Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-536

324 A nemzetgyűlés 536. ülése 1926. évi április hó 23-án, pénteken. sége, s ezenkívül a kettős forradalom taszították, kiemelkedhessek. Ezeket az áldozatokat nem hiába hoztuk meg. A birtokos-, nemesi és főúri osztály legjobbjai mellett bevonult immár ide a nemzetgyűlésbe a kisgazdatársadalom kiküldöttjeinek megfelelő számú csoportja, amely a tanult osztállyal karöltve a nemzet érdekében hűen kitartott egymás mellett vérben, zivatarban s most is minden ilyen kísértésnek, próbálkozásnak mindig ellent fog állani. (Ugy van! a jobboldalon.) El fog jönni az az idő, hogy ki fogjuk szellőztetni ezt a nemzetgyűlést ugy, hogy az ablakon kirepülnek az ilyen destruktivok, (Mozgás a baloldalon.) mert jobboldali destruktivoknak nevezem azokat, akik nem fognak bent maradni mérgezni a levegőt és egymásra uszítani azokat, akik a haza jól felfogott érdekében igaz törekvéssel és munkálkodással dolgoznak. Ugy találom azonban, hogy disztingválnunk kell: a magam részéről a legnagyobb tisztelettel hajlok meg ugy a történelmi Magyarország itteni képviselői, mint a tanult intelligencia, nemkülönben minden jogos érdeknek itt megszólaló képviselői előtt, azonban ki kívánom emelni, hogy minden körülmények között a jövő politikai vezetésénél irányadó célként szemünk előtt annak kell lebegni, hogy azoknak az osztályoknak és társadalmi rétegeknek, amelyek a nemzeti állam ujjáépitése körül áldozatokat hoztak, kell hogy meglegyen a beleszólásuk, szerepük és súlyuk a döntő szó kimondása tekintetében. Aki csak kér az államtól, a köztől, az nem léphet, fel ilyen igényekkel, hogy döntő súlyt biztosítsunk neki a kérdések feletti határozathozatalban. Ugy találom, hogy nemcsak a háború idejében, hanem a háború után is a vidék, a falu népe, a mezőgazdasági lakosság, a birtokosság állotta ki az oláh rablásokat, rekvirálásokat; úgyszólván ingyen termelt, nem fizették neki meg még a termelési költségeket sem. A háború alatt is ez az osztály tartotta a kettős Monarchia és Németország hatalmas hadseregét. Ennek a polgári osztálynak, ezeknek a dolgozó állampolgároknak a regenerálás utján a köz semmit sem nyújtott, tehát ugy gondolom, hogy nekünk ebben a tekintetben nem lehet szem előtt tévesztenünk azokat az aspirációkat, azokat a politikai követelményeket, amelyeket a mezőgazdasági nép — speciel itt a falu népére hivatkozom — most politikai célkitűzéssel zászlójára tűzött és a nemzetgyűlés termébe is behozott. Azt szeretném, ha ledőlnének a válaszfalak és nem lennének Magyarországon osztályok. Az osztályozás a feudális állami berendezkedés karakterizálásához volt a forma. Én ugy gondolom, hogy a magyar történelmi osztály és a feltörekvő magyar mezőgazdasági népesség s a városi polgárság között, amely áldozni tud, áldozatot akar is hozni^ az állam megmaradása és újraépítése érdekében, le kell dönteni a falat, amely elválasztja őket egymástól és szükséges kitermelni oktatással, kellő politikai felvilágosítással egy egységes nemzeti államot alkotó népet, amely öntudattal fogja az ő jövőjét tekinteni és céljait kitűzni és biztos öntudattal fogja megválogatni az eszközöket azoknak a céloknak megközelítéséhez. A magam részéről le szeretném rombolni ezeket a válaszfalakat, nem keresnék felső osztályt, középosztályt és alsó osztályt, hanem keresnék egy áldozatrakész, törekvő, törhetetlen hazafiságtól átfűtött magyar nemzeti