Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-535
302 A nemzetgyűlés 535. ülése 1926. évi április hó 22-én, csütörtökön. illetékes rninisteriumhoz már évekkel ezelőtt. A minsterium illetékes ügyosztálya érzi, hogy a panasztevőknek igazuk van beadványukban, de nem mer belenyúlni ebbe a darázsfészekbe, nem mer Írásban igazságot szolgáltatni a panaszttevőknek. Egyszerűen vagy a papirkosárba kerül a beadvány, vagy ha nem is oda, akkor ráülnek az aktára s hiába keresik, kutatják, a legtöbb esetben nem is találják meg. Szükségét éreztem annak, hogy ezt a kérdést itt ismételten felvessem, talán majd tudomást szerez róla a kereskedelemügyi minister ur egyéb bokros elfoglaltsága mellett is és talán majd idővel előveszi ezt a kérdést és^ az igazságnak és a nemezti vagyon megmentésének érdekében lépéseket is fog tenni ebben az irányban. Egy kis politikumot is kivánok beszédembe belefoglalni, — eddig, azt lehet mondani, inkább gazdasági kérdésekkel foglalkoztam — belekapcsolódva gróf Bethlen István ministerelnök urnák jó múltkor tett abba a kijelentésébe, hogy a titkos társaságok megszüntetése ügyében pártközi konferenciát fog összehivni. Előttem már több képviselőtársam megállapította, hogy a titkos társaságok # leleplezése, működésük megakadályozása céljából nincs szükség pártközi konferenciára, mert hiszen a kormányzatnak kell elsősorban tudnia, — mint ahogy felfogásom szerint tudja is — hol vannak ezek a titkos társaságok, hol kell tehát tulajdonképen intézkedni és miket kell feloszlatni. Azóta már súlyos kijelentések hangzottak el a ministerelnök úrral szemben, amelyek azt alapították meg, hogy ő is, sőt a belügyminister ur is, tagja volt vagy tagja ilyen titkos társaságnak. Én ezt nem állithatom, mert hiszen erről nekem tudomásom nincs, de indiszkréció folytán hozzájutottam egy a posta által ki-kézbesített levelezőlaphoz, amely a következőket tartalmazza (olvassa): »Parancs. Folyó hó 20-án próba-táborozás fél 7 órakor a törvényszéki orvostani intézetben. Disztábor a Posch-vendéglőben, Dohány-utca 20. szám alatt folyó hó 23-án este fél 8 órakor. Megjelenés nnntosan, sötét ruhában. Huszadikáig tagsági díj feltétlenül befizetendő. Tagsági igazolvány elhozandó. Aláírás: Consilium.« (Szomjas Gusztáv: Hát az ilyen titkos dolgot levelezőlapon i^ják meg 1 ?) Pardon, a bélyegzője is rajta van a testületnek, amely bélyegző a következőket tartalmazza (Olvassa): »Csaba bajtársi egyesület, Budapest.« (B. Podmaniezky Endre: Az nem titkos társaság!) Halálfejes bélyegző van rajta. (Szomjas Gusztáv: Doktorok azok!) Én ugy tudom, hogy a régi anarchista szervezeteknek volt tulajdonképen hivatalos jelvényük a halálfej. Nagyon csodálkozom azon, hogy Magyarországon úgynevezett legális egyesületek ugyancsak ezt a halálfejes bélyegzőt használják. Bár joga lehet mindenkinek ahhoz, hogy olyan jelvényt állapítson meg magának, amilyet akar, kivéve az ötágú csillagot, de mégis furcsának tartom azt, hogy az iskolába járó tanulók részére olyan egyesületeket alkothatnak. (Szomjas Gusztáv: Hazafias egyesület!) amelyek parancs módjára szólítják fel a tagokat valahol való megjelenésre. (Zaj.) Én az ilyen egyesületeket nem is tartom a társadalmi : egyesületek és legális egyesületek sorába tartozóknak, hanem azokat olyan egyesületeknek vagyok kénytelen nevezni, amelyekre a konszolidáció szempontjából ennek az országnak nincs szüksége. Nem