Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-526
A nemzetgyűlés 526. ülése 1926. bíróságnál kell elintézni, őrgróf Pallavieini György képviselőtársunkat pedig a vádlottak padjára kell ültetni, hadd mondja el bizonyítékait. A független magyar bíróság majd dönteni fog abban a tekintetben, hogy tudta-e bizonyítani állításait Pallavieini képviselőtársunk, igen vagy nem. ha bizonyítani tudja állításait, akkor felmentik, akkor a minist er elnök urnák le kell vonni a konzekvenciákat és el kell hagynia állását (Mozgás a jobboldalon.) ; ha pedig nem mentik fel őrgróf Paliavinicini György képviselőtársunkat, mert nem tudta bizonyítani azt, hogy a kormányelnök ur hónapokkal ezelőtt tudott a frankhamisításról és semmit sem tett, hogy megakadályozza, akkor alulmarad, és a ministerelnök ur triumf át őrként, győzőként fog újra bevonulni a nemzetgyűlés fórumára, és akkor önök ebben a kérdésben politikailag is teljesen felülmaradtak. De ehhez az szükséges, hogy őrgróf Pallavieini képviselő urat a bíróság elé állítsák. (Felkiálások a jobboldalon : Azt akarjuk ! — Klárik Ferenc : Nem bíznak a bíróságban? — Perlaki György : Menjen oda a bírósághoz ! — Viczián István : Az ellenzék akadályozza a hosszú vitával !) Alkalmat kell neki adni arra, hogy ez a dolog a biróság előtt teljesen tisztáztassék. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Azt akarjuk !) Ha a ministerelnök ur azt a módszert, amelyet megindított, folytatni próbálja, hogy t. i. a nemzetgyűlésen elhangzott beszédekért tanuképen, vagy másképen eljárást indíttat a képviselők ellen, ezzel a legélesebben, legkeményebben és legelitélendőbb módon megsérti az alkotmányosság egyik alapkövét, (Zaj.) egyik palládiumát, a mentelmi jogot. (Perlaki György: Szóval a nemzetgyűlésen szabad vádolni és gyanúsítani és a bizonyítástól tartózkodni ! — Klárik Ferenc : Bizonyítani akar !) A parlamentarizmus ellen lehet felhozni indokokat, és vannak emberek, akik például diktatúrát akarnak. (Zaj.) Én ezt a felfogást nem osztom, hanem helytelenítem. Mindaddig azonban, amig parlamentarizmussal, parlamentáris rendszerrel kormányoznak ebben az orszá ban, addig a parlamentarizmusnak, az alkotmányos életnek alapkövét nem lehet épen a kormányelnöknek büntetlenül felrúgni. Ha a parlamentarizmus rendszere fenmarad, akkor mindent el kell követni, hogy ez a rendszer a maga egészében érvényesüljön. Ha itt a kormányelnök és ministejtársai ellen beszédeket mondanak el, amelyeknek kitételei, állításai nem tetszenek nekik, és ezért ők eljárást indíthatnak a képviselők ellen, akkor hova lyukadunk ki? Minek tartják akkor a nemzetgyűlést? Minek fizetik akkor azt a rengeteg pénzt a nemzetgyűlés fentartásáérí ? Akkor tessék szétkergetni az egész nemzetgyűlést. (Zaj a jobboldalon.) Szüntessék azt meg és térjenek át a diktatórikus kormányzatra. De amig a parlamentarizmus alapján állunk, el akarjuk mondani teljes egészében, szájkosár nélkül az igazságot, amelyet tapasztalunk az életben, amelyet hallunk választóink részéről, s amelyről az élet megnyilatkozásaiban alkalmunk van meggyőződést szerezni. Ha ezt megakadályozzák, akkor semmiféle értelme nincs a nemzetgyűlés fentartásának, és helyesen teszi a kormány, ha szétkergeti a nemzetgyűlést és kijelenti, hogy katonai vagy más diktatúrával akar ia az ország ügyeit továbbvinni- (Propper Sándor : Tiszta diktatúra, a parlament csak fügefalevél !) Ezelőtt pár hónappal tárgyaltuk egy másik képviselőtársunknak, Patacsi Dénes képviselő ur nak mentelmi ügyét, akit tanuképen megidézett egy járásbíróság vidéken és mert nem volt hajlandó megjelenni azon a tárgyaláson, elmarasztalták és megbüntették. (Zaj a jobboldalon. — Perlaky György : De hogyan idézték még. Büntetés mellett és meg"is büntették. — Halász Móric : És- a nemzetgyűlés evi március há 26-án, pénteken. 