Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-536

338 A nenizetgyülés 536. ülése 1926. évi április hó 23-án, pénteken. a földreformtörekvések dülőrejuttatását, de voltak törvényen kivül eső okok is, amelyek gátolták ennek a törvénynek» illetőleg ennek a gondolatnak a gyakorlati életben való megvalósitását. De nem habozom kijelenteni, egy csomó slendriánság is hozzájárult ahhoz, ami a törvény gyakorlati végrehajtása körül jelentkezik. Hiszen elég utalnom csak arra, hogy amikor a törvényhozás magát a törvényjavaslatot letárgyalta és elfogadta, nem gondoskodott a kérdés pénzügyi megoldásáról, nem gondolt arra, hogy á földreform-kérdésinek pénzügyi f oldala is .van, amely rögtön jelentkezik, ha végre akarják hajtani a földreformot. Dei maga a törvény szelleme is akadályozza a földreform becsületes végrehajtását. A törvény abban az időben készült, amikor az ellenforradalom a legvehemensebben lángolt ebben az országban, amikor gummibottal, börtönnel intézték el az embereket, amikor, ha a szocialistákról volt szó, a bolsevistákkal, a kommunistákkal azonositották azokat és á legkíméletlenebbül jártak el ezekkel az emberekkel szemben. Ma, amikor Benyovszkyt, akit annakidején a gyorstalpalás következtében hat évre Ítéltek el, a bíróság felmentette, mert látja azt a véres és kegyetlen igazságtalanságot, amely ezzel az emberrel történt, egészen nyugodtan megmondhatjuk, hogy az 1920. évi XXXVI. t.-c.-neik az a rendelkezése, amely kizárja az igényjogosultak sorából azokat, akik a forradalmi mozgalmakban résztvettek, so'k véres és kegyetlen igazságtalanságot teremtett. Hiszen elég, ha csak arra az egy példára mutatok rá, hogy egy ember, akiről most, az ellenforradalom fellángolása után hat-hét esztendővel állapítja meg a biróság, hogy nem volt semmi vétke, kénytelen volt öt esztendőt eltölteni a börtönben azért, mert a Surgoth-tanács annakidiején nem engedte a tanúit vallomástételre, nem engedte az igazát bizonyítani. Ez mindennél ékesebben bizonyítja, milyen felfogás uralkodott 1920-ban, amikor ilyen Ítélkezések születhettek. És ez a felfogás jelentkezett magában az 1920 : XXXVI. tcikkben is, amely igazságtalanul, jogtalanul, épen ebből az ellenforradalmi szellemből kiindulva az emberek egész tömegét zárta ki az igényjogosultak soraiból azért, mert véletlenül belesodródtak a forradalmi mozgalmakba és amikor az ellenforradalom felülkerekedett, nem tudtak elegáns úriemberek módjára rögtön átnyergelni a másik oldalra. Már az igény jogosultság megállapitásánál jelentkezett tehát az a szellem, amelyet annakidején ebbe a törvénybe heleerőszakoltak. De én a földreform törvény végrehajtása során azt is tapasztaltam, hogy az igényjogosultság megállapitásánál a törvénynek ezt az

f intézkedését a r legkegyetlenebbül magyarázzák, pusztán azért, hogy az igényjogosultak sorából mindenkit, akit csak lehet, kitaszítsanak, hogy azután igy az igényjogosultak számának! leszorítása révén — amennyire csak lehet — megmentsék a nagybirtokot. Csak egy pár példát hozok fel arra nézve, milyen embereket taszítottak ki az igényjogosutak sorából és kiknek az igényjogosultságát nem állapították meg azért, mert vagy résztvettek a forradalmi mozgalmaikban, vagy nem is vettek részt, csak a szomszédjuk fogta rájuk, vagy pedig az a fiskális keresett embereket ellenük, aki az uradalom képviseletében megjelent a tárgyalásokon. Mert szomorú tény, hogy azok a fiskálisok, akik a törvényhozásnak is tagjai, a