államot alkotó polgárságot. (Taps a jobboldalon.) A költségvetést illetőleg pár témával szeretnék szintén röviden foglalkozni, mert hiszen ugy a párt szempontjából, mint az én szempontomból elkerülhetetlen volt, hogy a frankügyet meg ne említsem. Odajutottunk, ahogy mondottuk, hogy két fronton parallel tárgyaltatik ez a kérdés, ami nagy hiba. Tárgyalják egyrészről illetékes helyen, a bíróságnál, másrészről pedig ide vonszolják, ahogy a ministerelnök ur mondta, hajánál fogva ideráncigálják ezt a kérdést, amelyet pedig ez a nemzetgyűlés a maga által inaugurált és a házszabályok által biztosított módon itt már letárgyalt. Es mondjuk meg őszintén, az a mi erősségünk, hogy a kormány tényleg semmiféle ténykedésében sincs kompromittálva. Ha így volna, nem állhatnánk meg önmagunk lelkiismereti bíráskodása előtt, és mi látjuk az események torlódását. Kísérleteznek, hogy ezt a szépen épült konszolidációt, amelynek érdekében, ha keservesen is, nehezen is, de mindennap egy-egy téglát teszünk a pillérekhez, felborítsák, s mi nem tehetjük, hogy ilyen apró cselfogásoknak és csalafintáskodásoknak felülve, azt martalékul odadobjuk. Ezért ugy találom, hogy őszinte készséggel le kellene venni ezt a kérdést a napirendről és amint igen sok ellenzéki t. képviselő ur is jelezte, oda kell bizni, ahol annak helye van, a független magyar bíróság ítélete alá. Hiszem és remélem, sőt meggyőződésem, hogy a magyar bíróság r igaz mértékeléssel, tiszta látással fogja elbírálni és megítélni azoknak a cselekedetét, a rugóit, hivatásait, belső indítékait, s egyénileg a lélekre belsőleg és a cselekedetekre külsőleg kiható eredményeit. Ez a költségvetés, amely úgyszólván a regenerálódó Magyarország majdnem minden nehéz problémáját számokban érinti, felméri és kifejezi, mindazonáltal sok kérdést még nem ölelt fel olyan tekintetben, mint ahogy azt meg kellene tenni, hogy a konszolidációnak minél előbb erősebb tempóját érjük el. Én a földreformmal kapcsolatosan kívánok egy eddig még meg nem oldott kérdést idehozni a nemzetgyűlés plénuma elé. A földreform pénzügyi oldalát pénzünk leromlása, a gazdasági élet szilárdsága, az értékek bizonytalansága s az értékmérőnek úgyszólván megszűnése következtében idáig sem törvényhozási, sem rendeleti utón, sem pedig a szabad bírósági intézkedések korlátai között nem tudták megoldani. Elodázhatatlan s nagy gazdasági érdekek fűződnek ahhoz, hogy ez a földreform pénzügyi oldala néven nevezhető nagy kiterjedésű közgazdasági kérdés mielőbb megoldassék. Mert hiszen miről van szó? Az állam törvényes intézkedések alapján s a maga szervei utján igénybevesz a magántulajdon átszúrásával és átlyukasztásával egyes ingatlan földeket. Hogy ezek az ingatlanrészek milyen nagy kiterjedésüek és milyen nagy részét képezik a nemzeti vagyonnak, erre csak egy számot fogok mondani, amit ugyancsak a nemzetgyűlés tárgyalási anyagából emelek ki. A ministerelnök ur által előterjesztett statisztika szerint körülbelül másfél millió katasztrális holdig fog menni ez az ingatlan területmennyiség, amelyet rövid pár év alatt mozgósítván, a nép kezére^ juttatnak. A nemzet fejlesztése szempontjából ez végtelen nagyjelentőségű dolog s én ettől a magyar nemzet fiainak, a magyar nemzeti íngóvagyonnak szaporodását, a mgyar nemzet fejlődési stabilizálódásának alapjait várom, azonban a nyugodtabb gazdasági életmenethez feltétlenül szükséges, hogy szabályoztassék az ellenkező