keresem, nem kutatom, hogy kik álla- nak az élén, de ha már táborozásról van szó, ha már katonai parancsszavakat alkalmaznak a megszólításnál, akkor jogom van feltételezni, hogy ez olyan intézmény, olyan testület, amely az úgynevezett felelőtlen elemeket szolgáltató testületek közé tartozik. (Patacsi Dénes: A magyar faj mindig kaonás volt!) Méltóztassanak visszaemlékezni a közelmúlt időkre, amikor az utcákon napról-napra megjelentek úgynevezett tányérsapkás fiatalemberek gummibótokkal és nappal, este, éjjel inzultálták az utcán haladó békés polgárokat. Ezekre rendszerint azt mondták, hogy felelőtlen elemek. A felelős, hivatalos szervek a felelőtlen elemekie ruházták ezeket a cselekményeket, sőt azt is megállapították, hogy ezek tányérsapkát viselek. Amint pedig tudjuk, a tányérsapkát az egyetemi ifjúság vette fel, és igy már most természetesnek tartom, hogy az utcai atrocitások tettesei onnan kerültek ki. (Szomjas Gusztáv: Azok a tányérsapkások olyan diákok, mint amilyen tengerészek a matróz-sapkások voltak!) S ha ezek disztinkciókép az ifjúság jelvényeit viselik, erre azt mondom, hogy ezeket nem lehet mindennap a sárból előkaparni, vagy a Bákóczi-uti ruhásboltban megvásárolni s igy mégis csak kell, hogy abból a szervből és testületből kerüljenek ki, ahol azt megcsinálták. Én tehát ezeket a testületeket is azok közé a titkos tesületek közé sorozom, amelyek nem tartoznak felelősséggel a közvéleménynek és amelyeket szerintem — ha a kormány a titkos társaságokat és az ezek által elkövetett atrocitásokat az egész vonalon ugy gazdasági, mint politikai téren meg akarja szüntetni — a kormánynak nem szabad tűrnie. De van egy csomó olyan egyesület, amelynek létezéséről a nagyközönség nem tud; hogy ! milyen ténykedést fejtenek ki, azt sem ismeri a közvélemény. Itt van többek között a Testvérszövetség, az Árpád szövetség, az Attila egyesület, Szemere társaság, Kun-Magyar Vérek Szövetsége, Szent Györgíy Rend, Hunnia, Signa, Bendegúz, Csák, Koppány, Lehel, Zrínyi, Werbóezi, Turul és egyéb ilyen neveket viselő egyesületek. Távol áll tőlem, hogy bármely egyesületet, meiynielk működését közelebbről nem ismerem, meggyanúsítsam, vagy megvádoljam; megvádoljam különösen azzal, hogy közülük jöttek ki annak a sok felháborító atrocitásnak tettesei. De bocsánatot kérek, amikor a szakszerveizetekkel, tehát a munkások egyetlen szervezetével szemben a nemzete gyűlésben is, nem tudom hányszor, kirohanásokat tapasztalunk, á közigazgatósági hatóságok részéről pedig valóságos mániákus üldözést látunk ezekkel a szervezetekkel szemben, akkor ugy érzem, hogy talán elsősorban mégis csak meg kellene vizsgálni azt, hogy mi célt szolgálnak ezek a'z egyesületek, miért alakultak meg. (Patacsi Dénes: Nemzeti célból! Maga nem érti ezt ugy sem!) Mivel a nyilvánosság előtt ismeretlen a működésük, nekem jogom van feltételezni, hogy ezeknek az egyesületeknek alapszabályai mögé rejtőznek azok a felelőtlen elemek, amelyek hosszú éveken keresztül veszélyeztették Magyarországon a békés polgárok életbiztonságát. Azt is elhiszem, hogy ezeknek az intézmé• nyéknek alapszabályaik vannak. Hogy ezek az alapszabályok mit tartalmaznak, azt nem tudom, de ha vannak alapszabályaik, akkor feltételezem, hogy a kormány tud róluk, láttamozta azokat. Ha tehát a magyar kormányzat fel akar lépni a titkos társaságokkal szemben, • akkor — azt hiszem — elsősorban ezeket kel- v
