Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-525
32 A nemzetgyűlés 525. ülése 1926, én erre soha nem lennék hajlandó, és azt hiszem, igen t.. képviselőtársam sem fog tudni ellenem adatot felhozni, amely igazolná azt, hogy én politikai szempontokat próbálok ilyen kérdésekbe belevinni. Másrészt méltóztatott ezzel kapcsolatban az Orosz-Magyar Kereskedelmi Készvénytársaságot említeni, amely állami pénzen létesült volna. (Malasits Géza: Kétezer dollár alaptőkével, amelyet nagyrészt az állam adna hozzá!) Kijelentem igen t. képviselőtársamnak, — ezért helytállók a végletekig, és tessék szavamon fogni — hogy most hallom az egész ügyet először, hogy ilyen részvénytársaság akar létesülni. De másrészt nem tudok elképzelni olyan pénzügyministert és a kormánynak bármely tagját, aki állami pénzeket akarna ilyen célokra felhasználni. Ez csak hir, amelynek semmiféle alapja nincs. Lehet ilyen részvénytársaságot alakítani a magángazdasági életnek, de az állami életnek ehhez semmi köze nincs, az államnak egyetlen garasa sem lehet arra, hogy ilyen részvénytársaságot alapitson. Ami végül a kérdésnek lényegét illeti, hogy az Egyesült Fővárosi Takarékpénztárnál mi történt, legyen szabad felhivnom az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy végeredményében a Pénzintézeti Központ annakidején azért létesült, és az jelöltetett meg hivatásának, hogy amikor válságba kerülnek egyes intézetek, vagy amikor a gazdasági élet ezt önmagában szükségessé teszi, segitségére jöjjön az egyes hitelszerveknek. Méltóztassék a törvénynek utánanézni, hogyan szabályoztatott eredetileg a kérdés. Lehet, hogy az adatokat talán nem egészen helyesen idézem, de, ugyebár, 120 millió aranykorona alaptőkével volt tervezve, amelynek jelentékeny része mint úgynevezett A^eszteségi tartalékalap szerepelt. Most sokan nem értik e veszteségi tartalékalap kérdését. Ez természetes, hiszen annyira nem lehet kivánni senkitől, hogy minden kérdéssel behatóan foglalkozzék. Ennek nem az a lényege, hogy megtörtént veszteségeket fedezzen, hanem az, hogyha, a Pénzintézeti Központ a maga részéről azt véli, hogy adott esetben egy intézet szanálását átvéve, az az intézet igenis szanálható, akkor legyen egy tartalékalap, amennyiben ő tévedett volna; de nem lehetséges ezt a tartalékalapot ugy felfogni, hogy ennek az a hivatása, hogy már megtörtént veszteségeket fedezzen. Ezt le kivánom szegezni annál inkább, mert tudom, hogy ez sokszor fel fog még merülni, és most újból át akarjuk szervezni az egész Pénzintézeti Központot, aminek lényege az, hogy visszavisszük eredeti hivatására. Megint lesz alaptőkéje és ilyen veszteségi tartalékalapja olyan esetekre, amikor jónak itélt egy intézetet, annak szanálását kézbevette, azonban szuppoziciója még sem vált be. Ami ezt az intézetet illeti, kétségtelen, hogy hónapok óta, idestova egy éve foglalkozik a Pénzintézeti Központ ezzel a problémával. Én ezt meg is értem. Azért is foglalkozott vele, mert végeredményben a közhitel szempontjából nem mellékes kérdés, hogy egy ilyen évtizedekre visszanyúló pénzintézettel mi történik. De a Pénzintézeti Központnak kötelessége az, hogy megállapítsa, lehet-e ezt az intézetet rendbehozni, vagy nem. Ha lehet, terveket kell a maga részéről kieszelnie, ha pedig nem lehet,, természetesen a maga útjára kelj bizni a dolgot. Már most az a beállítás, mintha az állam, rnint állam ehhez hozzájárult