Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-526

ÔO À nemzetgyűlés 526. ülése 1926. tirozott ébredő volna, aki az ébredők mai mozgalmát nem tartja jónak és ezért volt kénytelen otthagyni az Ébredő Magyarok Egyesületét. Megállapítom, hogy ez sem ugy van, mint ahogy előadta ma a büffében való szereplése után, mert az történt, hogy ön Gyöngyösön ugyanúgy szerepelt, mint ma s ugyaniyen beszédet tartott, amelyen felháborodtak az ottani vezető emberek és lépéseket tettek az igazgatóságnál ön ellen, amire az igazgatóság egyhangúlag hozta azt a határozatot, amelyet ön tud. Eckhardt Tibor képviselőtársam lesz hivatva megmondani, hogy miért kellett meghozni ezt a határozatot. Ami már most 1918-ban annak a novellának megirását és közreadását illeti, amelyet itt 10 percen keresztül elbeszélt és ugy tüntetett fel, mintha én azt Daudet Alfonse-tól loptam volna, (Lendvai István : Nem ! Daudet lopta Kiss Menyhérttől !) az a novella megjelent azután, hogy az a vád elhangzott. S a képviselő ur azt teljesen magához méltóan, nagyzolva és tárgyilagosságmentesen állította be, mert Ady Endre nem azt irta rólam, hogy elloptam, hanem azt, hogy hangulatért mentem Franciaországba. Erről irt egy szatirikus cikket, amely után én, aki a kultuszminisztérium ügyosztályában állásban voltam, bemutattam a cikket és Adynak egy másik cikkét, Kupcsay Feliciánnak és más miniszteri tanácsosoknak, akik végighallgatták, végigolvasták azokat és megállapították, hogy még arra sem tartják méltónak, hogy bepereljem őt. Azután az torién!, hogy Ignotus, akinek két levele itt van a birtokomban, nekem teljes elégtételt szolgáltatott és kijelentette, hogy nemhogy az a hangulat nincs meg benne, nemhogy hangulatot nem mentem lopni Franciaországba, de egy hang, egy beállítás, egy szó sincs Daudet-tói. Mert a novellám, amely csak hat krampli volt és az ő elbeszélése, amely kis regénynek felel meg, két különálló műfaj és semmiféle közösség nem volt bennük úgyannyira, hogy nagyon rossz tanácsot adott a képviselő urnák, aki èbbe a dologba be akarta vonni, mert ez könyvalakban is megjelent, letehető a Ház aszcalára, on volt a kiadóknál is és az ilyen dologban nagyon könnyű a magam igazságát megállapítanom. Különben is Í6 önálló kötetem van, nem szorultam rá, hogy valamit Daudet-tól vagy öntől vegyek, mint olyan patentirozott lángelmétől, aki legalább 24-szer állapi-ja meg napjában, hogy milyen saját egyéni paienlirozott lángelme. (Zaj. — Lendvai István : önt a zsidólapok nevezik zseninek ! Legyenek büszkék rá, liberálisok I —Vázsonyi Vilmos : Menjen Braun Sándor sirjához és boruljon le ! Ott voll munkatárs ! — Zaj. — Elnök csenget.) Ami azt illeti, hogy én átmentem Vázsonyi képviselőtársamhoz . . . "(Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Kiss Menyhért : . . . erre azt felelem, hogy sem én nem mentem át Vázsonyi képviselő' ársarmól, sem Vázsonyi képviselőtársam nem jött át hozzám. Itt csak egy dolog történt és ezt ön nem Tudja az ön fraziologiájával, az ön demagógiájával lehetetlenné tenni. (Zaj. — Lendvai István: Én megmondtam, hogy én germán származású vagyok !) Elnök : Csendet kérek, Lendvai képviselő ur. Kiss Menyhért: Az történt, hogy ebben a frankügyben ön a kormány melleit van, én pedig ellenzéki állásponton vagyok, épen ugy, mint Vázsonyi képviselő ur. (Lendvai István : Megint hazudik !) Ugyanebben az ügyben pedig 25 milliárdos és billiárdos gazdag nemzetközi tőkés zsidó ember ott van a túlsó párton, ahol ön is van, (Zaj.) én pedig ugy