Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-536
342 A nemzetgyűlés 536. ülésé 1926. évi április hó 23-án, pénteken. kijelentem, hogy azokat nagy lelki épüléssel olvasom. Móricz Zsigmond olyan egyéniség, akivel illő, hogy Petri Pál államtitkár ur szóba álljon, még akkor is, ha a folyosón és nem hivatalos helyiségében jelentkezik. Móricz Zsigmond a ma élő irók egyik legnagyobb alakja és aki olvasta Móricznak a »Tündérlak Magyarországon«, vagy a »Sári biró«, vagy a »Hét krajcár« című munkáját, az tudja értékelni benne azt az embert, aki, hogy ha még a folyosón is akar beszélni az államtitkár úrra], az államtitkár szóba állhat ott vele. Ismétlem, Móricz Zsigmondot nem ismerem, soha életemben sem láttam, de az az egyéniség, aki mindig ismeretes lesz a magyar irodalomban a neve után még akkor is, amikor Petri Pál államtitkár úrról senki sem fog tudni. (Gr. Hoyos Miksa: Ez legyen a legnagyobb bűne!) Ezzel is csak jellemezni akartam azt a szellemet, amely a hivatalos helyeken jelentkezik az odaforduló felekkel szemben. Gondolkoztam a kérdés fölött és arra a következtetésre jutottam, hogy az az uralkodó klikk, amely Móriczot ki akarja taszitani a magyar irodalomból és amely törekvésnek egyik megnyilvánulása volt az államtitkár úrral való találkozás is, azért teszi ezt, mert Móricz Zsigmond mindenkor becsületesen oda állt a föld népe mellé, Írásaiban azt támogatta és siílyt adott a munkásság és a föld népe törekvésének is. Más szellemet lent a közigazgatásban, más szellemet bent a minisztériumokban (Gr. Hoyos Miksa: Es a parlamentben is!) — igen t. gróf ur, ott is lesz még más szellem — hogy amikor a hozzáforduló felek jelentkeznek, akkor tisztességesen, emberségesen és ne brüszk módon bánjanak a felekkel. Szóvá kell még tennem az egyesülési és gyülekezési jog kérdését is. Most már korlátot szabok beszédemnek és lehetőleg rövidre fogom mondanivalómat, azonban ezek olyan kérdések, amelyek mellett nem lehet szótlanul elmenni. Az egyesülési és gyülekezési jog szerintem minden állampolgárnak, minden munkásnak, az ország minden lakójának egyenértékű joga. Lehetetlen állapot és a józan ésszel sem lehet magyarázni, hogy amig az egyik társadalmi réteg korlátlanul élhet az egyesülési és gyülekezési jog szabadságával, addig a másikat kirekesszük ebből a jogból. Ha egy olyan társadalmi csoport, amely a kormányt támogatja, élni akar a gyülekezési jog szabadságáA^al, élhet vele. ámde azok, akik ellenzéki szempontból nézik a kormány politikáját már nem élhetnek az egyesülési és gyülekezési jog szabadságával. Az emberből ennek a politikának a látása azt az érzést váltja ki. és az is valójában az igaz, hogy a kormányzat fél az ország közgazdasági hangulatának megnyilatkozásától. De nemcsak gazdaságilag, nemcsak politikai téren korlátozott a gyülekezési jog ee-y esoport számára, hanem vallási téren is. Dacára annak, bogy a vallásszabadság törvénybe Tan iktatva. mégis vannak- vallásfelekezetek, amelyek, ha összejönnek istentisztelet tartása céljából, a szolgabiró egyszerűen lefoeatja és megbirsásíolja prédikátorukat, sőt előfordult az az eset is, Tiosfy egy vallásfelekezet prédikátorát vasira verték és ugy kisérték végig az utcán a vallásszabadság szent nevében. Nyíltan tehát azok sem mondhatnák meg véleményüket, akik gazdasági, de azok sem. akik politikai szempontból akarnak szervezkedui és megnyilatkozni, sőt mondom, vallási térem is jelentkezik az az atrocitás, amely a háború előtt csak Poroszországban volt