4Î együtt volt !) Meg is büntették, azt hiszem, pár millió koronára. Mikor ezt bejelentette, beszédek hangzottak el a túlsó oldalról, amelyekben kifogásolták ezt és nagyon élesen állást "foglaltak az ellen, hogy képviselőt megidézzenek és megbüntessenek. Nagyon helyesen. (Barttios Andor : Elővezetés mellett nem lehet !) Jól emlékszem az akkor hozott határozatra. Nagyon ki volt domborítva benne, hogy nagyon tiszteljük a biróság eljárását, de a nemzetgyűlési képviselő, ha jónak tartja, megjelenik ott, de ha ki nem kérték és nem tartja szükségesnek, nem jelenik meg. (Lend\ r ai István : Én is emlékszem, a grófokat nem védte a képviselő ur olyan nagyon !) Én most sem grófot védek. Engem nem érdekelnek a grófok, engem a jogok érdekelnek. (Klárik Ferenc : Nem az egyént védi, hanem a mentelmi jogot ! — Zaj.) Én a mentelmi jogot védem, amely az ellenzéki oldal szempontjából meg van támadva. Nagyon jól emlékszem a képviselő urnák megválasztása alkalmával elhangzott beszédeire, melyekben annyira ellenzékinek vallotta és hirdette magát, hogy az akkori fajvédőpártba sem lépett be, ezzel szemben most mindig a kormánynak tesz szolgálatot, a ministerek válaszait tudomásul veszi (Lendvai István : ön tesz szolgálatot a kormánynak ezekkel a beszédeivel. — Derültség jobbfelől.) és a frankügyben is a kormány mellett szavazott. (Lendvai István : Önt a tények ismerete sohasem zavarja, ugy látom. — Derültség.) Annál kevésbé lehet joga velem szemben így fellépni, mert én a képviselő urat. megválasztásában politikailag és anyagi módon támogattam, tehát elvárom, hogy méltóztassék türelemmel és nyugalommal meghallgatni. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Anyagilag?) Ezt a kis szivességet jogom van kérni és el is várom a képviselő úrtól, hogy ne zavarjon. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Kiss Menyhért : E kitérés után (Erdélyi Aladár : Sokszor kitért már ! —• Derültség jobbfelől.) megállapítom, hogy a túlsó oldal — hogy segítségére siessen az igen t. minister urnák —pártpolitikai szempontból magyarázza a mentelmi jog mostani felfogását és a mentelmi jogot, úgyhogy a ministerelnök urnák lehetőséget nyújtson a tekintetben, hogy a frankügyben valamiképen tisztázni tudja szerepét és meg tudja tartani a hatalmat. Nekünk ragaszkodnunk kell a jogszabályokhoz, ragaszkodnunk kell a mentelmi jog védelméhez, mely évtizedeken keresztül a képviselői szabadságnak egyetlen biztositéka volt. . (Zaj.) A múlt ülés alkalmával Rupert képviselőtársam több esetet sorolt itt fel, többek között felhozta — ha jól emlékszem —• Horváth Boldizsár volt igazságügyminister mentelmi sérelmét ; elmondta, hogy Horváth Boldizsár annak ellenére, hogy minister volt, a legigazságosabb és legobjektivebb álláspontra helyezkedett s már akkor nagyon vigyáztak arra, hogy a képviselők mentelmi jogát meg ne sértsék, mert hiszen a mentelmi jog sérelme nem egy kormánypárti vagy ellenzéki képviselőnek sérelme, hanem tulajdonképen a parlamentarizmusnak és a szólásszabadságnak sérelme. (Perlaki György : A szólásszabadság nem jelenti azt, hogy szabadon lehet rágalmazni és gyanúsítani. —• Zaj.) Amikor tehát a mentelmi jog érdekében emeljük fel szavunkat, akkor tulaj donképen nem ellenzéki érdeket védelmezünk, hanem magát a parlamentarizmust, a magyar alkotmánynak egy rendkívül fontos intézkedését. Nagyon szomorú és a politikai viszonyok elfajulására lehet következtetni abból, hogy most pártszempontokat visznek bele a mentelmi jogba is ennél az ügynél és más mentelmi ügy tárgyalásánál is s ezeket a szempontokat nem tudják éliminai mi, pedig az ország érdé-
