Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-525
34 À nemzetgyűlés 525, ülése 1926 7200 aranykononát kaptak, másoknak mindössze 18—20 aranykorona jutott. Tudja-e a t. minister ur, hogy ez az eljárás az alkalmazottak körében jogos elégedetlenséget váltott kii À Máv. munkásai körében fokozza ezt az elégedetlenséget még az is, hogy nekik ez a csekély összeg nem az őket jogosan megillető üzemhaszonrészesedés címén, hanem önérzetüket is sértő, de jogilag is sérelmet képező _ támogatás címén folyósittatott? Hajlandó-e a t. minister ur az egész kifizetést revizió alá venni és a sérelmeket orvosolni olyképen, hogy akik méltánytalanul keveset kaptak, utólag kárpótoltassanak 1 Tudja-e a t, minister ur, hogy az állami gépgyár és a diósgyőri vasgyár tisztviselői és munkásai egyáltalán nem kaptak üzemhaszonrészesedést, illetve segélyt! Hajlandó-e a t. minister ur intézkedni, hogy a fenti két gyár tisztviselői és munkásai haladéktalanul, még pedig húsvét előtt megkapják az őket jogosan megillető és fizetésük szerves kiegészítő részét képező üzemhaszonrészesedóst 1 ! Végezetül kérdem a t. minister urat, van-e tudomása arról, hogy a gépgyáriban ujabb 350 munkást készülnek a közeljövőben elbocsátani és ezzel az amúgy is nagy munkanélküliséget fokozni 1 Hajlandóne a t. minister ur intézkedni, hogy ezek a tervbevett elbocsátások meg ne történjenek 1« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Végtelenül sajnálom, hogy az előrehaladott idő ellenére is el kell mondanom interpellációmat, mert az tárgyánál fogva olyan, hogy arra a húsvéti ünnepek előtt nem választ, hanem intézkedést várok, illetőleg nem is annyira én várok, mint inkább az érdekelt munkások várnak. Sajnálom, hogy a kereskedelemügyi minister ur nincs jelen, hogy igy közvetlenül válaszolhatna interpellációmra, de remélem, talál módot arra, hogy előterjesztéseimre kielégítő választ adjon. Ami magát az interpellációt illeti, tulajdonképen két interpellációt mondok el egy interpelláció keretén belül. Az egyik az államvasutakinál a közelmúltban szétosztott üzemhaszonrészesedés kérdése: és az e körül tapasztalt méltánytalanság. Közismert dolog ugyanis az, hogy a vasúti alkalmazottak, tisztviselők és munkások hosszú harc, ülésezés és deputációzás után a közelmúltban végre megkapták a szokásos üzemhaszonrészesedést. Amilyen nagy volt az elkeseredés addig, amíg ezt nem kapták meg, olyan öröm váltotta fel egyszerre az elkeseredést, amikor elterjedt a hire annak, hogy az üzemhaszonrészes'edést ki fogják fizetni. De hamarosan újra megváltozott ez az öröm, amikor megjelent az idevonatkozó rendelkezés is % amely nekik és különösen azoknak, akik minél kevesebb fizetést kapnak, nagy csalódást okozott. Tudni kell mindenekelőtt, hogy a Máv. 400 -milliárd korona üzleti felesleggel rendelkezett és ebből 70 ^milliárdot fordított üzemhaszonrészesedés céljaira. Azt hiszem, a t. Nemzetgyűlés és mindenki természetesnek fogja találni, hogy ez a nagy felesleg a munkásoknak, a dolgozóknak, a tisztviselőknek, szóval, mindazok szorgalmas munkájának köszönhető, akik ott tevékenykednek. Ennek következtében természetes volna az is, hogy mindazok, akik szorgalmas munkájukkal ezt a felesleget megteremtették, arányosan és igazságosan jutalévi március hó 24-én, szerdán. maztassanak.