Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-526

A nemzetgyűlés 526. ülése 1926. évi március hó 26-án, pénteken. 4$ Pallavicini á bíróság előtt, sajtóperben állításait bizonyíthassa. Önök abban a hitben élnek, hogy azzal, hogy a többségi jelentést elfogadták, a frankügyet lezár­ták. Ez, t. képviselőtársaim, optikai csalódás,: nagy hiba, és csak a következmények mutatják majd meg, hogy milyen helytelen volt az önök eljárása. Hiszen méltóztatik látni, hogy a kép­viselő ur maga is abba a kényszerhelyzetbe került, amikor Pallavicini menteimi ügyét tárgyaljuk, hogy kénytelen volt a Háztól engedélyt kérni, hogy ezzel a tárggyal foglalkozhassak, azért, mert könnyíteni akart lelkiismeretén, érezve, hogy a. jelenlegi miliőben beszélnie kell erről az ügyről, nehogy egyenlő elbírálás alá vegyék azokkal, akik csak szavaznak és nem beszélnek. A mentelmi bizottsági jelentéssel kapcsolat­ban méltóztassanak megengedni, hogy kijelentsem, hogy én, mint a mentelmi bizottság tagja, ?zzal egyet nem értek, annak meghozatalánál jelen nem voltam, (Nemes Bertalan : Meg volt hiva !) de meg vagyok róla győződve, hogy ha jelen lettem volna is a mentelmi bizottság kérdéses ülésén, akármikép fejtegettem volna is ott álláspontomat, semmi­esetre sem terjesztetett volna a Ház elé más jelen­tés, mint az, amely előttünk fekszik. Ez a mentelmi bizottsági jelentés két részből áll. Az első rész őrgróf Pallavicini György kép­viselőtársunk bejelentése, amely szerint megsértve érzi mentelmi jogát azért, mert a ministerelnök neki, nemzetgyűlési képviselőnek azt mondotta (olvassa) : »Felszólítom Pallavicini György kép­viselő urat, hogy az ülés után azonnal jelentkezzék az ügyésznél, hogy bizonyítékait előterjessze. Ha pedig a képviselő ur önként nem fog jelentkezni, akkor a kormány kötelességének fogja tartani intéz­kedni, hogy a képviselő ur megidéztessék és vallo­mást tegyen.« Erre ibolya szerénységével azt mondja ez a mentelmi bizottsági jelentés, hogy a ministerelnök urnák ez a felhívása nem mentelmi jogi sérelem. Én azt hiszem, hogy ez a kitétel, ez a szerény »fel­hívás« szó nem is fedi a ministerelnök ur kijelen­téseit, mert a ministerelnök ur először felszólította képviselőtársunkat, •—• ebben még nem látnék men­telmi jogsérelmet •— de azután megfenyegette, (Ugy van! Ugy van!"a szélsőbaloldalon.) azt mon­dotta : ha pedig a képviselő ur önként nem fog jelentkezni, akkor a kormány kötelességének fogja tartani intézkedni, hogy a képviselő ur megidéz-;, tessék és vallomást tegyen. (Rakovszky István:. Hát a kormány fenhatósága alatt állunk ?) Akik a büntetőtörvénykönyvnek és a büntető­perrendtartásnak intézkedéseit a tanukra vonat­kozólag ismerik, azoknak tudiok kell azt, hogy a tanú-nemcsak pénzbírság, hanem szabadságvesztés büntetés mellett is kényszeríthető arra, hogy a ható­ság vagy a bíróság előtt megjelenjék. (Propper Sándor: Ha jól emlékszem, még rendreutasitást' sem kapott ! —• Rakovszky István : Ha én ülök ott az elnöki székben, kap a ministerelnök ur rendre­utasitást !) Micsoda ez, t. képviselőtársaim, ha nem fenye­getés ? Fenyegetés, mert hiszen a ministerelnök ur" nem is illetékes személy arra, hogy valakinek a: . kihallgatását elrendelje. (Rakovszky István : Ugy van ! Ugy van !) Valakinek a kihallgatását elren­delni a megfelelő hatóságok jogosultak, tehát a nyomozás során vagy a rendőrség, vagy ujabb ren­delet szerint az ügyészség, vagy a vizsgálat során a vizsgálóbíró, vagy pedig az itélőbiróság. Kérdem, hogy a ministerelnök ur melyik hatóság nevében bátorkodott itt ilyen kijelentést tenni egyik kép­viselőtársunkkal szemben ? (Rothenstein Mór : Hatalma révén ! —• Rakovszky István : Milyen jogon I — Csontos Imre : Azért, hogy mondja meg a Valót ! — Rakovszky István : Már megint a kis­gazdák védik a közszabadságokat ! — Csontos Imre : Necsak beszéljenek az urak, hanem bizonyít­sanak is !) Ez elég szomorú és a független bíróság nevében utasítom vissza a ministerelnök urnák ezt a kijelen­tését, hogy ő tehet arról, hogy egy képviselőtár­sunkat megidézzék, mert ha tehet arról, akkor az a bíróság, az a hatóság, amely az ő parancsára intéz­kedik, többé nem független. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha tehát képviselőtársaim nem fogják megállapítani ebben Pallavicini György képviselőtársunk mentelmi jogi sérelmét, akkor engedjék meg, t. képviselőtársaim, de kénytelen leszek azt mondani, hogy pártszempontból hozzák azt a határozatot. A mentelmi bizottság jelentésének első ré­szével nem kívánok tovább foglalkozni, mert, azt hiszem, elég pregnánsan kimutattam, hogy itt a mentelmijogsérelem fenforog. Most rátérek a másik kérdésre, amely tulaj­donképen a fő ütközőpont. Ezt a frankügyet, vagy ha ugy tetszik, Pallavicini ügyét kétfelé kell választani. Az egyik maga a bűnügy, a frankügy, amely semmiféle vonatkozásban nem tartozik hozzánk, kivéve a kormány politikai és esetleg büntetőjogi felelősségét. Ez a maga pro­cesszuáiis utján megy tovább : az ügyész a nyo­mozást elvégezte, a vádtanács a döntését meg­hozta, majd az itélőbiróság a íot'árgyalást is meg fogja tartani és ítéletet fog hozni. A másik része azonban ennek az ügynek Pallavicini őrgróf kép­viselőtársunk ügye. Képviselőtársunk itt a nem­zetgyűlés színe előtt világosan, határozottan, min­den félreértés és kertelés nélkül kijelentette a kor­mányról azt, hogy a frankhamisításról már hó­napokkal előbb tudott és hogy mindent elköve­tett arra nézve, hogy a frankhamisítás ki ne nyomoztassák. • Ez tehát súlyos megállapítás, súlyos kijelen­tés, amely ha való, akkor, ugyebár, a kormány­nak egy percig sincs jussa ezekben a bársony­székekben maradni ? (Perlaki György : És az ítélet is más lesz, amelyet a bűnügyben hoznak ? Azért tartozik össze i) Nem vagyok még ott, t. képviselőtársam. Én csak szupponálom azt, hogy »ha ez igaz«, akkor —• azt hiszem, ezt nem mél­tóztatik kontradiktálni, — hogy ennek ez a kon­zekvenciája. (Perlaki György : Az igaz, de a má­sik is igaz !) A másik pedig az, hogy ez nem igaz. Hogy ez igaz vagy nem igaz, ennek kiderítése — mél­tóztassanak megengedni — egyáltalában nem tar­tozik a frankügyhöz. (Periaki György ; Dehogy nem !) Ez Pallavicininek és a kormánynak az ügye. Pallavicini képviselőtársunk a kormányról ezt állította s a kormánynak kötelessége a meg­felelő fórumot megtalálni arra, hogy az igazság kiderüljön. Pallavicini képviselőtársunk a mentelmi bi­zottság jelentése szerint sem lett volna felelős­ségre vonható azért, amit itt a Házban mondott, mert itt véd bennünket a mentelmi jog. De Palla­vicini képviselőtársunk nem bujt e mögé a mentelmi jog mögé, hanem kiment a nyilvánosságra és a sajtóban közzétette ugyanazt a kijelentést, amelyet itt a Ház színe előtt tett, szórói-szóra megismételte, hogy módot adjon a ministerelnök urnák és a kormánynak arra, hogy őt az illetékes bíróság elé állítsák. T. képviselőtársaim, amikor önök most Palla­vicini képviselőtársunknak ezt a kijelentését és ezt az állítását hallatlanná igyekeznek tenni, igye­keznek elkenni, akkor önök nem tesznek jó szolgá­latot az országnak. Pallavicininek a bíróság előtt a helye, ott kell neki alkalmat adni arra, hogy ezeket a súlyos kijelentéseit igazolja. De nem ám úgy, hogy megidéztetem a vizsgálóbíróval, —•

Next

/
Oldalképek
Tartalom