volna, szintén egyáltalában nem felel meg a tényállásnak; évi március hó M-en, szerdán. nem felel meg azért, mert az állam ehhez egyetlenegy fillért nem adott. Tehát nem áll az a beállitás, hogy valami elvonatott volna a beruházások összegéből, mert ezen a címen egy fillér sem vonatott el. A Pénzintézeti Központnak megvan a maga tőkeereje és az ezidőszerint — azt mindenki tudja nagyon jól — felhasználja még a gesztiójához azokat a pénzösszegeket is, amelyek még a Jegyintézet felszámolásából fenmaradtak s amelyeket tulajdonképen a Nemzeti Banknál levő tartozásunk kiegyenlítésére kell felhasználni. Ennek más célja nem bhet. De a Nemzeti Bank épen a nehezebb gazdasági helyzetre való tekintettel ezt az összeget még egy ideig ott hagyta a Pénzintézeti Központnál és aztán szukoeszive fog kelleni ezt az adósságot a Nemzeti Banknál törleszteni. így áll tehát a bardés ebből a szempontból. A Pénzintézeti Központ tényleg megpróbálta és megpróbálja ezt az intézetet szanálni, anélkül azonban, hogy az állam mint állam hozzájárulhatott volna más pénzekből, mint amelyek a Pénzintézeti Központnak a hivatásához mérten rendelkezésre állanak. Az a beállitás tehát, hogy itt 20 milliárd ajándékot kapott volna, teljesen téves, ez nem áll; hanem igenis, mivel a helyzet az ennél az intézetnél, hogy egy budgetje van, amelyet ezidőszerint nem tud fedezni, a budget-differenciát vállalja mint kölcsönt esetleg a Pénzintézeti Központ, amit azután az vissza fog téríteni megint a Pénzintézeti Központnak. Hogy azután ez kamatmentesen vagy milyen kamat mellett történik, ez megint a Pénzintézeti Központ rnegitélése alá tartozik; hiszen ha egy nagy intézetet meg tud menteni a Pénzintézeti Központ, ebben több eredmény van, mint ha hagyjuk a hiteléletünket szabadjára és egy ilyen jóhirnevü pénzintézet felbomlik. Ha ezt meg tudja oldani, ez csak érdeme lesz. Aki tudja, hogy hogyan szoktak történni a szanálások, az tudja azt is, hogy a múltban is ugy történtek, hogy kevés kamattal vagy kamatmentesen helyeztetett- el egy hetét. Egy nagy különbség volt t abban, hogy akkor senki sem tartotta szükségesnek, hogy lépten-nyomon ezekkel a kérdésekkel foglalkozzék, mert sokkal nagyobb közérdek az, hogy ez a megsegítés megtörténjék, mint az, hogy ezért folytonos szemrehányások hangozzanak el. Ez tehát az igazi helyzet. Ami Gratz Gusztáv szerepét illeti, igen t. képviselőtársam, Gratz Gusztávnak annyi szerepe van mint, nem tudom, önnek, vagy nekem abból a szempontból, amelyet ön itt felemiitett. A kormány nem kérte őt fel külön, de végeredményben, ha az illető pénzintézet jónak talál valakit felkérni arra, hogy próbálja az ő ügyeit kézbe venni, különösen amikor felkérte arra, hogy egy megfelelő tőkét szerezzen, — mert hiszen a Pénzintézeti Központ részéről keresztülviendő szanálásnak is az a bázisa, hogy meg kell egy bizonyos tőkét szerezni arra hogy ez keresztülhajtható legyen — ha ez véletlenül Gratz Gusztáv, nem tudom megérteni, miért lehet ezt kifogásolni! Gratz Gusztáv ezért sem a Pénzintézeti Központtól, sem a kormánytól, sem senkitől semmiféle jutalmat nem kap, itt semmiféle politikai jutalmazásokról sincs szó, ez egyszerű gazdasági ténykedés, amelyet épen ugy kell megítélni, mint^ minden másnak hasonló gazdosági ténykedését. Ez lévén tehát á tényállás, azt hiszem, hogy teljes felvilágosítást adtam az_ összes felmerült kérdésekre. Kérem ezek alapján vá-