Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-537

358 A nemzetgyűlés 537. ülése 1926, ember vallásosabb, erkölcsösebb lesz és nála nem lesz erősebb támasza az erkölcsnek, a vallásosságnak, a nemzeti erők fentartásának. Ezek az urak mind csalódtak, mert épen az ellenkezője következett be ennek. Akik visszajöttek a lövészárkokból, sokszor az erkölcsi nivó legalsóbb fokára jutottak, magukkal hozták a bűnöket s nem tudták megkülönböztetni a jót a rossztól, mint azelőtt, mielőtt kimentek a lövészárkokba. Ez is „súlyos morális válság, amely nemcsak a mi katonáinknál, nemcsak a mi nemzetünkben, hanem mindazoknál a népeknél bekövetkezett, amelyeknek katonái kint voltak a harctéren és onnan morális érzetük megcsonkításával jöttek vissza. Természetes dolog, hogy az, ami a lövészárkokban folyt le, a frontok mögött is megtette a maga rossz hatását. Az emberi életet nem tudták többé ugy megbecsülni, mint azelőtt, a jót a gonosztól nem tudták ugy megkülönböztetni, az öldöklést sokkal könnyebben csinálták idehaza is az emberek, mint azelőtt. Látjuk ma is, hogy kicsiny hibákért vagy sokszor tizezer vagy százezer koronákért képesek embereket meggyilkolni. Egészen kis dolgok miatt képesek a családi életet felforgatni. Ez mind a morális erőknek, az erkölcsi erőknek megcsonkításából származik. (Ugy van!) Látjuk, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy az emberek judiciuma csonkult meg. Nem tudnak helyesen Ítélni, elveszítették az iránytűt a társadalmi helyzetek és a dazgasági dolgok megítélésében, elveszítettek mindent s nincs meg az Istenben való hitük sem. A gazdasági válságok talaján állva, elveszítették a bizalmat az élet iránt, az erkölcsi válság úgyszólván maga alá temette az emberek jórészét. Az öngyilkosságok, amelyekről naponként olvasunk az újságokban, napról-napra mind nagyobb számban, szinte divatszerüen, járványszerüen jelentkeznek az egész gazdasági és társadalmi életben. Igaz, hogy az öngyilkosságokat sokszor és nagyrészt a gazdasági helyzet okozza, de sok esetben nem tudja az ember másként megbírálni, másként megmérlegelni, csak az erkölcsi válság gondolatával. (Ugy van!) Ezen a téren azonban a sajtónak egy óriási nagy hibája van. (Szabó József : Egy? !) Naponként szokták ezt a sajtó fejéhez verdesni. Nem tartozom azok közé, akik mindenért a sajtót akarják felelőssé tenni. Magam is, mint újságíró ember, tudom nagyon jól, hogy az újságíró nem oka mindennek és az újságírónak gyors munkája közben nem mindig van alkalma arra, hogy törvényszéki tárgyalást tartson, mielőtt egy hirt lead. De rá lehet mutatni arra, hogy amikor itt egy specifikus öngyilkossági kísérlet vagy öngyilkosság megtörténik, a sajtó a maga nagy * hatalmas technikai felkészültségével még kiszínezi és kiteregeti az eseteket. Megfigyeltem a magam tapasztalatai alapján, de pszihológusok is megállapították, hogy ezek a színes tudósítások akárhányszor gyilkosságot és hasonló dolgokat vonnak maga után. (Ugy van ! jobb felől.) Appellálók a magyar sajtó erkölcsi érzékére. Ezt a kérdést rendkívül óvatosan kell kezelni, mert a bajok leküzdésében ma már a törvényhozás és a hatóságok munkája mellett hihetetlen nagy szerepe van a sajtónak. És ha a sajtónak nagy szerepe van a bűnesetek kinyomozásában, s ha hihetetlen erőt kölcsönöz a nyomozásnak, akkor viszont ezeknek a járványszerü bajoknak leküzdésében ugyanilyen szorgalommal kell a törvényhozásnak és hatóságoknak segítségére lennie. (Szabó József: Egyik-másik a szenzáció hajhászásból él.) A háborúban minden drága volt ; drága volt a ló, drágák voltak az élelmiszerek, drága volt minden, amihez hozzányúltunk. A fegyverért, ágyúgolyóért, gépfegyverért, mindenért rengeteg árat kellett