Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-537

À nemzetgyűlés 537. ülése 1926. évi április hó 24-én, szombaton. §01 legnagyobb visszaélésnek mondtam ! Tizszeres ár !) Nem tudom, hogy visszaélés-e ez, mert ha én szerződöm valakivel, az nem visszaélés, amennyiben a szerződéshez hozzájárultam. Ugy beállitani a kér dést, hogy ez visszaélés, kissé túlmegy a tárgyilagosság határán. Magam részéréi elsősorban hajlandó vagyok a legmesszebbmenő nyomást gyakorolni a szesz-kartelre a szeszár olyan megállapítása tárgyában, amely a gyár üzemképességét lehetővé teszi. Ez az első dőlő.;. A második az, hogy hajlandó vagyok megfontolás tárgyává tenni, hogy a vámvédelem teljesen a gyár javára használtassák ki. A hárma dik dolog az, meg vagyok győződve, hogy a keres kedelemügyi minister ur, akinek a tárcájához tartoznak tulajdonképen a tarifális dolgok, e tekintetben nem fog semmiféle nehézséget támasztani, hogy az ilyen iparvállalatok javára mutatkozó ked vezményekhez továbbra is hozzájárulok Ezzel csak azt akarom jelezni, hogy itt a kormányt nem terhelheti felelőség a múltért sem, mert a kormány eddig is mindent megtett és minden áldozatot meghozott, azonban a másik oldalon is reorganizálni kell az üzemet és át kell vinni egy egészségesebb alapra. Nem akarok most semmiféle lehetőséget mondani, melyre nézve magam sem vagyok tisztában. Egyelőre meg kell elégedni a belföldi piac ellátásával, de lehetséges, hogy ennél is tovább lehet menni. Bejelenthetem, hogy a magyar kormány e korlátok között mindent hajlandó megtenni, de ennek is van bizonyos határa, mert nem vagyunk olyan erősek, hogy világpiaci konjunktúrával szemben megbirkózhatnánk. Kérem válaszom tudomásul vételét. Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Huszár Károly : A szeszkartelre vonatkozó vita olyan nagyjelentőségű, hogy ugy én, mint pártom bele fogunk menni a szesz-, cukor- és cementkartel megvitatásába és megvitatjuk a többi kartelek dolgait is, mint ahogy ez pártprograminunkban benne is van, egészen elvonatkoztatva ezeket a dolgokat a sárvári műselyemgyártól. Mondom, ezeket a kérdéseket külön tárgyalás alá fogjuk venni és én leszek az utolsó, aki meg nem haj lom majd az argumentumok elölt. A minister ur azonban a leglényegesebb kérdésekre nem adott választ. (Bud János pénzügyminister : Bocsánatot kérek, válaszoltam !) Azt, amit adott, köszönettel veszem tudomásul, de azok a dolgok, amelyeket ezenkívül felhoztam, épen a leglényegesebbek és épen ezekre nem kaptam választ. Az egyik az, hogy a szeszkartell 1921 óta az állam részéről mennyi visszatérítésben részesült. Tudom, hogy a minister ur nincs pillanatnyilag abban a helyzetben, hogy zsebéből húzhatná ki az adatokat. Sokkal régibb parlamenti ember vagyok, hogysem olyan lehetetlenségeket kívánnék, amit nem tud valaki teljesíteni, azonban ezt olyan fontos és lén}

