Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-536
354 A nemzetgyűlés 536. ülése 1926. zett!) s emlékezetessé tette magát a világtörténelemben jogfosztásaival. Mondom, kellett volna annyi ízlésének lenni a rendezőségnek, hogy figyelmeztesse a Habsburg-család tagjait, hogy az ünnepségen megjelenő közönséget ne botránkoztassák jelenlétükkel. (Csontos Imre : Maguk meg együtt vannak Pallavieinivel ! — Erdélyi Aladár : Vigyázzanak maguk is a tolódásra ! — Zaj. — Elnök csenget.) Én már az imént mondottam, hogy a tiszta viz tiszta viz marad akkor is, ha döglött szamár szájából folyik. Einök (csenget): A képviselő ur már másodszor használja ezt a durva kifejezést. Kérdem, kire érti ezt? Malasits Géza : Csak képletesen használtam ezt a kifejezést ! Elnök: Minthogy a képviselő ur ezt már másodszor használta, meg kell magyaráznia, mert ha aplikálta valakire, kénytelen lennék rendreutasitani. Malasits Géza: Én nem személyre értettem, ez csak képletesen értendő, nevezetesen azt jelenti, hogy az igazság igazság marad akkor is, ha gróf mondja. Nekem és pártomnak semmi közünk nincs Pallavicinihez ; de ha gróf Pallavieini igazat fog 1 mondani, helyeselni fogom, ha pedig az urak fognák igazságot mondani, elfogom ismerni azt is. Nem tehetek arról, ha véletlenül gróf Pallavieini mondott igazat. (Derültség a jobboldalon. — Pikler Emil: Annyira nem ismerjük, hogy Malasits képviselőtársam még a nevét sem tudja. — Erdélyi Aladár: Elég maguknak az, hogy őrgróf, a nevével nem is törődnek.) Elnök: Kérem a képviselő urakat méltóztassék a tárgyalás komolyságát megőrizni. Malasits Géza : Lehet hogy ez részemről szóbotlás volt, azonban még egyszer hangsúlyozom, semmi közünk nekünk se őrgróf Pallavicinihez, se pártjához, még kevésbé a legitimisták törekvéséhez ; de ha a gróf urnák méltóztatik a kormányelnök szemébe vágni az igazságot, azt igazságnak elfogadom akkor is ha ő mondja, és ha más mondaná ugyanúgy elfogadnám igazságnak, egyébként pedig igazán nines közünk egymáshoz. Végezetül még — mert már csak kevés idő áll rendelkezésemre — meg akarok emlékezni a tartüffösködesnek még egy klasszikus példájáról, a Pető fi-társaságról. Ez a kérdés nem tartozik ugyan szorosan a költségvetéshez, de amit mondok, az a mai közéletnek egyik megnyilvánulása, ennek az általános és minden téren tapasztalható tartüfösködésnek megnyilatkozása. Megrendezik a Rákóczi-ünnepélyt, amely ünnepélynek rendezősége nem tudta figyelmeztetni a Habsburg-család tagjait, hogy menjenek az alatt vadászni, tehát elmentek az ünnepélyre. Hogy eljöttek oda, ez nem baj, legalább ott egyszer életükben meghallották, hogy mi az igazság. Baliagi Aladár történettudós nagyon helyesen, férfiasan és nagyon bátran megmondta nekik az igazat, s erre ők tüntetőleg távoztak. Mit csinált, erre a császári és királyi szabadalmazott Petőfitársaság ? Hasra vágódott a Habsburgok előtt és olyan hajbókolást csinált, aminőt az elsőosztályu mandarinok sem csináltak a kinai császár előtt, és kijelentették egy bizalmas magyar fogalmazásu nyilatkozatban, hogy a Petőfi-társaság ebben a dologban a Habsburgok mellé áll. Kérdem uraim, hát ezt is lehet ? Petőfi Sándor a halálba ment a Habsburgok elleni küzdelemben és szivének sugallatát követve a leglángolóbb verseit a Habsburgok ellen irányította és ennek a Petőfinek mai méltatlan utódai hasravágódnak a Habsburgok előtt és olyan lojális nyilatkozatot tesznek, amely nyilatkozat még' bármelyik udvaroncnak is dicséretére válnék. Pékár Gyula volt államtitkár úrtól nem is várok a férfiasság tekintetében mást, mint évi április hó 