Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-538

408 A nemzetgyűlés 538. ülése 1926. évi április hó 26-án, hétfőn. 150.000 munkanélküli családtagjait is összeszámláljuk, akkor körülbelül félmillió magyar ember, férfi, asszony és gyermek az, aki nem tud vásárolni, akinek nincs kenyérrevaló] a * a lakosságnak tehát több, mint 6 százaléka. Ennek a megállapításnak súlya természetesen nem kizárólag a mi kormányzati rendszerünk ellen irányul, mert, amint mondottam, a gazdaságii válság nem korlátozódik egyszerűen Magyarországra. A mi kormányzatunkra csak annyiban tartozik a dolog, amennyiben a mi országunk lakosságának egyéni és általános helyzete sokkal rosszabb, mint a környező államok lakosságáé. Itt a felelősség kérdését két csoportra oszthatjuk: először azokra a tárgyi okokra, amelyek előbb voltak, mint ez a rendszer és azokra a hibákra, amelyeket ez a kormányzat követett el. A tárgyi okok között az első helyre tehető az ország megcsonkítása. Ennek bűnöse az a rendszer, amely háborúba taszította az országot és Európát, mert a megesonkulásnak a háború volt okozója. (Klárik Ferenc: A titkos diplomácia!) és nem a béke. Ez a megcsonkulás az a tény, amelyből gazdasági nyomorúságunknak igen nagy része folyik. A másik ok, amely szintén nem uj keletű bűn, az egyenlőtlen vagyonmegosztás. Nálunk a nagybirtok árnyékában évszázadok óta sorvad a parasztság, a városokban pedig egy korrupt ipari és banktőke uzsorázza ki a maga fizikai és szellemi munkásseregét. A középosztály, amelynek lába alól kiszaladt a föld, betilt a hivatalokba és csendes aktázással nézte, hogyan szakad rá erre az országra egy szép napon a sziklagörgeteg, közben lenézte a munkást, gyűlölte á zsidót és nem törődött semmi egyébbel, ami azon túl volt. (Klárik Ferenc: Csak vadászott! — Szomjas Gusztáv: A tönkrement dzsentri! — Klárik Ferenc: A szolgabíró vezetésével mentek! — Zaj. — Elnök csenget.) Ezek a hibák a múltéi, de az eredmények a jelenéi, azé a múlté ezek a hibák, amelyekről lehetett beszélni Mikszáthnak aranyos, de vesékig ható humorával, Adynak profetikus keserűségével, vagy Grünwald Bélának mélyreható kritikájával, de ha felvetnők ezért a történelmi felelősség kérdését, nagyon meszszire, a Csák Máték és Verbőczyk korába kellene visszanyúlni. Ezért a másik csoporthoz, ennek a rendszernek, ennek az irányzatnak, ennek a kormányzatnak hibáihoz kell nyúlni. És itt mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy hibás mindenekelőtt az a politikai atmoszféra, amelyben ma élünk, a pusztulásnak oka az a politikai atmoszféra, amely a diktatúrának csak alig leplezett formáját tartja idebent fenn, amely különbséget tesz polgár és polgár, felekezet és felekezet között s amely akkor, amikor a főváros utcáin olyan esetek fordulnak- elő, hogy egy vallási érzékenységet sértő nótával vonulnak fel az állam pénzéből eltartott egyének, (Klárik Ferenc: A mi adónkból!) akkor ezt, mint gyerekes csinyt kezeli s a felelősséget egyik hivatal a másikra hárítja át, mialatt továbbfolyik vígan ez a nyelvöltögetés és a bűnösöknek vagy hibásoknak megbüntetésére nem kerül a sor. Hibás az az atmoszféra, amelyben az a réteg jól érzi magát, amely összecseréli az országot egy kis haszonélvező réteggel, hibás az az atmoszféra, amelyben a korrupció hihetetlenül elburjánozhatik, amely a frankügyben még csak nem is a leglényegesebb formájában jutott kifejezésre és amelynek a különböző