ismeretes. Büntetendő cselekmény, ha meg akarják alakítani vidéken a szociáldemokrata pártszervezetet; büntetendő csekíkmény, ha meg akarják alakítani gazdasági szempontból a földmunkások országos szövetkezetét, s büntetendő cselekmény az, ha a kléruson kívül eső más felekezet, amely törvényben gyökereiző jog alapján összejöhet, Összejön és végzi a maga ájtatos istentiszteletét. Erre nézve csak megemlítem a következőket. Borsod vármegyében például az egyik községben összejötteik a baptistáik ájtatoskodás céljából. A csendőrök lefogták prédikátorukat, a mezőkövesdi főszolgabíró elverte rajta a port, elitélte és megbírságolta. Ugyanezt csinálta egy másik helyen, ahol a halotti temetésen jelent meg a prédikátor, s mielőtt a temetés körüli szertartást elvégezhette volna, a csendőrök lefogták s kíméletlenül megvasalták. Ha a megértés politikáját akarjuk: szolgálni, akkor a kormányzatnak arra kell törekednie, hogy ilyen jelenetek ne fordulhassanak elő hanem aa egyesülési és gyülekezési jog terén is minden _ állampolgár egyenlő részese legyen ennek a jognak. És most meg kell mondanom, hogy Mezőkövesden ugyanaz a főszolgabíró üldözi a baptisták prédikátorát, — akit én nem ismerek 1 , s azt sem tudom, hogy kicsoda — mondom, ugyanaz a főszolgabíró, aki a forradalom ideje alatt könyörgött, hogy mutassák be az akkori foradalmi kormánybiztosnak s aki amikor bemutatták, mindjárt üzletet akart csinálni vele. Minden alkalmat megragadott arra, hogy kitüntesse magát a forradalmi kormánybiztos előtt, illetőleg a direktórium élén álló kormánybiztos előtt s minden alkalmat megragadott a forradalom alatt, hogy érvényesüljön, most pedig, amikor reá nézve egy más éra következett, még vallási szempontból is üldözi az emberiekéi:. Itt van a mezőcsáti eset, ahol a kezemben levő bírói Ítélet indokolása szerint hárman-négyen jöttek össze egy háznál s a szolgabiró a kivételes hatalom alapján 29 embert itélt el hosszabb-rövidebb szabadságvesztésre, pedig a szolgabiró sem tudott adatokat produkálni arra, hogy többen összejöttek volna. Itt van a gyöngyöstarjáni eset, ahol ugyancsak összejöttek néhányan politikailag hozzámtartozó emberek egy háznál és a trianoni békeszerződésbe ütköző kihágás vétsége miatt Ítélték el őket két-két hónapra és néhány millió korona pénzbirságra. Nekem az volt az érzésem, mikor ezt az ítéletet hallottam, hogy itt talán a kormányzat kifelé akarja produkálni ezeket az ítéleteket, melyeket a titkos szervezetek ellen hoznak. Ha van ilyen külföldi kívánság a kormányzattal szemben, hogy a titkos szervezeteknek hágjon a nyakára, az bizonyára nem az, hogy annak a néhány földmunkásnak szociáldemokrata irányú szervezkedését akadályozza meg, akik áldozatai lettek a gyöngyöstarjáni, illetőleg a gyöngyösi főszolgabíró ténykedésének. A helyzet az, hogy akár gazdaságilag, akár politikailag akarnak szervezkedni a földmunkások, az esetben, ha szembenállnak a kormánnyal és a kormány politikájával, tilos a szervezkedés, tilos az összejövetel és 'a legkíméletlenebb módon gázol rajtuk keresztül a közigazgatási hatóság. Ne méltóztassanak egy pillanatig sem abban a téves hitben élni, hogy addig, amig igy kezelik az embereket, amíg ilyen különbséget tesznek ember és ember között, amíg egyiknek korlátlan szabadságot adnak, a másiknak meg nem adnak jogot, béke és nyugalom lesz ebben az országban. T. Nemzetgyűlés! Ezzel kapcsolatban szóvá kell tennem még a levente-ügyet is, még pedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy bizony a
