Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-527

A nemzetgyűlés 527. ülése 1926. akkor a mentelmi jog valami nem létező dolog, akkor légnemüvé, értéktelenné válik, akkor nincs is mentelmi jog s nekünk felesleges itt egymás szemébe porthintve "játszani, akkor felesleges a mentelmi bizottság is, akkor tes­sék egy indítványt tenni, — önök feltétlenül el fogják azt fogadni — hogy mentelmi^ jog egyáltalában nincs, mert arra az egységes­pártnak ugy sincs szüksége, vagy ha mégis van mentelmi jog, ngy csak azon képviselők számára van, akik az egységespárthoz tartoz­nak. (Zaj.) Harmadik eset nincs. Amikor egy képviselőtársunk súlyos vádemelésére a minis­terelnök ur feláll és ilyen parancsszerü kije­lentéseket tesz és mintegy felhívja a hatóságot arra, hogy cselekedjék a mentelmi jog felfüg­gesztése előtt, akkor nincs tovább, akkor azt kell megállapítanunk és leszögeznünk, hogy a mentelmi jog az egységespárt értelmezésében és kezelésében megszűnt létezni. Azt mondja a ministerelnök ur, amint felolvastam az idézett passzusból, hogy »Pallavicini az ülés után azon­nal jelentkezzék az ügyészségnél.« Akkor körülbelül este nyolc óra volt. (Ra­kovszky István: Az elnöknek kellett volna meg­védenie az immunitást!) Ha figyelembe vesz­szük a gyakorlatot, hogy éjszaka senkit sem szabad zaklatni, még nemképviselőt sem, akkor azt kell feltételeznünk, hogy a ministerelnök ur azt gondolta, hogy másnap, harmadikán reg­gel, kell jelentkeznie őrgróf Pallavicini képvi­selőtársunknak. Nem tudom, hogy a minister­elnök ur nem tudta-e, hogy van mentelmi jog is a világon, vagy hogy a képviselők mentelmi jogát először fel kell függeszteni, mielőtt a ha­tóság őket meghallgatja, vagy vallomástételre berendelheti. (Rakovszky István: Nagyzási mánia!) Ebből a mondatból, hogy az ülés után nyomban jelentkezzék az ügyészségnél, kettő vehető ki, vagy az. hogy a ministerelnök ur pil­lanatnyi idio sincrasiában szenvedett és elfelej­tette, hogy van mentelmi jog a világon, vagy elfelejtette, hogy melyik környezetben áll és beszél, vae-y pedig, hogy semmibe veszi a men­telmi jogot és a mentelmi jog felfüggesztése nélkül utasit egy képviselőt, hogy jelentkezzék az ügyészségnél. Ezzel egy másik bűnt is elkö­vetett, t. i. azt, hogy a hatóságot a maga hatás­körének túllépésére ösztökélte, mert a hatóság­nak viszont nem szabad a mentelmi jog felfüg­gesztése előtt a parlament tagjait megidézni. (Klárik Ferenc: Itt sétált három napon keresz­tül a főügyész!) T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, hogy a kon­klúzió első pontjára ezzel megfeleltem. Nyil­vánvaló, hogy a ministerelnök ur március 2-iki parancsával és utasításával, parancsszerü fel­szólításával őrgróf Pallavicini képviselőtár­sunk mentelmi jogát siilycsan megsértette (Ugy van! Ugy van! balfelől.) s végtelenül saj­nálom és fájlalom, hogy az akkor elnöklő ein ok ur vagy alelnök ur nem talált módot arra, hogy a képviselői mentelmi jogot megvédel­mezze, még akkor is, ha az ellen a minister­elnök ur követte el a támadást. Merem állítani, hogy a világ bármely komoly parlamentáris testületében egy felelős^ ministernek ilyen fel­lépése és ilyen kijelentése az elnökség részéről nem maradt volna hangtalanul. (Farkas Ist­ván: Az atagol speaker nem csinált volna ilyet!) Ha az angol min isteneinek állt volna fel és be­szélt volna hasonlóan az angol alsóház bármely tagjához, tartozzék az munkás-, konzervatív, vagy liberális párthoz, egészen bizonyos, hogy a speaker részéről igen alapos kioktatásban és megrendszabályozásban részesült volna. De ivi március hó 27-én, szombaton. 