Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-537

364 A nemzetgyűlés 537. ülése 1926, szobás lakás előállítási költségéből én a vidéken öt embernek adok lakást ! Milyen meggondolat­lanság tehát, ha nem törekszünk arra, hogy a falusi lakásinséget leküzdjük. Arra kérem tehát a t. Nemzetgyűlést, méltóz­tassanak hozzájárulni, hogy ez az összeg felemel­tessék. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Lehetet­lennek tartom, hogy amikor a falu kérdéseit ismer­tetjük és amikor mindenre adunk pénzt, ne adjunk a falusi kisembereknek, akik maguk akarják ott­honukat felépíteni, pár milliós segítséget. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy méltóztassék a következő határozati javaslatot elfogadni (olvassa) : »Utasítsa a t. Nemzetgyűlés a kormányt, hogy a földbirtokreform által kiosztott házhelyek tulaj­donosainak támogatására tervezett öt millió aranykorona összeget tetemesen emelje fel, hogy a falu rettenetes lakásínsége csökkenthető legyen«. (Helyeslés jobbfelől és a középen. — Kuna P. And­rás : Hosszabb időre Î — Huszár Károly : És ne vonjanak le belőle pénzt részvényekre, ne csinál­janak uj üzletet belőle !) T. Nemzetgyűlés ! Ezzel végére értem felszóla­lásomnak. Azt hiszem, hogy olyan ideákat ve­tettem fel, amelyek megoldása ma a legsürgősebb és ezzel szolgáltam azt a szociális gondolkozást, amelyet ifjúságom óta mindig szolgálni akartam. Nyugodtan ülök le abban a tudatban, hogy szolgál­tam azt a gondolatot, amelyért valamennyien dol­gozunk s amely megvalósul, ha a parlament nem a személyes harcnak, hanem a szociális érdekek mun­kájának lesz a szintere, a magyar és keresztény nép boldogulására ! (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következk ? Bodó János jegyző : Esztergályos János ! Esztergályos János : T. Nemzetgyűlés ! Az utóbbi két napon két felszólalás kötötté le figyel­memet. Méltóztassanak megengedni, hogy mind a két felszólalással röviden foglalkozzam. (Halljuk jobbfelől.) Tegnap Szabó t. képviselőtársam . . . (Szabó Zoltán : Melyik Szabó, mert tizenketten vagyunk ?) Szabó Sándor ! (Várnai Dániel : A legokosabb ! — Kuna P. András : Okosan beszélt !) a tegnapelőtti egységespárti vacsora után felszólalt és felszólalá­sának tárgya — ezt nem szemrehányásként kívá­nom mondani —messze eltért attól a vita-anyagtól, amely előttünk van. Nem szemrehányásként kivánom ezt mondani, mert megállapítom, hogy Szabó Sándor t. képviselőtársam felszólalása figye­lemreméltó volt. Én, aki azt végig hallgattam, ugy éreztem magamat az ő felszólalásának hatása alatt, mint akinek az ágyudörgések között valami kellemes és szép, lelket üditő hang üti meg a fülét és kapja meg a lelkét ; ugy éreztem magam, mintha nem is ezen a magyar nemzetgyűlésen lettem volna, hanem kifejezetten egy olyan társaságban, ahol millió és millió gond közepette meg tudják az emberek érteni a lelkük szépségét, a lelkük jóságát. Körülbelül ez az érzés volt az, ami Szabó t. kép­viselőtársam előadásának hatásaként támadt ben­nem. Mégis méltóztassanak megengedni, hogy lelkem egész őszinteségével mondhassam azt, hogy bár­milyen szép, bármilyen kellemesen hangzó és csengő volt Szabó Sándor képviselőtársam felszó­lalása, ugy látom, hogy igaz az a régen tudott magyar közmondás, hogy mi magyarok a világ legszebben beszélő emberei vagyunk, (Szabó Zol­tán : Ez igaz ! •— Perlaki György : A legtöbbet beszélők !) hogy mi magyarok a legszebben, a leg­virágpsabban tudunk beszélni, de a virágos, a lelkesítő beszéden túl, amikor tettre, alkotó mun­kára, épitŐ munkára kerül a sor, minden tehetsé­günk, minden képességünk csődöt mond, mert .a valóságban, a reális mindennapi életben nem évi április