Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-537

374 Â nemzetgyűlés 537. ülése 1926. évi április hó 24-en, szombaton. kötelesség és állami érdek, hogy a sajtót úgy belföldön, mint külföldön kellőképen informálják és a sajtónak ezt az informativ munkáját szintén meg kell fizetni.Természetesen teljesen osztozom az urak felfogásában, csak egyet nem helyeselhetek, azt, hogy az adófizetők filléreiből összegyűjtött alapot a sajtónak olyan informálására pocsékolják el, mint amilyenre elpocsékolták az elmúlt esztendőkben. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hányszor hoztuk ide a nemzetgyűlés elé, hogy a polgárságnak keservesen, izzadsággal összeszerzett vagyonából elvont adókból milyen irtózatos összegekkel támogatták a magyar sajtónak egyes részeit. Olyan sajtót támogattak és támogatnak még ma is, amelynek minden betűje éveken keresztül az erkölcstelenség és bűn dicséretéből állott. Ez ellen tiltakozunk. Itt van az úgynevezett rendelkezési alap. Ez egyes ministeriumok rendelkezésére áll minden elszámolási kötelezettség nélkül, illetve talán a számvevőszéknek bizalmasan elszámolnak, de anagy nyilvánosság előtt ezeknek a pénzeknek hovafordításáról soha senkinek nem tesznek jelentést. Pedig méltóztassanak elhinni, óriási nagy tételek e'zek, amelyekből szociális és kulturális téren nagyot, szépet, maradandót és fenségeset lehetne alkotni, rendezni lehetne a rokkantság esetére való biztositást, lehetne az anya- és csecsemővédelmet rendezni, lehetne a. pangó ipart és kereskedelmet fellendíteni, lehetne a tanulás szabadságának lehetőségét biztositani. Sok mindent lehetne még ebből csinálni. Ahelyett azonban, hogy szociális és kulturális téren iparkodnának alkotni, elvonnak óriási tételeket. A kormányzó rendelkezési alapja pl. 12 ezer pengő. A rendes állami fizetésen kivül a kormányzó ur 12 ezer pengővel rendelkezik, anélkül, hogy azzal elszámolna. A ministerelnök rendelkezési alapja 476 ezer pengő. A belügyminister ur már szerényebb, az ő rendelkezési alapja 105.200 pengő, az úgynevezett közbiztonsági rendelkezési alap. A külügyminiszter ur rendelkezési alapja 163.200 pengő. Ez összesen kitesz 756.400 pengőt. Ennyit vonnak el az állami vagyonból, állami pénzbői olyan célra, amellyel az emiitett négy ur a nagy nyilvánosság előtt, a költségvetésben nem számol el az adózó polgároknak. Kérdezem a kormányt, hogyan lehetséges ez olyan országban, ahol minden követelésünkre az a kedvenc válasz, hogy szegények vagyunk, nincs pénz ? Ha elmegy egy hadirokkant, egy hadiárva, vagy hadiözvegy a népjóléti ministeriurnba — lesz módom Írásban is bizonyítani — akkor a szerencsétlent azzal utasítják cl, hogy nincs pénz, nincs fedezet. Hát kérdezem : okos, megengedhető gazdálkodás-e az állami pénzekkel az, hogy milliárdokra menő összegeket költenek el az egyes minister urak anélkül, hogy ez az ország érdekét szolgálná ? Lehet, hogy ez a kormány érdekét szolgálja, lehet hogy a ministerelnök ur, a belügyminister ur vagy a külügyminister ur politikájának érdekét-szolgálja, de megállapítom, hogy ebből az ország dolgozó népének, az ország nagy általánosságának sem szociális, sem kulturális, sem gazdasági szempontból nincs haszna. Ezt tudva, kérdezem : nem bűnös könnyelműség-e az egységes párt részéről, hogy ezt eltűrik, nem teszik szóvá és nem szorítják rá a kormányt ezeknek az összegeknek a törlésére? Hiszen a fentebb emiitett összegek, amelyek a sajtót szolgálják, azt hiszem, teljes mértékben kielégíthetnék az egyes minister urak céljait és törekvéseit. Hová teszik ezek az urak ezt az irtózatos összeget? Nem mondhatják még azt sem, hogy rá vannak utalva erre, hiszen megkapják