Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-525
A nemzetgyűlés 525. ülése 1926. gálóbiró a nemzetgyűlést keresse meg nevezett képviselő ur mentelmi jogának felfüggesztése céljából, hogy vele szemben a bűnvádi perrendtartás 194. és 195. §-ában előirt rendszabályok, esetleg kényszerrendszabályok alkalmazhatók legyenek. A vizsgálóbíró ezen indítvány alapján március 8-iki kelettel idézést bocsátott ki, amelyben őrgróf Pallavicini György nemzetgyűlési képviselőt március hó 9-én délelőtt 11 órára tanuként való kihallgatás végett megidézte. A képviselő ur március 9-én délelőtt 11 órakor a vizsgálóbirónál meg is jelent, s kihallgatásáról a következő tartalmú jegyzőkönyv vétetett fel (Olvassa): »Én a frankhamisitási bűnügyről egyebet nem tudok, mint amit a lapokból és a parlamenti bizottság jelentéséből tudok. Azon kérdés feltevésére, hogy mit tudott Bethlen István a készülő frankhamisításról, hogy ő hónapok óta tudomással birt arról, s tudta azt, hogy az országos főkapitány részese ennek a bűnszövetkezetnek, továbbá ő hivatali kötelessége elmulasztásával a frankhamisitást kellő időben meg nem akadályozta, sőt azt és a tetteseket leplezni igyekezett — kijelentem, hogy miután ezen kijelentéseimet a nemzetgyűlésen mint képviselő tettem, az erre vonatkozó tanúként! kihallgatásomat mentelmi jogom megsértésének tartom. Vizsgálóbíró közli, hogy nem a nemzetgyűlésen, képviselői minőségében tett kijelentéseire vonatkozó tanúkihallgatásáról van szó, hanem arról, hogy e kijelentésekből az a következtetés vonható le, miszerint tudomása van arról, hogy gróf Bethlen István ministerelnök tudott volna a készülő frankhamisításról, továbbá hogy a kormány azt és a tetteseket leplezni igyekezett, ezen tudomására pedig tanuképen mindenki vallani köteles. Erre is csak ugyanazt válaszolom, mint amit fentebb előadtam. Arra vonatkozólag, hogy a feltett kérdésekre megtagadom-e a vallomástételt, nem nyilatkozom. Egyebet előadni nem kívánok, annak dacára, hogy figyelmeztetve lettem az iránt, hogy mentelmi jogom felfüggesztése esetén a Bp. 195. §-ában foglaltak alkalma/hatókká válnak.« A mentelmi bizottság ezen megállapított tényállás alapján mindenekelőtt egyhangúlag hozott határozatával megállapitotta azt, hogy a jelen ügyből kifolyólag őrgróf Pallavicini György nemzetgyűlési képviselő ur mentelmi joga a ministerelnök ur részéről nem sértetett meg. Megállapitotta azt, hogy magában véve az a körülmény, hogy a ministerelnök ur vagy a nemzetgyűlésnek bármely más tagja egy nemzetgyűlési képviselőhöz ülés közben azt a felhívást intézi, hogy azokról a ténykörülményekről, amelyek bizonyos bűnügyben akár a tettesek és részesek büntetőjogi beszámithatóságának mérve, akár a minősítés, akár pedig a büntetés mértékének megállapítása tekintetében jelentőséggel birnak, a bíróság előtt vallomást tegyen, a mentelmi jog megsértése nem lehet, mert ez egyáltalában nem alkalmas arra, hogy a nemzetgyűlési képviselő törvényhozói működését akadályozza, vagy gátolja, vagy akár csak befolyásolja is. Ugyancsak egyhangú határozattal állapította meg a mentelmi bizottság azt is, hogy őrgróf Pallavicini György nemzetgyűlési képviselő ur mentelmi joga annak következtében, hogy őt a nemzetgyűlésen tett azon kijelentésére, miszerint bizolnycs ténykörülményekről I tudomása van, a rendőrség tanuként megidézte, majd ezután megidézte a vizsgálóbíró is és tanuként meghallgatta, sem az ügyészség, sem a vizsgálóbíró-részéről sérelmet nem szén- ' évi március hó 24-én, szerdán. 