Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-538

410 Ä nemzetgyűlés 538. ülése 19 k gáltatottság poklában sínylődik ma Magyarország dolgozó népe. Sehol a világon ilyen elhagyatottságban nem sínylődik a dolgozó nép, mint itt. És ennyi szociálpolitikai gondoskodás, ennyi politikai ügyesség és ennyi gazdasági tisztánlátás mellett vájjon lehet-e jobb,-lehet-e kedvezőbb a magyar dolgozók helyzete, mint a minőben élünk, kínlódunk! A magyar ipar, amely végveszélyről panaszkodik, amelynek belső komoly bajaira reflektorként világitott legutóbbi hetekben a Viktória és a Concordia összeomlása, nem kizárólag a gazdasági helyzet, a gazdasági válság miatt jutott az ebek harmincadjára. Ez a magyar nagyipar minden problémáját rábizta az államhatalom vámrendszerére, minden igyekezete abban merült ki, hogy a külföldi iparcikkektől elzárt fogyasztóra jó áron rásózza a maga silányabb áruját; minden aktivitása abban kulminált, hogy a munkásságnak a jobb életviszonyokért vívott harcát eltapossa és eltapostassa. A Gyosz-ban képviselt progresszív kapitalizmus mindig inkább a jövedelem progresszivitását kereste, mint a társadalmi haladásét. (Viczián István: Mégis szövetkeznek velük! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Sütő József: Kicsoda? — Viczián István: Önök! Egy blokkban vannak a kapitalistákkal és a Gyosz-szal! — Zaj és derültség a szélsőbaloldalon. — Viczián István: Együtt választottak! — Klárik Ferenc: Ezt egy helyettes államtitkár mondja! — Sütő József: Összetéveszti a házszámot! — Esztergályos János: A prizmát a csizmával! — Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.) így történt azután, hogy az Ur 1926-ik esztendejében az az egyetlen iparág, amelynek nem ártott a dekonjunktúra, amely nem is magyar, hanem külföldi tőkével operál, a textilipar heti 150.000 koronás vezető bérekkel és feketelistákkal igyekszik a dolgozókat fékentartani. Csak egynéhány munkabér-borítékot kell a nemzetgyűlésnek bemutatnom, hogy illusztráljam azt az állapotot, amely ma a magyar iparban van, ahol 85.000 koronás, 96.000 koronás, 166.000 koronás és 190.000 koronás heti munkabérekből élnek családfentartó nők és férfiak, ahol a heti 62 munkaóráért egy családfentartó férfit 200.000 koronás munkabérrel díjaznak, a másik 77 órás napi munkáért, ami 12 és fél óra napi munkaidőnek felel meg, 268.000 korona munkabért kap szombaton a kezébe, amikor az öttagú munkáscsalád heti létminimuma a 800.000 koronát is meghaladja. Azok a munkabér-borítékok bizonyítanak emellett, amelyek szerint heti 72 munkaóra után kiűzetnek a munkásnőnek 172.000 koronát. Ilyen munkabérek mellett akarnak magyar ipart csinálni, azt akarják, hogy a munkás ilyen munkabérek mellett tengesse tovább életét. De a munkabérek mellé még a feketelisták is felvonulnak. A munkabérek emelését szándékoló bérharcok mellé jelentkeznek a feketelisták. Itt vámnak azok az üzenetek, azok a levelek, melyek egyik textilgyártól a másikhoz mennek azzal, hogy ezt vagy azt a munkásnőt kitettük a gyárból, mert több munkabért követelt, ezt a munkásnőt tehát ilyen munkára alkalmazni többé nem lehet. Az egyik ilyen levél igy szól (olvassa): »A Magyar Textilgyárosok Országos Szövetségétől. Tisztelettel közöljük, hogy az Angyalföldi Textilművek Részvénytársaságtól orsózó nők kiléptek, mert munkabér felemelésére irányuló követelésüket nem honorálták.