törvény végrehajtásainál odaszegődnek a nagy I földbirtok mellé, mint amely megfizeti őket a munkájukért, és azt a befolyásukat, amellyel mégis rendelkeznek törvényhozói minőségükbein a törvény esetleges végrehajtásánál, arra használják fel, hogy a nagybirtokot megmentsék és kisemmizzék azokat, akik e törvény szerint különben is igényjogosultak, az igényjogosultak névjegyzékébe való felvételből. Szomorú tény, de igy van. Nem egy képviselőtársamat tudnám megnevezni a túloldalról is, akik ügyvédek (Szijj Bálint: És onnét is!) — a mi sorainkban nincs egyetlenegy sem — (Szi.ü Bálint: Dénes István!) és a nagybirtok képviseletébe szegődtek (Szijj Bálint: Ö is!) pusztán azért, hogy a nagybirtokot megmentsék az esetleges felparcellázástól. Itt van például Szajlai János, aki 29 éves, 42 hónapig volt a fronton és négy családtagja van. Perge Imre 37 éves, 7 havi frontszolgálata van, 65 hónapig volt hadifogságban. Szajlai József 32 éves, 3 évi frontszolgálata van és családos ember. Nem teszem hozzá a családtagok számát, de négy-öt családtagja mindegyiknek van. Szűcs Lajos 38 éves, 16 hónapi frontszolgálat. Nagy Bertalan 33 éves, 24 havi frontszolgálat. Balázs Miklós 38 éves, 6 hónapi frontszolgálat. János Péter 32 éves, 36 hónapig volt a harctéren. Pásztor József 33 éves, 16 havi frontszolgálata van. Gál András 29 éves, 42 havi frontszolgálata van, a kis ezüst vitézségi érem és a Károly csapatkereszt tulajdonosa és igy tovább, egész tömege csak egy községből azoknak, akiket kizártak az igényjogosultságból. Ezek füzesabonyi lakosok, ott vannak az egri káptalan tőszomszédságában, amely magában foglalja a körülötte levő községeket mind, pusztán azért ütötték el őket az igényjogosultságtól, hogy ne kelljen mélyebben belenyúlni az egri káptalan birtokába. Vagy egy másik eset az Alföldről. Kifüggesztik az igényjogosultak névjegyzékét, egyszersmind azokét is, akiket az igényjogosultak sorából kihagynak. A kihagyásoknál például ilyen megokolás is előfordul: He rezeg József, öreg és politizál. T- i. megokolják azt is, hogy miért nem vették fel őket a igényjogosultak névjegyzékébe. Bús József, kommunista bűncselekmény miatt el volt Ítélve. Csizmadia Mihály vadházas és csavargó. Lengyel Mihály öreg, el van látva. Tóth_Antal, öreg, a fiai külön igényeltek. Herczeg József, öreg és politizál. Mihály Lajos kommunista mozgalmakban élénk részt vett. Gonda György, a juttatás nem közérdek. Baesa Jánosné, erkölcstelen életet él. Süli Károly, kommunista bűncselekmények miatt büntetve volt. Bozóky József, a juttatás nem közérdek. Ifj. Varga Károly, a forradalmi rablásokban résztvett. (Graeffí Jenő: Jó fiuk!) Itt mindjárt megjegyzem, hogy ez nem volt büntetve ilyen cselekményért. Ha büntetve lett volna, akkor nem is emiitettem volna fel a nevét. Ez élénk fényt vet arra a társaságra, amely elbírálja az igényjogosultakat s amely ilyen állításokat mer megkockáztatni azokkal szemben, akiket, ha ilyen bűncselekményeket elkövettek volna, az ellenforradalom idején kíméletlenül elitéltek volna. Szabó József, Rákos nem juttat. Itt megjegyzem, hogy valami Rákos nevű volt az igényniegállapitó bizottságban, aki az embereket minősítette s így az ő cselekményét aposztrofálták a kifüggesztett jegyzékben. Szabó Józsefre nézve azt mondja a jegyzék: Rákos nem juttat, mert Szabó József katonaszöke\ vény volt. Bartók Mátyásra azt mondja a' jegyzék: Rákos nem javasolja. Bakos Andrásnál a juttatás nem közérdek. Id. Vidacs 1st-