látom, Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársammal a szegény zsidóság mellett állok . . . hn március hó 26-án, pénteken.. (Lendvai István : De a II. kerületi ébredők vezéré volt Î) Elnök : Csendet kérek ! Kiss Menyhért : Ezek a vádak engem nem érintenek. Nem érintenek azért, mert hisz az ön irodalmi pályája a Nap szerkesztőségében kezdődött, ahol ellenzéki cikkeket irt még. (Lendvai István : Azokat vállalom is, öcsém ! — Derültség.) Én ugyancsak ott voltam Mátészalkán és Magyaróváron, ahol az igen t. képviselő ur háromezer ember jelenlétében a most általa olyan nagyrabecsült Bethlen Istvánt közönséges gazembernek titulálta. (Lendvai István : Nem igaz !) Ennek volt eredménye Komoróczy István alispán felfüggesztése és üldöztetése. (Halász Móric : De vállalta ? Nem bujt a mentelmi jog védelme mögé.) Ön volt az, aki nyilvános népgyűléseken még a magunk megbotránkozására is ilyen módon állította be a kormányt és ma a legnagyobb egyetértésben van velük, (Lendvai István : Én ? —Zaj.) a ministeri válaszokft az interpellációkra tudomásul veszi. Az ön politikai szereplése most nem az, mint annak idején Cegléden volt, ahol annyira ellenzékinek mondotta magát, hogy még a fajvédő pártba se lépett be, mert túlkormánypártinak tartotta. (Lendvai István : Ugy van ! Ön pedig kilépett !) Ma pedig ön tudomásul veszi a ministeri válaszokat. (Zaj. — Perlaki György : Tárgyilagos ember tudomásul veheti a tárgyilagos vá.aszt.) Ha változtatni akar álláspontján, semleges álláspontra helyezkedhetett volna, de e helyett állandóan támadja a harcos ellenzéket, minket, a szociáldemokratákat, ellenben minden közbeszólásában, minden beszédében igyekszik a többség véleményét alátámasztani. Mindenesetre egy metamorfózison ment át, amikor annak a ministerelnöknek politikáját szolgálja, akit népgyűlésen többször közönséges gazembernek titulált. (Folytonos zaj.) Elnök : Kénytelen vagyok a képviselő urat ezért a kifejezésért, habár csak citálta is, rendreutasítani. (Lendvai István : Nem citálta, mert én nem mondtam ezt soha ! Ez a különbség ! — Derültség jobb felől. — Szabó Imre : Én hallottam Jászberényben ott abban az udvarban ! —• Lendvai István : Hazudsz, mert szoci vagy ! — Nagy zaj. Derültség a jobboldalon. —• Klárik Ferene : Ilyen szamárságot nem mondhat ! Micsoda aljasság ez ? — Nagy zaj.) Elnök : Kérnem kell a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni ! Csendet kérek í Kiss Menyhért : Nem vártam volna, hogy a képviselő ur letagrdja . . . (Lendvai István : Jászberényben még életemben nem voltam! — Zaj.) Elnök : Lendvai István képviselő urat kénytelen lennék a mentelmi bizottság elé utasítani, ha nem marad csendben. Kiss Menyhért : ... amit t öbb ezer ember jelenlétében mondo;t Mátészalkán is, Magyaróváron is. (Folytonos zaj.) Különben ugy látszik, utalh&tok Berki képviselőtársam beszédére is, ő is utalt rá múlt alkalommal mondott beszédében. Egyébként annak a képviselőnek, aki egy képviselőtársának erkölcsi és anyagi támogatását igénybe veszi és minden indok nélkül személyes mo" ivum és felhívás nélkül beleharap a lábikrájába, csak azt mondhatom, hogy hátrább az agarakkal. (Zaj. — Perlaki György : És mi van a sárgákkal ? —• Derültség.) Elnök : Lendvai István képviselő ur személyes kérdésben szót kér. (Halász Mórié : Elég vol már !) Lendvai István : T. Nemzetgyűlés ! (Zaj.) Valóban nem tudom, hogy ezt a családi jelenetet tovább folytassam-e ? (Felkiáltások a jobboldalon : Ne ! Ne !) Csak annyit kívánok megállapít ani, hogy én ébredő voltam, Kiss Menyhért igen t. képviselő-