Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-526
À nemzetgyűlés 526. ülése 1926. évi március hó 26-án, pétiteken. 47 sék elmondani mindent. (Horváth Zoltán : A rninisterelnök részessége nem tartozik Windischgraetz ügyéhez ! Erről nem is lehet szó 3 — Perlaki György : Micsoda beszéd ez ! Egészen más lesz az itélet, ha igazolja az állitását !) Elnök : Kérem a képviselő urakat minden oldalról, méltóztassanak csendben maradni. Erdélyi Aladár : Én tehát akkor, amikor őrgróf Pallavicini mentelmi ügyéről van szó, annyit vagyok bátor leszögezni, hogyha Pallavicini képviselő ur itt felállott és ország-világ előtt vádolt. . (Zaj balfelöl.) Elnök : Csendet kérek S Lendvai képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Erdélyi Aladár : . . . akkor le kellett volna vonnia azt a konzekvenciát, hogy a törvény tisztelete mellett megjelenik a biróság előtt, mert bocsánatot kérek, az újságokban azt olvastuk, hogy hajlandó lett volna megjelenni, de csak különböző^formalitások kikötése mellett. Ezt leszögezték. (Őrgr. Pallavicini György : Vallomást is tettem a bűnügyre vonatkozóan, hiába beszél !) Lehet, hogy sok embernek hiába beszélek. (Őrgr. Pallavicini György : A vallomást letettem !) Én tehát, amikor a mentelmi ügyben, igenis, pártolom a mentelmi bizottság indítványát, nem azt kivánom, hogy őrgróf Pallavicini azért adassék ki, mert itt mint képviselő szólalt fel, hanem azért, mert neki is mint képviselőnek, ha egyszer vádol, az ország érdekében — és én itt nem tekintem a kormányt, nem tekintek mást, mint az ország érdekét — kötelessége megjelenni és vallomást tenni. Mert, bocsánatot kérek, mi ezt az ügyet nem ugy nézzük, hogy ez csak a kormány kérdése, nekünk ez a nemzet kérdése is, (Ugy van ! jobbfelől.) és ebben van a különbség közöttünk és képviselőtársaink között, mert képviselőtársaink megelégednek azzal, hogy bukjék meg a kormány és maradjon meg Windischgratz szelleme. Ezért fogadom el a mentelmi bizottság javaslatát. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől Szónokot többen üdvözlik. — Zaj. Egy hang balfelől : Személyes kérdésben kérek szót !) Elnök : Az engedélyt most nem adhatom meg. Az elnök diszkrecionális jogához tartozik, hogy az engedélyt most vagy napirend után adja-e meg. Egy képviselő ur már kért az előbb ilyen engedélyt és az előttem elnöklő elnök ugy döntött, hogy az illető a napirend után szólalhat fel és én ettől nem térhetek el. (Rothenstein Mór : Mindig attól függ, hogy kiről van szó !) Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Horváth Zoltán ! Horváth Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Mivel az előttem szólott t. képviselőtársam az igen t. Háztól engedélyt kért és kapott arra nézve, hogy a tárgytól eltérjen, méltóztassanak megengedni, — már csak abból a szempontból is, hogy az előttem szólott igen t. képviselőtársamnak egyik-másik megjegyzésére reflektálhassak — hogy a tárgytól rövid időre én is eltérhessek. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérem azokat a képviselő urakat, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy a képviselő ur szintén eltérhessen a tárgytól, méltóztassanak felállani ! (Megtörténik.) Többség. A ház a kéréshez hozzájárul. (Zaj.) Csendet kérek ! (Folytonos zaj.