hó 2é-én, szombaton. látjuk annak megvalósulását, amiről olyan szépen sőt gyönyörűen tudunk beszélni. Ez a rövid megjegyzésem arra, amit Szabó Sándor t. képviselő ur mondott. De ha Szabó Sándor t. képviselő urnák mindaz, amit mondott, őszinte és igaz lelkéből fakadt, — amit én egy pillanatig sem akarok kétségbevonni, — akkor Szabó Sándor t. képviselőtársamnak módja, al­kalma lenne ennek az érzésnek, ennek a szép és nemes gondolat-kifejezésnek ott a barátai, kép­viselőtársai között propagandát csinálni, módja volna képviselőtársait az egységespártban oda­terelni,- hogy lelkileg megértsék érzéseit, módja volna rábírni, rávenni a kormányt, a kormány minden egyes tagját arra, hogy cselekedje azt, amit Szabó Sándor t. képviselőtársam kifejezésre juttatott és iparkodjék annak testet adni. De hiába, én nem látom Szabó Sándor t. kép­viselőtársamnak négy esztendőnél hosszabb poli­tikai múltjában, egységespárti szereplésében az ez irányban való törekvését. (Csontos Imre : Dehogy nem ! Nem lehet ezt így beállítani !) Számtalan esetben terjesztettünk a szociáldemokrata párt padjairól általunk üdvösnek, nemesnek, szentnek érzett és gondolt javaslatokat ide a nemzetgyűlés elé és egyetlen egy esetben sem láttuk, hogy az egységespártból felállt volna Szabó Sándor t. kép­viselőtársam és elfogadta volna javaslatunkat. Bocsánatot kérek, ez az, ami bennem kell, hogy megingassa a hitet, mert nem tudom teljes mér­tékben elhinni azt, hogy Szabó SÁndor t. képviselő­társam mindazt komolyan akarja, amit felszó­lasában mondott. (Csontos Imre : Zalaegerszeget is mi szüntettük meg, testvér ! Hát érts meg már egyszer ! — Derültség. — Zaj. — Elnök csenget.) A másik felszólalás, amely szintén lekötötte figyelmemet, előttem szólott, általam nagyrabecsült Frühwirth t. képviselőtársam felszólalása. Vele szemben méltóztassanak megengedni, liogy néhány százalékkal nyíltabban beszélhessek. Épen ezért az ő felszólalásáról egészen őszintén és férfiasan ki­jelentem : ne kívánja tőlem Frühwirth képviselő­társam, hogy előadása egyetlen betűjének, egyet­len mondatának azt a komolyságot kölcsönözzem, amelyet esetleg ő elvárhat tőlem. Méltóztassék megengedni, t. Frühwirth képviselőtársam, hogy őszintén, szemtől szemben megmondjam önnek : az, amit ön mondott, önnek nincs meg a lelkében és mindaz, amit elmondott, csak arra alkalmas, hogy kifelé, önmaga iránt hangulatot keltsen. (Szijj Bálint : Magára nem vonatkoztatja ezt ?) Nem hiszem, Frühwirth mélyen t. képviselőtársam, hogy ön rólam az ellenkezőt tételezi fel, t. i. azt, mintha én az ellenkezőt hinném imént elhangzott beszédéről. Ezt ne méltóztassék feltételezni rólam, hiszen épen az ön beszédének anyaga, gondolat­menete ez ellenkezőt bizonyítja. önt négy esztendő óta van szerencsém is­merni, mint nemzetgyűlési képviselőtársamat. Ön négy esztendő óta, t. képviselőtársam, egy és ugyanazt a nótát fújja, ön négy esztendőn keresz­tül, hogy ugy mondjam abból élt, hogy a szociál­demokrata pártot, annak itt ülő képviselőit sér­tette, bosszantotta és bántotta. (Frühwirth Má­tyás : Mivel sértettem meg a szociáldemokrata pártot ?) Ez az ön dala, erről mondja a német : Ein Lied ohne End, hiszen Önnél sincs vége ennek a dalnak. (Szijj Bálint : Német Vince volt előtte képviseíő, nem jól van értesülve 1 így van érte­sülve a politikában is !) Akkor t. képviselőtársam kivánságára a négy esztendőt két esztendőre módo­sítom. Mindenesetre nagy hálával fogok tartozni t. képviselőtársamnak, ha rövid felszólalásom köz­ben figyelni fog s ha abban valahol valami kis hibát talál, rögtön figyelmeztet rá, hogy kijavít­hassam. Mélyen t. képviselőtársam, miként mondottam,

Next

/
Oldalképek
Tartalom