Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-537
378 A nemzetgyűlés 537. ülése 1926. évi április hó 2é-én, szombaton. A napokban valaki — nem tudom, talán Hoyos gróf t. képviselőtársam, vagy más, nem emlékszem e pillanatban, hogy kicsoda és nem akarok valótlant állítani — azt mondotta, hogy a gazdák nem kapnak munkást a 10—20—25.C00 korona napszámért, íiát ha állandóan panaszkodnak amiatt, hogy nem kapnak földjük megmivelésére 10-20—25.000 korona napibérért munkásokat ez nagy nemzeti kárt jelent, mert hiszen akkor a föld nem lesz kellő időben megművelve, beszántva, elvetve, és ebből nagy nemzeti kár származik. De hát akkor az 5 és fél milliárd koronával fentartott nemzeti munkavédelmi szervet, amelynek központjai a törvényhatósági területeken vannak, miért nem küldik ki oda dolgozni ? Miért nem küldik ki azt az egyetemi, tudomány- vagy műegyetemi hallgatót, aki gépészmérnök vagy orvos akar lenni, de akit megszerveztek öt és fél milliárd koronával a nemzeti munkavédelemre, miért nem küldik ki az Alföldre, a Dunántúlra, vagy akárhová, hogy segítsen a nemzeti vagyont megmenteni ? (Muszti István : Ma meg van művelve a föld, csak 1919-ben nem volt !) A t. képviselő ur szintén könnyelműen beszél, amiből azt vélem megállapítani, hogy ebben a pillanatban elfogultnak méltóztatik lenni. (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni! Esztergályos János : Ne méltóztassék olyan kérdésről vitatkozni, amelyben az egész nemzetgyűlésnek tegnap jelen volt összes tagjaival igazolhatom, hogy nekem volt igazam és nem a képviselő urnák. Négy és fél év alatt már méltóztathatott megszokni tőlünk, hogy mi innen, ezekről a padokról soha olyasmit nem állítunk, ami nem fedi a tényeket. Ha tehát szükség van villámhárítóra, amiként azt, az államtitkár képviselő ur mondotta, akkor itt van ; z alkalom. Ahová nem akar elmenni a munkás napi 15—20-25.000, sőt engedek még, 30.000 koronáért dolgozni, ahová nem akarnak a női munkások 10—15.000 korona napszámért elmenni látástól a vakulásig, méltóztassék oda a nemzeti vagyon megmentése érdekében kiküldeni a tudományegyetemnek hallgatóit, akik a nemzeti munkavédelemnek tagjai. Méltóztatnak meglátni, mi leszünk az elsők, akik ezekről a padokról azt fogjuk mondani, hogy most már legalább látjuk, hogy ez a dolog legalább egy fillér állami hasznot hoz. Ne tessék tehát az uraknak mindenáron erőszakolni olyan dolgot, ami tudatosan nem fedi a tényeket. (Muszti István : Bizony ne !) Ezen túl a törvényhatósági gócpontokon kivül vannak bizonyos főosztályok, amelyek a vezérkart, a törzset jelentik. Ityen Szeged, Debrecen, Kecskémé!, Pécs, Miskolc, Székesfehérvár és Hódmezővásárhely. Ez a néhány város a vezérkarhoz tartozik. A kormány azonban, hogy igazolja azt, hogy minden téren gondoskodni óhajt és kivan szükség esetén a nemzeti vagyon megvédéséről és előteremtéséről, arról is gondoskodott, hogy a bányavidékeken is ki legyenek épitve a nemzeti munkavédelmi szervek, hogy abban a pillanatban, amidőn a bányamunkás egy falat kenyérrel nagyobbat kér, amidőn a bányamunkás a havi 6—800.010 keresetet megunva, vagy nem bírva tovább, többet kér, abban a pillanatban ott legyenek hazánk dicső fiai a nemzeti munkavédelmi szervben megszervezve és elvégezzék azt a munkát, amit a bányamunkás ott hagyott. Méltóztatnak elképzelni komoly ésszel és férfiúi gondolkozással azt, bog3 r az a törékeny egyetemi ifjú, aki fizikai alkotásánál fogva sem képes nehezebb testi munkára, majd el fog menni a bányába és a csillékbe berakja a szenet, elvégzi a csákányozást, stb. stb. Ezt komoly férfiak komolyan el nem képzelhetik. Ezt nem hisszük el mi sem és ezért mondjuk, hogy bűnös könnyelműség tékozlás és pocsékolás