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni, különben kénytelen lennék az ülést felfüggeszteni Î Horváth Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Erdélyi Aladár t. képviselőtársunk a szavazással lezárt frankügyet elevenítette fel és beszédének egy tekintélyes részével magam is egyetértek (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.), voltak azonban beszédének olyan részei, amelyek mindenesetre kihivják a jogi és a politikai kritikát. Hátulról kezdem a reflektálást, ott, amikor t. képviselőtársam beszédét azzal fejezte be, hogy ők nem a kormányt védik, hanem a nemzetet. (Pakots József : Már megint összetévesztik a kormányt a nemzettel !) T. képviselőtársam ! Mi ennek a sokat gyötört, ártatlan nemzetnek nevében tiltakozunk az ellen, hogy a franküggyel összekeverjék a magyar nemzetet, a magyar népet! (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A francia ministerelnök is, — aki tehát teljesen idegen hozzánk — megtette ott a francia parlamentben ezt a finom disztinkciót, amikor kijelentette, hogy a magyar nemzetet olyan lovagiasnak, olyan törvénytisztelőnek ismeri, hogy megvan róla győződve, hogy attól a becstelen, aljas bűncselekménytől távol áll-. (Rakovszky István : Csak a nemzetről állította ezt !) T. képviselőtársam, mi itt semmi mást nem tettünk, mint hogy a kormány felelősségét óhajtottuk megállapítani. (Erdélyi Aladár : Óhajtották csak !) Óhajtottuk. (Erdélyi Aladár : Bizonyíték? — Vázsonyi Vilmos : Közjegyzői okiratot akar? — Erdélyi Aladár : Azt igérte a képviselőtársam Windischgraetz ügyében ! — Friedrieh István : Nádosyval a választások alatt nagyszerűen együttvoltak ! —. Lendvai István : Legalább most ne rugdalják meg ! — Friedrieh István : Ugy van Î Ne rugdalják.) Elnök : Friedrieh képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. (Friedrich István ismét közbeszól.) Friedrich képviselő urat másodszor is kérem ! (Lendvai István közbeszól.) Lendvai képviselő urat is kérem ! (Erdélyi Aladár közbeszól.) Erdélyi képviselő urat is kérem, méltóztassék most már csendben maradni î (Erdélyi Aladár : Magyar karakter !) Horváth Zoltán : Erdélyi t. képviselőtársamnak a bizonyítékokra vonatkozó közbeszólása egészen laikus, hiszen a nemzetgyűlés nem alkalmas arra, hogy itt bizonyítékokat szolgáltassanak. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen ha itt bármiféle bizonyítékot produkálnának is, azokat mindenki a maga pártállása szerint magyarázná és fogadná el és egyszerűen leszavazná". ( Ugy van ! balfelöl.) Itt a nemzetgyűlés előtt tehát nem lehet mást tenni, mint amit Pallavicini képviselőtársunk tett : állit és kéri, hogy az illetékes biróság elé állhasson. ( Ugy van ! Ugy van ! balfelől. — Lendvai István : Én ellenem tudtak sajtópert indítani, csak Pallavicini ellen nem ! Nem értem, kezd már egészen komplikált lenni !) T. képviselőtársam nem átallotta azt, hogy távollevőket, sőt szabadsággal nem rendelkező egyéneket is bírálat alá vegyen itt, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) sőt a legsúlyosabb szavakkal illette őket. (Erdélyi Aladár : Kit ? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Csak türelem !) Erre vonatkozólag ketté választom t. képviselőtársamnak felszólalását. Az egyik vonatkozik Károlyi Mihályra, a másik pedig a frankügyben szereplő és szabadságot nem élvező egyénekre. Hogy Károlyi Mihály mit irt abban a könyvben, hogyan irta meg azt a könyvet, annak elbírálása lehet gusztus dolga. De őt itt ebből a könyvből kifolyólag megvádolni, vagy hazugnak, vagy bármifélének is minősíteni, — miután ő nincs abban a helyzetben, hogy ez ellen védekezhessék, — méltóztassék megengedni, de ez az én ízlésemmel ellenkezik. (Erdélyi Aladár : Ki az?) Károlyi Mihály. (Erdélyi Aladár : Egy szót se szóltam Károlyi Mihály ellen, tessék a beszédemet elolvasni ! — Csontos Imre : Vázsonyi mondta, hogy hazudott ! — Nagy Vince : Csak a Vázsonyi idézetét nem fogadta el és más idézetet tart igaznak felőle !) 7*
