Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-536

344 A nemzetgyűlés 536. ülése 1926, társaim, erre jó a nyilt választójog. Arra alkalmas a nyilt választójog, hogy a grófok, meg a nagy földbirtokosok és azok, akik politikai hatalmukat féltik, azt a nyilt választójoggal megmenthessék; arra jó a nyilt választójog, hogy felállhasson Szabó Sándor t. képviselőtársam — és mások is — és odavághassa a neki nem tetsző képviselőnek, hogy: majd a legközelebbi választáson ki fogunk benneteket füstölni; arra való a nyilt választójog, hogy terrorizálhassuk a választókat a szerint, amint akarjuk, hogy ha kezünkben van a hatalom; arra való a nyilt választójog és a nyilt választás, hogy igy azután meg lehessen hamisitani a valódi népakaratot, hogy igy azután politikai hatalmi, személyi vagy egyéb érdektől vezéreltetve olyan parlamentet hozhassunk létre, az ország igazi hangulatával és akaratával szemben, amilyet épen akarunk! T. Nemzetgyűlés! Az a képviselői csoport, amely velünk szemben ül, a kisgazda-csoport, mindenkor az általános, egyenlő és titkos választójognak volt a hive addig, amig ennek megvalósítására sor nem került. (Csontos Imre: Akkor még nem láttuk azt, hogy mi volt 19-ben! — Pikler Emil: Egész Európa meg tud lenni e mellett! Hát, olyan hülye Magyarország népe, hogy az ő judiciuma alantasabb, mint a másikéi) Elnök: Pikler képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! „ Szeder Ferenc: Az egységespárt 1922-ben épen olyan jól tudta, mint amilyen jól tudja most, hogy mi volt 1919-ben. A választáisoknál országos programmjában az általános, egyenlő ós titkos választójog szerepelt, pedig ismét hangsúlyozom, hogy 1922-ben épen olvan jól tudta, mint most, hogy mi (történt 1919-ben. Sőt még talán elevenebben éltek a képzeletében azoknak az idő'k'nek eseményei, mint most; mégis amikor korteseszkÖznek kellett felhasználni a választójog titkosságát, akkor felhasználták, de amikor meg kellett volna valósitani, akikor ezt a programmjukat cserbenhagyták. (Csontos Imre: Csakhogy megláttuk, hogy a munkásság képviselői hogyan passzolnak őrgróf Pallavicinihez! — Derültség jobb felől.) Elnök: Kérem Csontos képviseliő. urat, szíveskedjék csendben maradni! (Malasits Géza: Nagyon élénk fantáziája van! No de, hogy egy molnárnak ilyen fantáziája legyen! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Csontos Imre: Látjuk, tisztában vagyunk vele!) Szeder Ferenc: Nekünk, ha azok a súlyosabb kifogásaink nem volnának a kormányzattal szemben, amelyek pedig megvannak, hanem pusztán csak az a tény választana el bennünket a kormányzattól, hogy a választójog titkosságát .elárulta, cserbenhagyta, akkor sem volna bizalmunk a kormány iránt. A legutóbbi események egyenesen azlt a meggyőződést érlelték meg bennem, hogy ez a kormány csak akkor cselekszik az ország jól felfogott érdiekében, ha minél hamarább elhagyja helyét. Az a felfogásom tehát, hogy ennek a kormányzatnak egy fél napra sem adom meg a költségvetési felhatalmazást. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik) Malasits Géza képviselő ur! Malasits Géza: T. Nemzetgyűlés! Napok óta folyik a nemzetgyűlés tanácstermében a vita arról, hogy megadjuk-e a kormánynak a költségvetési felhatalmazást, igen-e vagy nem. Ezt az egyszerű pár mondatot természetesen igyekszik minden szónok beleburkolni azokba a bajokba és keserűségekbe, amelyek rajta áthullámzanak. évi április hó 23-án, pénteken. Én. mint a munkásság képviselője, szintén nem festhetek ide rózsás képet önöknek és nem állithatom az ország gazdasági, politikai és szociális helyzetét olyan kellemesnek, olyan megnyugtatónak, mint amily kellemesnek és megnyugtatónak az igen t. túloldal képviselői látják. Én inkább azt hiszem, hogy valahogyan annak az angol történettudósnak, Carlyle-nek van igaza, aki egyik művében azt irta, hogy minden modern államban valójában két nemzet él egymás mellett; egymás mellett él ez a két nemzet egy országban, de a gazdasági viszonyok nyomása következtében a szegények nemzete másként érez, másként gondolkozik és másként cselekszik, valamint a gazdagok, a birtokosok nemzete is egészen másként érez, másként gondolkozik és másként cselekszik. (Patay Tibor: A gyáros nem gazdagl) Carlyle igazságát bizonyítja ez a költségvetés is, amely költségvetésben a nemzet egyik feléről, a szegények, az elnyomottak nemzetéről, ugy látszik, teljesen megfeledkeztek; a számok legalább ezt bizonyítják. Ugyanis igen t. Nemzetgyűlés, t ebben a költségvetésben találunk nagyszerű és igen bőkezűen osztott összegeket. A belügyi tárcánál például, amelynek kiadási végösszege 93:889.850 pengő, ebből az összegből az állami rendőrségre 31,843.970 pengő .esik. Ezzel szemben például a népjóléti tárca költségvetése a mentőknek, a Vöröskeresztnek, a gyógyíthatatlan betegeknek és az ország valamennyi jótékony egyesületének összesen 24.190 pengőt juttat. A honvédelmi tárca költségvetésében a csapatok részére 65,189.950 pengő van felvéve. Ezzel szemben a népjóléti tárca a háborúban elesettek árváinak gondozására 979.100 pengőt f ordít. A katonai képzőintézetek részére — amelyek, amint méltóztatnak tudni, csak a jómódúak és vagyonosak gyermekeit vannak hivatva nevelni, mert hiszen tudtommal munkásoknak, kisgazdáknak és a falu szegényeinek gyermekeit nem nevelik ott — előirányozva van 569.486 pengő; orvosok továbbképzésére 8000 pengő. A csendőrség kiadásai 27,070.240 pengőt tesznek ki, ellenben a népbetegségek, tüdőbaj, kiütéses tífusz stb. elleni védekezésre összesen 300.000 pengőt, az anya- és csecsemővédelemre 408.000 pengőt áldoz a népjóléti kormányzat. Ha megnézzük ugyancsak e költségvetés számadataiban azt, hogy az ipari munkásság kulturális és szociális céljaira mennyit áldoz a kormány, akkor is ezek a számok ugy bújnak el a rengeteg számtömeg mellett, mint az erdőben a magas dudva között az apró ibolyák. Igy például a kereskedelmi kormányzat az ipar felügyeletre 308.830 pengőt áldoz. A földmivelésügyi ministerium 25,726.856 pengős költségvetéséből a gazdasági munkásügyi igazgatásra 266.817 pengőt áldoz. Egyébként pedig ennél a tárcánál egy pengő fillért sem látunk felvéve a falu szegényei helyzetének javítására. A népjóléti ministerium közjótékonysági és emberbaráti intézményeknek ad 787.500 pengőt. Igy lehetne a költségvetés számait ad iníinitivum citálni, annak bizonyítására, hogy mennyire igaza van Carlyle-nak, amikor azt mondja, hogy egy országban két nemzet él egymás mellett, a szegények és elnyomottak nemzete s a gazdagok és birtokosok nemzete, íme, ez a költségvetés a legbeszédesebb bizonyítéka annak, hogy az igen t. túloldal és a kormány tisztán, kizárólag a birtokosok és a vagyonosok érdekében hoz áldozatot és a munkásnéptől — akár a mezőgazdasági munkásságot, akár az ipari munkásságot, akár a kisgaz-