az, amit a kormány ezen a téren csinál, amikor az ország népének adójából 5 és fél milliárd koronát erre a célra, a nemzeti munkavédelem céljára elpazarol, elpocsékol. De t. Nemzetgyűlés, sorba megy ez, mint a biróválasztás. Már most, miután az idő nagyon rohamosan halad előre,... (Kószó István : Önre nézve ugy látszik, nem nagyon rohamosan! Amerikázik ! — Zaj.) Fájdalommal veszem tudomásul, hogy mindazt a panaszt, amit a magyar dolgozó nép érdekében hangoztattam, hiába mondtam el, mert a képviselő urnái nem talált megértésre. Ezt mindenesetre tudomásul veszem és majd annak idején a t. választóinak meg fogom mondani (Hedry Lőrinc : Most már meg vagyunk ijedve ! — Muszti István : 922-ben is megmondták ezt !) Találkozunk mi még önnel is a választásnál. (Hedry Lőrinc s Nagyon fogunk örülni !) Méltóztassanak megengedni, hogy most, amenynyire az idő engedi, rátérjek az egyes tárcák tárgyalására, és szépen sorjába vegyem azokat. Elsősorban a kereskedelemügyi minister ur tárcájáról beszélgessünk. A kereskedelemügyi tárca egyike azoknak a tárcáknak, ihol a legtöbb panasz jelentkezik, részben azért, meri ide tartozik az ipar és a kereskedelem, részben mert ezt a tárcát is ugyanazzal a tájékozódsággal és érzékkel kezelik, mint a külügyi tárcát. Épen ezért elsősorban ezzel a tárcával fogok röviden foglalkozni. Itt kénytelen vagyok foglalkozni a gazdákkal, anélkül, hogy sértő szándékkal csinálnám ezt de szükséges megemlítenem őket, mert tőlük indult ki az a panasz, amelyet fel akarok említeni s amely élénken igazolja azt az egyoldalú politikát, amelyet a kereskedelemügyi kormányzat csinál. Mi, a városi nép, és a fulu népe nem haragszunk egymásra, a legjobb testvéri együttérzésben éljük le napjainkat. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a kereskedelemügyi kormányzat épugy mint a pénzügyi kormányzat, túlságosan nagy előnyben részesíti a gazdákat, a városi lakossággal, az iparral és kereskedelemmel szemben. (Erdélyi Aladár: Jó, hogy ideérkeztünk! Most halljuk, mert eddig nem éreztük!) Megállapítom képviselő ur, hogy a mai nemzetgyűlési ülés 10 órakor kezdődött és ön délután ] /a5 órakor érkezett meg. (Erdélyi Aladár: Ugy értem, hogy ehhez a ponthoz érkeztünk ! Egyébként egész nap itt voltam !) A Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének múlt évi jelentésében egy hir jelent meg, amely a hordóvámok felfüggesztéséről szólt. A szőlőtermelő gazdák uzsoráról panaszkodtak, kopogtattak tehát a kereskedelemügyi minister urnái — ami természetes is — és azt mondották, hogy a hordókkal uzsora folyik, segítsen a kormán} 7 . Elmentek a földmivelésügyi minister úrhoz is és ott is elpana szólták ezt. Ugy a kereskedelemügyi minister, mint a földmivelésügyi minister nagy megértéssel hallgatták a szőlőtermelő gazdák panaszát. Azt várta vo na az ember, hogy mindketten olyan intézkedéseket fognak tenni törvényes utón, amelyek letörik, megszüntetik a hordóuzsorát anélkül, hogy ebből a hazai kádáriparra sérelem származnék. E helyett mit csináltak ? Nem iparkodtak letörni a hordókkal uzsoráskodókat, akik visszaéltek a konjuklurával, hanem — a magyar mondás szerint, hogy mikor jég verte a gazdának a termését, akkor kiment a cséphadaróval, elkezdte ütni ő is és azt mondta : no Uram, hadd lássuk, melyikünk megy többre — a magyar kereskedelemügyi minister ur is kezébe vette a cséphadarót: í^o Uram, hadd lássuk, ki tud többet pusztítani. És sikerült a pusztitás, Nem az uzsorásokat fékezte meg, hanem tönkretette a magyar kádáripart, mert megnyitotta a határokat az idegenből jövő hordók előtt, pedig minőségileg szörnyű az, amit azok szállítottak. A mi kádárjaink, akik egész Európába szállítottak valamikor hordót, akik egész