3 védett. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Egyhangú határozattal? — Propper Sándor: Ott kell kezdeni, hogy az ellenzéki képviselőnek nincs mentelmi joga!) Én a t. képviselő uraknak csak azt válaszolom, hogy a mentelmi bizottságban az ellenzék két taggal volt képviselvE, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kik voltak azok?) akik közül az egyik a szociáldemokrata párt tagja volt, és egyhangú határozattal hozatott meg a határozatnak ez a része, amelyet bátor voltam ismertetni. (Rupert Rezső: Ezt nem hiszem el! — Halász Móric: Hogy lehet ilyet mondani 1 ? Nem fogunk itt az ön szép szeme kedvéért füllenteni! — Klárik Ferenc: Miért nem tetszik megmondani, kik voltak? — Pakots József: Tessék a neveket megmondani!) Györki Imre és Rassay Károly képviselő urak! Módjukban van róla meggyőződni. (Farkas István: De azóta megváltozott!) Áttérve most már a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelemre, a mentelmi bizottság a következőket állapította meg: Őrgróf Pallavicini György március 2-án a nemzetgyűlésen elmondott beszédében többek között a következő kijelentést tette (Olvassa): »Állítom azt, hogy Bethlen István ministerelnök hónapok óta tudomással bir a készülő frankhaniisitásról, tudta azt, hogy az országos főkapitány részese ennek a bűnszövetkezetnek. Általam nem ismert okból hivatali kötelességének eleget nem tett és ezt a frankhamisitást kellő időben meg nem akadályozta.« Kétségtelen, hogy ezen kijelentés a frankhamisítás bűntettével terhelt herceg Windisehgraetz Lajos és társai bűnügyének elbírálása szempontjából lényeges jelentőséggel bir. Mert hiszen egészen természetes, hogy amennyiben ezen kijelentésben foglalt vád, ténykörülmény a valóságnak megfelel, amennyiben ez bizonyittatik, abban az esetben a frankhamisítás bűntettével terhelt tettesek és részesek beszámításának mértéke, egyúttal a kiszabható büntetés nagysága lényegesen befolyásoltatik. A büntető törvénykönyv 230. §-a Imperative rendelkezik, hogy (Olvassa): »Aki oly ténynek vagy bizonyítéknak tudomásával bír, amelyektől ártatlanul vizsgálat alá vont egyének felmentése vagy ártatlanul elitéltnek kiszabadulása függ és azokat az illetővel vagy hozzátartozóival, akár az illető hatósággal nem tudatja... vétséget követ el és három évig terjedhető fogházzal büntetendő.« A Bp. 192. §-a kimondja, hogy (Olvassa): »Tanú gyanánt, amennyiben kihallgatásuk szükségesnek mutatkozik, megidézendők mindazok, akikről fel lehet tenni, hogy a bűncselekményről és a bűnvádi eljárásra nézve fontossággal biró ténykörülményekről közvetlen észleletén alapuló tudomásuk van.« Ezen büntetőjogi rendelkezések tárgyában sem a büntetőtörvénykönyv, sem a bűnvádi perrendtartás különbséget nem tesz képviselő és nem képviselő között. Ezen rendelkezések tehát alkalmazást nyernek az ország minden egyes polgárára nézve, tekintet nélkül arra, hogy az illetőt mentelmi jog védi-e, vagy sem. A jelen esetben a tényállást nem módositja ama körülmény sem, hogy e kijelentéseket az illető nemzetgyűlési képviselő nemzetgyűlésen tartott beszédében tette. Mert hiszen kétségtelen tény ugyan az, hogy egy képviselő a nemzetgyűlésen elmondott kijelentéséért felelősségre csak a nemzetgyűlés által vonható, jelen esetben azonban nem is arról van szó, hogy a biróság a nemzetgyűlési képviselő urat a nemzetgyűlésen tett kijelentéséért felelősségre vonja, hanem arról van szó, hogy olyan kijelentést tett a képviselő ur, amelyből a bíróság