67 azt hiszem, nem kell az alkotmányosság ősha­zájába elmenni példákért. A balkán bármelyik parlamentáris államának elnöke is talált volna módot arra, hogy a ministerelnök ilyen kisiklá­sát kellő mederbe terelje vissza. (Egy hang a ssélsőbaloldaíon: Még Honoluluban is!) Hono­lulut me bántsuk, mert az egy igen haladó szi­getország, s bár itt volnának olyan állapotok, mint Honoluluban. (Horváth Zoltán: Itt csak Luluk vannak!) , T. Nemzetgyűlés! A konklúzió b. pontja tovább szövi a hálót a mentelmi jog ellen és azt mondja^ (olvassa): »a magyar királyi ál­lamrendőrség és a budapesti királyi büntető­törvényszék vizsgálóbirája azon téuyévei, hogy őrgróf Pallavicini György nemzetgyű­lési képviselőt a nemzetgyűlésen elmondott beszédében foglalt s a sajtóban is megismételt kijelentései miatt tanúságtétel céljából meg­idézte és hozzá ezen kijelentéseire vonatko­zóan kérdéseket intézett, nevezett nemzetgyű­lési képviselő ur mentelmi jogát meg nem sértette.« Erre vonatkozólag ugyanazokat kellene ismételnem, amit már elmondottam. Azt mon­dottam, hogy kettős botlást követett el a mi­nisterelnök ur, egyrészt megsértette idebent a mentelmi jogot, másrészt hatáskörének túl­lépésére biztatta a hatóságokat. Itt ez az eset áll fenn. Ha az ügyészeég a mentelmi jog fel­függesztése előtt idézte volna meg vagy idézte meg Pallavicini György képviselőtársunkat, vagy a nemzetgyűlésnek akármelyik más egy­szerű tagját is, szerintem igenis, megsértette a mentelmi jogot, mert a mentelmi jog nem arravaló, hogy pártérdekek és pillanatnyi szi­tuációk szerint alkalmazzák, aszerint, hogy a kormánynak mi kedves, kellemes vagy kelle­metlen, a mentelmi jog arra való, hogy a nem­zetgyűlés tagjait működésükben biztositsa a zaklatások ellen^ és ha a nemzetgyűlés a kon­klúzió b. pontját magáévá teszi és kiszolgál­tatja a képviselőket a hatóságoknak, akkor, ha ma csak az történik meg hogy egyes kép­viselőket talán a mentelmi jog felfüggesztése nélkül becitálnak, kihallgatnak, holnap meg­történhetik az is, hogy le is tartóztatják őket, de mindenesetre generaliter alkalmas ez az intézkedés és felfogás arra, hogy a nemzet­gyűlés tagjait megfélemlítse, hogy őket cse­lekvésükben, fellépésükben, a kormánnyal szemben tanúsított bírálatukban befolyásolja. (Ugy van! Ugy vdi! a hal- és a szélsőbalolda­lon. r — Dénes István: Már aki megijed tőlük!) T. képviselőtársam én azt hiszem, hogy semmi okunk nincs arra. hogy a közigazgatás és az igazságszolgáltatás mai menete alatt ne ijed­jünk meg. Mindenkinek megokolt, azt hiszem, a megijedése akkor, amikor ellenzéki létére ma a hatóságokkal kerül szembe. Egyénileg azt hiszem, közülünk senki sem ijed meg, — ezzel tisztában vagyok — de ne­künk kötelességünk a parlamentarizmus alap­jait megvédelmezni és átmenteni egy jobb korszakra s ebben a műveletben nekünk igenis, ragaszkodnunk kell a mentelmi joghoz, mert amint már említettem beszédem elején, ha jön egy tisztultabb korszak, amikor országépitő, termékeny munkát lehet végezni, akkor megint ne kezdjük ott, hogy az alkotmány alapjait kell újból leraknunk és meggyőznünk bizo­nyos csoportokat arról, hogy a mentelmi jogra szükségünk van. A mentelmi jogot meg kell óvni és át kell menteni arra a várt és remélt jobb korszakra, s nagyon rossz szolgálatot tesznek azok a túloldalon ülő igen t. képviselő urak, akik csákányaikkal belefaragnak a men-

Next

/
Oldalképek
Tartalom