23-án, pénteken. amit a Petőfi-társaság ezen a téren produkált. (Erdélyi Aladár: Ellenzéki képviselők a tagjai a Petőfi-társaságnak.) Kicsodák ? (Erdélyi Aladár: Pakots József, Kiss Menyhért!) Ha van kis izlés bennük, kilépnek onnét. Hog} 7 " összefoglaljam kritikámat, a költségvetést illetően, a legsúlyosabb baj ma — amint emiitettem — a gazdasági válság és a vásárlóképességnek olyan példátlan leromlása, aminőre Magyarországon kevés példa akadt- Ennek a válságnak eredője a rosszul csinált szanálás, amely leszoritotta a munkabéreket. A munkabérek már a szanálás előtt is a minimálisak voltak. Ezeket a nyomorúságos munkabéreket, amelyekből sajnos, alig tudtak megélni az emberek, még lejjebb szorították és ennek következménye a tömegek vásárlási képtelensége. Ez alatt szenved az egész mezőgazdaság, ipar és kereskedelem. Épen mostanában tartják a vidéki városokban az iparosok gyűléseiket. Én tegnap végighallgattam egy iparosgyülést és biztosithatom az urakat arról, hogy ott olyan elkeseredés lett úrrá a szegény iparosokon, aminő elkeseredést még nem láttam és hallottam tőlük. Rettenetesen nyomja őket az adóteher. Nem elég, hogy a forgalmi adó, a kereseti adó, a városi adó, legújabban a levente-adó, a testnevelési adó nyomja őket, hanem ehhez hozzájárulnak még a munkásbiztositási járulékok és mindezekkel szemben a t. többség el van telve annak tudatával... (Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek! Malasits Géza: ... hogy ez a költségvetés a meginditója Magyarország gazdasági regenerációjának. Én biztosithatom az urakat arról, hogyha ezen az utón továbbmennek és ha továbbra is ilyen gazdasági eredményeket produkálnak, mint eddig, akkor ez a költségvetés nem az ország regenerálásának meginditója lesz, hanem egyik koporsószege az országnak. Ha így továbbfolytatják ezt a gazdasági és szociálpolitikát és ha Magyarországot még inkább rendőrállammá fejlesztik ki, akkor fordítva válik valóvá Széchenyinek az a szava, hogy: »Magyarország nem volt, hanem lesz!« Ha ez a — majdnem azt mondtam, munkapárti — egységespárti politika tovább fejlődik ebben az irányban, hamar el fogjuk mondhatni, hogy: »Magyarország volt, de már nincs!« Arra akarom kérni a kormányt, hogy szálljon magába, lássa be, hogy igy nem lehet tovább a dolgokat csinálni. Mert ha nem száll magába, akkor az események nagyon hamarosan erősen fogják a kormányférfiakat figyelmeztetni arra, hogy az állapotok igy tovább nem mehetnek. Ha a költségvetést végiglapozzuk, annak minden sorából — mint ahogyan beszédem elején modottam — kirí az, hogy mindaz, ami az országban történik, a vagyonos osztály érdekében történik. Akár rendőrségi, akár csendőrségi kiadásokat, akár az oktatási célokra szánt összegeket nézem, mindenütt azt látom, hogy csak a vagyonos osztálj érdekében történik minden. A szegény nincstelenek részére, legyenek azok akár városi szegények, akár a falu szegényei, itt ebben az országban semmi sem történik. Ami történik, az szimplán a rendőrség és csendőrség szaporitása, a rendőri és csendőri omnipotenciának továbbfejlesztése és mindinkább való kiépítése. Ez a nevelésnek olyan irányba való terelése, hogy valójában két nemzet él egymás mellett, a vagyonosok és a szegények nemzete, és a vagyonosok nemzetének nem lehet szebb feladata, mint a szegények nemzete fiainak segítségével elnyomni a szegényeket és nem lehet egyéb feladata, mint a szegények kizsákmányolásával a maga uralmát tovább felépíteni. Miután pedig én ezt a tendenciát látom és ezen a téren semmiféle javulást nem várhatok, ennélfogva a költségvetést még a részletes tár-