- (Zaj jóbbfelől. — Lendvai István: Nagy az érdeklődés a vasutasok iránt!) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Az a módszer azonban, ahogy ezt a 70 milliárd koronát szétosztották, sajnos, igazán nem nevezhető igazságosnak. Méltóztassék néhány pillanatnyi időt szentelni azoknak az adatoknak, amelyeket idevonatkozólag bátor leszek a t, Nemzetgyűlés elé terjeszteni. Az üzemhaszonrészesedés a következőkép oszlott meg. Az elnökigazgató ur 12.000 aranykoronát kap évente üzemhaszonrészesedés címén, a r igazgatók — kilencen vannak a Mávnál — évi 7200 aranykoronát, a helyettesigazgatók és üzletigazgatók, a volt üzletvezetők 3000 aranykoronát, huszonhatan összesen tehát egy évre 134.400 aranykoronát kapnak. Ezzel szemben a legkisebb dolgozó munkások minimális jutaléka 18 aranykorona volt. Amig tehát az egyik oldalon 12.00 aranykoronás jutalék áll, mint maximum, a másik oldalon minimumként 18. sőt még ennél kevesebb aranykoronát is találunk. Amig huszonhatan kaptak 134.000 aranykoronát, tehát majdnem kétmilliárd papirkoronát, addig a dolgozó embereknél 7466-ankapták összesen ugyanazt az összeget. Azt hiszem, ezt igazságosnak nevezni nem lehet. Erre azt mondani, hogy ez méltányos, hogy ez alkalmas volna arra, hogy az emberekben a munkakedvet serkentse, hogy őket szorgalomra birja, hogy ők ebből azt lássák, hogy ime, a munka gyümölcsét közösen kapjuk, igazán nem lehet. Igaz, hogy a közelmúltban a vasútnál változtatás történt. Ezek az urak, akiket az imént emiitettem, — bizonyára a kormány tudtával, bizonyára a ministertanács határozata alapján — ezeket az üzemhaszonrészesedéseket havonta kapják meg, most már nem is, mint eddig, üzenihaszonrészesedés címén, hanem működési pótlék címén. De ez mindegy! Nem azon múlik, minek nevezik ezt; tény, hogy még Szterényi idejéből való ez a rendszer és állandóan üzemhaszonrészesedés címén kapták. Csak az utóbbi időben változtatták meg a címét működési pótlékra, s azóta nem üzemhaszonrészesedés címén kapják azt a szokásos összeget, amelyet addig kaptak. Ha százalékban nézzük az üzemhaszonrészesedés összegét, azt találjuk, hogy az elnökigazgató 100%-át kapta illetményeinek, az igazgatók majdnem 80%-át, a helyettes-igazgatók és az üzletigazgatók 50%-át, a tisztviselők a B-státusban 10%-át, az A-státusban 6%-át kapták illetményeiknek, a segédtisztek és az altisztek pedig 8% át. Ugyanakkor a szakmunkások, akik nagy képzettségűek, akik évtizedes múltra tekinthetnek vissza s akik sokszor jelét adták annak, mennyire áldozatkész munkásai elsősorban a Máv.-nak, de akik sokszor megmutatták azt is, milyen magyarok és milyen áldozatkész napszámosai a nemzetnek, mindössze nem egészen 4%-át kapták évi illetményeiknek. Ök már nem is százalékokat kaptak, hanem órabérüknek százszorosát kapták egyszermindenkorra üzemi haszonrészesedés címén. Az igazságtalanságot fokozza az is. hogy a segédtisztek és altisztek illetményeiknek 8%-át kapták, — összegszerüleg 1300.000 koronát — amit én, szociális ember lévén, nem sajnálok, de kénytelen vagyok ezekkel a tanulatlan, iskolázatlan emberekkel szembeállitani a tanult szakmunkásokat, akik maximálisan, 500.000 SÖronát kaptak, a nan számosok, vagy a kevésbé idős munkások pedig csak 250.000 koronát.