r

eges kérdésnek tartom az egész magyar közgazdasági politika megítélése szempontjából, hogy ennek során sok mindenféle más dolgot meg fogunk érteni, amit ma nem tudunk meg. érteni. Nem kívánom, hogy méltóztassék lehetetlenné tenni azt, hogy a szesz kimenjen külföldre és ott a külföldön a magyar mezőgazdasági és ipari szeszgyárak piacra találjanak. Azt azonban nem tudom megérteni, hogy ha a termelési áron alul 1000 hektolitert ki tudunk vinni, miért ne lehetne például ötszörös, négyszeres, háromszoros vagy legalább kétszeres áron a magyar ipartelepeknek ugyanazt a szeszt rendelkezésére bocsátani. Azt mondotta a minister ur, hogy a szerződés a gyár hozzájárulásával történt, választása volt a gyárnak, hogy hozzájáruljon-e ahhoz vagy sem és annak, ami most május lén bekövetkezhetik, be kellett volna már előbb következnie abban az esetben, ha a gyár nem járult volna hozzá, t. i. azt már akkor be kellett volna zárni. Méltóztassék tudomásul venni, hogy a gyár részéről azon az értekezleten, amelyre hivatkozni méltóztatott, semmiféle követelés fel nem hangzott az állammal szemben. Konstatálom, hogy nincs tudomásom arról, hogy ebben a pillanatban a gyár tulajdonosai bármiféle követelést is felállítanának. Amit kérek, azért kérem, mert tőlem Sárvár, a vármegye, a község és az ottani alkalmazottak kérik tőlem azt, amit én itt pontonkint kértem. Az nem az én véleményem, nem is az alkalmazottaké, arról, mikor a tervezet elkészült, halvány fogalma sem volt sem a sárvári gyár igazgatóságának, sem a távol Parisban és Brüsszelben lévő központnak. Az a kereskedelmi ministerium szakközegének kidolgozott szanálási tervezete. Csak otyan dolgot kérek tehát, amit a legilletékesebb ipari szakosztály, a kereskedelmi ministerium járható útnak tart. A mai napon nem akarok többet mondani. A minister ur szavaiból azt látom, hogy a fonalak még nem szakadtak el. Remélem még, hogy ezen az alapon talán lehet valamit tenni azokért az emberekért s miután nekem legfőbb szempontom az, hogy az 1400 ember és család megmentessék, egyelőre mindazt, amit válaszképen a szeszkartelre vonatkozólag külön elmondhatnék, egy másik vita alkalmával fogom felhozni. E pillanatban a nemzetgyűlésnek csak egyetlenegy mondatot ajánlok figyelmébe. Históriai felelősség hárul arra a kormányra a magyar nemzet jövője szempontjából, amely megengedi e gyár üzemének beszüntetését. Ugy méltóztassék intézkedni. Elnök : A pénzügyminister ur kivan szólani. Bud János pénzügyminister : T- Nemzetgyűlés ! Csak röviden akarok válaszolni. Azt hittem, hogy az úgynevezett adovisszatéritések dolgában egy közbeszólásom megnyugtatta igen t. képviselőtársamat. Aki ismeri a fogyasztási adók természetét, az tudja, hogy amennyiben az illető cikket fogyasztási adóval megróttam, ha kivitelre kerül, akkor a fogyasztási adót visszatérítjük. Nincs a világon állam, amely nem él ezzel a íendszerrel. Különféle rendszer lehetséges, hogy például meg sem adóztatják, csak formailag, viszont lehetséges, hogy megfizetik az adót és visszatérítik, hiszen a rendszereknek egész tömege van, azért akarok erre rámutatni, mert ugy hangzott el a felszólalás, mint hogyha az állam ilyen esete; ben nem tudom, milyen visszatérítést adna. Azt hiszem, igen t. képviselőtársamat ez megnyugtathatja. Ami a kérdés másik részét illeti, a kereskedelmi minister ur egy programmot dolgozott ki, hiszen ez az ő kötelessége, nem az enyém. Én azt mondottam — és többet nem tudok mondani —, hogy a gazdasági élet határai között a kormány mindent meg fog tenni. Ha ennél többet tud valaki tenni. . . (Huszár Károly : Többet nem kívánok!) Akkor nem lehet az én válaszomra ugy beállitani a kérdést, mintha itt megszakadtak volna a fonalak. Nem kellett hogy megszakadjanak, a fonalak még megvannak és épen azt keressük, lehet-e ezt a kérdést megoldani vagy sem. Emlékezzék vissza igen t. képviselőtársam arra, hogy nem egy-két hónappal azelőtt interpellált először ebben a kérdésben, hanem azt hiszem, körülbelül abban az időben, vagy valamivel előbb, amikor pénzügyminister lettem. A szeszkartelnél menten érvényesítettem befolyásomat, hogy a szeszárakat szállítsa le, és már akkor megtörtént az a megkülönböztetés. Igaz, hogy egységes árat fizettek, de beszámították mindig azt a 40 nemtudom hány százalékot, amelyet a belső fogyasztás ellátására hoz forgalomba a gyár, és igy alakult ki egy átlagár. Ez csak egy technikai müvelet keresztülvitele volt, most a kettőt szétválasztották, ennyit kell 56*