« Itt jönnek a nevek felsorolva és utána: »Kérjük szíves intézkedésüket, hogy amennyiben fentiek '6. évi április hó 26-án, hétfőn. felvételre jelentkeznének, azokat ne alkalmazzák.« (Klárik Ferenc: Az éhhalálba kergetik őket, azért, mert néhány forinttal többet kértek! — Zaj.) Az egyik gyárból kilépett munkást a másik gyár felveheti, ha általánosságban a kilépés és felvétel között minimum három hónapi idő telt el, tekintet nélkül arra, hogy az illető munkás időközben milyen vállalatnál volt. Ez a határidő tehát akkor is betartandó, ha az illető a textilszakmából más szakmába lépett, pl. csokoládégyárba stb. Az emiitett három hó általánosságban az egész évre érvényes. Minthogy a munkások a nyári hónapokban mezei munkára mennek, mert hosszabb időre könnyebben találnak foglalkoztatást, az imént megállapított három hó a nyári időre nem elég és igy az átvételi határidő az elmondandó táblázat értelmében a következőképen alakult. Ha a munkás június 1. és június 30-ika között lépett ki, akkor csak hat hó eltelte után vehető vissza, tehát december 1-től. Ha a munkás július 1. és július 31-ike között lépett ki, akkor január 1-től, tehát a következő esztendő januárjától vehető fel újból. Ha a munkás augusztus 1. és 31-ike között lépett ki, akkor öt hó letelte után vehető fel, tehát január -tői. IIa hó letelte után vehető fel, tehát január 1-től. Ha a munkás szeptember 1. és szeptember 30-ika hát január 1-től vehető fel. Ezzel akarják biztositani magukat, hogy ha a heti 62.000 vagy 112.000, vagy 140.000 koronát kereső munkásnő esetleg a nyári hónapokban jobban és magasabb fizetésért tudna elhelyezkedni, ne mehessen el. Előre megbüntetik azért, hogy a nyári hónapokban esetleg néhány koronával magasabb munkabért tudnának maguknak biztositani. (Esztergályos János: Majd megnézzük, kik vannak bent az igazgatóságban! — Klárik Ferenc: Nem szegény emberek, azt már előre tudom! — Viczián István: Én nem vagyok benne, de a szocialista képviselő urak közül többen vannak efféle igazgatóságokban! — Klárik Ferenc: Ön moziban utazott mindig! — Viczián István: Semmiféle mozi igazgatóságában nem voltam benne soha! — Zaj.) Itt van tehát egyrészt az éheztetés, más: részt a feketelista. Ez a rendszer az, amellyel ; Magyarországon ipart csinálnak. A másik rendszer a gyűlölködés, az egyéni sérelmeknek közügyekként való portálása, az egyéni sérelmekórt a közügyek terén való elégtételvevés. Nem régen is, a magánalkalmazottak nyugdíj: valorizációs törvényjavaslatának tárgyalása közben az előadó ur leszólt az előadói székből, hogy Weisz Fülöp ur nem bocsáthat meg bizonyos embereknek, mert állitólag a kommün alatt rosszul bántak vele. (Klárik Ferenc: Az előadó ur mondta?) Nem hivatalosan, mint elő; adó, de az előadói székben ült, amikor lefelé, : nekünk azt mondotta, hogy Weisz Fülöp nem bacsáthatja meg azt, hogy őt valaki a kommün alatt megbántotta és ezért — ugy látszik — : amig élni fog, bosszúját mindig fenn akarja tartani. (Felkiáltások jobbfelől: Egyéni dolog! ; — Esztergályos János: De ahhoz különös izlés kell, hogy az előadói székből mondjanak ilyent. — Felkiáltások jobbfelől: Az is az ő dolga! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kéthly Anna: Ez a kapitalizmus, amely hirdeti a trösztösités szükségét, tehát a kapitalista gazdálkodás legmodernebb formáját, a maga munkájában, a maga felfogásában, melyet itt bent az ország határain belül érvényesít, még mindig az egészen kezdetleges rabló-