széna- és egyéb panamákban napról-napra ujabb megnyilatkozás sát látjuk. (Hedry Lőrinc: Elég szomorú! — Esztergályos János: Bizony, nagyon szomorú!) Mindezek külön-külön és együttvéve megteremtették a csendőrök és szolgabirák országát, amelynek nyomora onnan is datálódik, hogy akik kormányoznak, azok a szuronyok hegyén ülnek. Előttem már mások is megállapitottáik, hogy a szuronyok hegyén ülni nem valami kellemes, és tudom, tudják mások is azt, hogy a szuronyokkal való kormányzáshoz nem is kellenek valami különös kormányzási képességek, de az is bizonyos viszont, hogy a szurony tömérdek pénzbe kerül, ezt a pénzt pedig Magyarország dolgozó társadalmával fizettetik meg, ezt a pénzt Magyaroország dolgoizói busásan megfizetik a maguk adójával. Bud minister ur ugyan azt állította, hogy a mi adórendszerünk a legegyszerűbb egész Európában, azt azonban még a pénzügyministeri elfogultság sem meri állítani, hogy a mi adórendszerünk volna a legenyhébb vagy a legigazságosabb egész Európában és azt szintén nem meri állítani semmiféle elfogultság, hogy ezeknek az adóknak elosztása és felhasználása is a legigazságosabb volna egész Európában. Egy kis füzet volt a kezemben, abból idézek néhány tételt annak illusztrálására, hogy ezeket a nehezen befizetett adókat hogyan használják fel. A belügyministeriumnak van egy u. n.^ kísérleti nyomdája. Ez a kísérleti nyomda állítólag arra a célra szolgál, hogy ha itt valami sztrájk vagy valami munkabérre odalőni lenne, akkor ez a belügyministeri kísérleti nyomda azon, módon rögtön beavatkozhassék és a legszükségesebb munkákat elvégezhesse. Ezt a nyomdát a mi pénzünkből, az adózók pénzéből tártjaik fenn, semmi esetre sem indokolt tehát, hogy ez a mi pénzünkön, az adózók pénzén fentartott nyomda olyan nyomdatermékeket dtobjon ki a nyilvánosság elé, amelyekkel az adózók egyik rétegének megsértését célozza, amelyek az adózók egy rétegét sértik meg. Ez a m. kir. kísérleti nyomda kifőtt egy kis füzetet, amelynek az a címe, hog'y »A méreg«, és abban többek között a következők foglaltatna. A füzeiké megemlékezik a sztrájkról, tehát egy bérmozgalomról, amelyben a munkás egy darab kenyérrel többet akar a maga számára elérni. A sztrájkról irja ez a kis füzet, hogy a sztrájkolok kivonulnak a sztrájk-tanyára, ott van azután hegyen-völgyön lakodalom a közpénzből, a szakszervezetek pénzéből és — szószerint idézve — azt mondja (olvassa): »Az első néhány nap igen vidáman telt el a »Trieszti nő«-nél. Szólt a banda, folyt a bor, osztogatták az ingyenpörköltet. Három cigánybanda is húzta éjjel-nappal a marseillaise-t.« Ugy látszik, az igen tisztelt iró és az igen tisztelt cenzor, akik ezt a belügyministeri nyomdában kinyomatták, elfelejtkeztek arról, hogy még az »Ember tragédiájá«-bóh a színpadról is lecenzurázták a marseillaise-t, annál valószínűtlenebb tehát, hogy három cigánybandával lehetne a »Trieszti nő«-nél ezt a konfiskált nótát húzatni. (Továbbolvassa): »A munkások már rekedtre ordították magukat, a munkásasszonyokról már cafatban csüngött a sáros, piszkos ruha, amiben részegen henteregtek a bokrok között, maguk sem tudják, hányszor és kivel.« Ezt a füzetet az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga adta ki am. kir. belügy min isteri kisérleti nyomdában. > (Sütő József: Tessék ezen nevetni! — Szomjas Gusztáv: Nem hitetik el velem, hogy a belügyministerium nyomatta ezt ki!) A belügyministeriumnak egy igen ér-