ezt a főszolgabíró és az összes ottani képviselőtestületi tagok vették föl, ez nem pártmemoriandum, ez a gyárvállalat, a nagyközség vezetősége és a közigazgatási hatóságok konferenciájának eredménye. Ebben a pillanatban, őszintén megmondom, már alig látok magam is kivezető utat arra, hogyan és miképen lehetne segiteni, miként lehetne a dolgot megoldani. Hogy mégis felemelem szavamat, — s ahányszor, megtehetem, ezentúl is mindig meg fogom tenni, — azért teszem, hogy megkérjem a pénzügyminister urat, hogyha volt szive hozzá, — megengedem, jól tette az ország közgazdasága érdekében — hogy más vállalatok válsága idején a kormány tekintélyével, erkölcsi befolyásával igyekezett beavatkozni... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Súlyos anyagi befolyás volt, az nem tekintély! Tekintélye nincs!) Én ugy tudom, hogy van és azt hiszem, hogy ebben a kérdésben is: lesz. Méltóztassanak talán ennél a gyáryállalatnál is erkölcsileg interveniálni abban a tekintetben, hogy ez az üzembeszüntetés, ha lehetséges — mert május 31-ére szól az összes munkások és tisztviselők felmondása^ — bizonyos megoldás alapján esetleg elodáztassék, természetesen, ha lehet, elsősorban lehetetlenné tétessék, de legalább is elodáztassék. És ha itt voltak más vállalatok megmentésére százmilliárdok... (Mándy Samu: Az más dolog!) Bocsánatot kérek, ez nem más dolog,mert Bachert nem az ő szép szeméért mentette meg a kormány, hanem azért, mert azt akarta, hogy ez a válság a közgazdasági életet meg ne rázkódh tajssa. Engem a Bacher-részványtársaságok