fizetni, azonban az embernövény, évi április hó 24-én, szombato-n. Isten teremtménye ingyen termett, ingyen vitték* mindenféle kártérítés nélkül. A legnagyobb pazarlás folyt a drága emberi élettel és a drága embervérrel. (Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Ennek a helyzetnek a háború után meg kell változnia. Azoknak a férfiaknak, akik a szociális gondolatból indulnak ki, elsősorban kötelességük minden erejükkel arra törekedni, hogy az embert magát, mint Isten teremtményét jobban megbecsüljük. A magyar embert védelmezni, kicsi korától fogva addig, mig sírjához nem közeledik, kötelességünk mindannyiunknak, de a magyar törvényhozásnak is szent kötelessége, hogy ezzel foglalkozzék. (Ugy van! jobbfelől.) A magyar gondolkozás és a háború alatti gondolkozás nemcsak egész Magyarországon, hanem az egész világon élénken szembetűnt, amikor a vasúti kocsik oldalán azt a felírást láttuk, hogy »40 embernek, 6 lónak«, vagyis ahol 40 ember elfér, ott 6 lónak adnak helyet. Ebben tükröződik vissza a liberális világ felfogása az emberről. Ennek meg kell változnia, ez igy nem maradhat, és ha mi ezt a csonka Magyarországot védelmezni akarjuk, akkor csonka Magyarországnak nemcsak a határait kell megvédelmeznünk, hanem minden emberét, minden egyes egyénét, mert csonka Magyarországnak legféltettebb kincse a magyar ember maga, aki azt a csonka Magyarországot megtartja. visszatérve az erkölcsi válságból való kimenekülés kérdésére, rá kell mutatnom arra, hogy ezen a téren valamennyi erkölcsi tényezőnek sorompóba kell lépnie. Itt vannak elsősorban a különböző egyházak. Az egyházaknak össze kell fogniok és hivatásszerüleg kell odahatniok, hogy az az erkölcsi erő, amely sok évszázadon keresztül mindig megtette határát, most is működésbe jöjjön és a vallásosság erejével, az egyházak kiváló erkölcsi hatalmával és nevelő hatásával hassanak oda, hogy magát az embert jobban meg tudjuk becsülni. A családi élet tisztaságát, magát a családot védelmezni kell. Az iskolának meg kell tennie nevelő hatását, sőt a szociális intézmények és különböző társadalmi mozgalmak vezetői szintén fel kell, hogy csapjanak erkölcsi védőknek, mert a gazdasági élet és erkölcsi bajokból való kilábolás útját abban látom, ha a társadalom és az egyházak összefognak azokkal a férfiakkal, akik a nép nevelésével foglalkoznak. A kormányzati válságot,illetve a parlamentarizmus válságát sokan konstrutiálják. Előkelő államférfiak megállapítják a válságot. De ez nemcsak nálunk, hanem másutt is tapasztalható. Németországban heteken keresztül nem voltak képesek kormányzatot adni az országnak ; a francia nemzet heteken keresztül vívódik és nem képes a pénz leromlásából és összeroppanásából levonni a konzekvenciákat. Ott van Csehország vívódása, ami szintén a parlamentarizmus bajaiból származik. Itália, Spanyolország és Görögország túltette magát ezen, de azoknak, akik előtt szent a demokratikus érzés, a parlamentarizmus, kétszeres erővel kell arra törekedniük, hogy Magyarországon a parlamentarizmust meg lehessen menteni. A parlamentarizmus megmentése a demokratikus gondolat megmentése. (Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Azok, akik aláássák a parlamentarizmust, a demokráciának is nagy ellenségei. Azt látom, hogy itt 40 napos vitára, 40 napos szalmacséplésre készülünk, mig más országban, pl. Angliában, négy nap alatt keresztül engedik a költségvetést, —- már pedig a nagy világbirodalom kiadásai milyen óriásiak a mieinkhez képest, — vagy Ausztriában, ahol nagyszabású szocialista párt van, vagy Németországban, ahol a világ elsőrendű szociáldemokrata pártja működik. Ők megérzik, hogy nem a költségvetésnél, vagyis az állam szükségszerű kiadá-