becsületes havi fizetésüket, lakbérüket. Mondják meg az urak, hová, mire költik el ezeket az összegeket? Kérdezem az urakat, hogy lelkiismeretük szava nem támad-e fel lelkükben, amikor ezeket az összegeket kiadják és elköltik, amikor tudják, hogy ezt az országot éhség, nyomor és pusztulás jellemzh (Várnai Dániel : Néma csend !) De gyerünk tovább. Most egyelőre csak általánosságban beszélgetünk a dolgokról. Az 1926/27. évi költségvetésben még a következő tételeket találhatják meg az urak. Nevezetesen mi már ismételten hangoztattuk, hogy a királyság tényleges megszűnésével feleslegessé vált a főudvarnagyi bíróság, .amely a királyi udvartartáshoz tartozott, a régi időkből ittmaradt állami intézmény. Számtalanszor felemiitettük, hogy ez az intézmény felesleges s ha már megvan, ott sok a személyzet. Ezzel szemben most azt látjuk, ahelyett, hogy teljesen megszüntették volna ezt az intézményt, vagy ha nem szüntették meg, legalább a létszámot csökkentették volna, a tavalyi három helyett a létszám hét s 23.701 pengővel több kiadás van előirányozva, mint tavaly. Az emelkedés tehát csak ennél az egy intézménynél 156%-os ; 296 millió papírkorona. Nagyon szeretném, ha a minister urak közül egyik vagy másik megtisztelne bennünket azzal, hogy amikor majd tárcájánál felszólal, megmagyarázza, hogy Magyarországon, ahol nincs király, nincs királyi udvartartás, milyen célt szolgál a főudvarnagyi hivatal. Nem hiszem e pillanatban, hogy a minister urak bármelyike is meg tudná ezt nekem magyarázni. A szaporulat — ez is érdekes — a következő. A főudvarnagyi bíróságnál a létszám a múlt év óta egy elnökhelyettessel, egy bíróval, egy irodatiszttel, egy dijnokkal és egy" irodafőigazgatóval szaporodott meg és e szaporulatnak 296 millió korona a kiadása. Van itt azonban még valami, ami bizonyos pikantériával van színezve. Nevezetesen méltóztatnak emlékezni, hogy mi nagyon sokszor felem litettük itt, hogy milyen címen, miért, milyen céllal kapja a főudvarnagyi bíróságnál a fizetését például Wolff Károly t. képviselőtársam, miért van ez a főudvarnagyi birói állás fentartva, milyen kötelezettséggé , munkakörrel jár ? Mi azt hisszük és ugy tudjuk, hogy ez egyszerű sine cura, egyszerű cím, amely csak arra alkalmas, hogy a Bethlenkormány meghálálja Wolff Károly t. képviselőtársamnak azt a szolgálatot, amelyet e kormány megszületése érdekében végzett. Ezért a munkáért, illetőleg állásért Wolff Károly t. képviselőtársam természetbeni lakáson kivül kap 12.614 pengőt, ami 157,675.000 papirkoronának felel meg. Kérdezem Wolff Károly t. képviselőtársamat, illetőleg nem is őt, hanem a t. egységes pártot és a t. kormányt, hogyan egyeztetheti össze az ország mai helyzetével azt, hogy Wolff Károly t. képviselőtársunk részére a természetbeni lakáson kivül 157,675.000 korona fizetést folyósít ? Ennél a 158 millió koronának a kiutalásánál és kifizetésénél nem érzi-e a kormány, hogy szegények vagyunk, hogy lerongyolódott ország vagyunk és nem látja-e, hogy ebben az országban a kisipar és a kiskereskedelem is irtózatos pusztulásban van ? Nem látja, hogy a munkanélküliek irtózatos serege jár napnap után, hosszú hónapokon keresztül, reggeltőldélig, déltől-estig, hogy valahol megkeresse a napi falat szárazkenyeret ? Nem érzi-e a kormány ennek a helyzetnek fonákságát és nem érzi-e, hogy bűnös, könnyelmű játék ez az ország közhangulatával és bűnös könnyelműség az ország pénzének kezelése tekintetében ? Van azután még egy tétel — és ezzel mondanivalóimat általánosságban be is fejezem — nevezetesen van nekünk egy úgynevezett Takarékossági Bizottságunk is. Nem tudom, hogy ez a Takarékossági Bizottság mit takarított már meg. Majd talán