Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-535
286 r A nemzetgyűlés 535. ülése 1926. évi április hó 22-én, csütörtökön. ember az utolsó volnék, aki ezért követ dobnék reá. (Helyeslés. — F. Szabó Géza: Ez az igazság, ez a hazafias beszéd! — Pikler Emil: így azonosítják a frankhamisitókat a magyar nemzettel! — B. Podmaniezky Endre: Ez magyar ember! — F. Szabó Géza: Minden mellékkörülménynél a hazafias szempont a döntő! — Pikler Emil: Becsületes magyarok legyenek, az a fő!) Elnök: Pikler Emil képviselő urat ismételt közbeszólásaiért újból rendreutasítom. Griger Miklós: Tudom, hogy ez a felfogásom és vallomásom nem nyeri meg az urak tetszését, de (Pikler Emil: A kormány tetszését megnyeri!) a legkevésbé nyeri meg Pallavieini igen t. képviselő ur tetszését. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Tankovies János: A nemzet tetszését megnyeri!) Elnök: Megegyszer kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. Én a szólásszabadságot biztostani fogom és ha a képviselő urak sem a házszabályokra, sem az elnöki intelmekre nem lesznek figyelemmel, kénytelen leszek a házszabályok értelmében azoknak teljes szigorát igénybe venni. Többen vannak már a képviselő urak közül, akik ismételt rendreutasitásban részesültek. Bejelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy házszabályszerü kötelességemet teljesíteni fogom és ezentúl a mentelmi bizottsághoz fogom utasitani az állandóan közbeszóló és rendetlenkedő képviselőket. Griger Miklós: Tudom, hogy ez a felfogásom és vallomásom nem nyeri meg Pallavieini t. képAdselőtársam tetszését. Ám legyen meggyőződve róla hogy az a — leleplezésekben utazó és leleplezésekben kéjelgő — / politika, amelyet ő a frankügyben folytat, és ameily Sauerweinnak megbocsátható, de nacionalista és konzervatív politikushoz méltatlan, még kevésbbé* találkozik a keresztény magyar közvélemény helyeslésével; (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a jobbközépen.) annyira nem, hogy a közvélemény szemében ma nincs népszerűtlenebb és ellenszenvesebb politikus őrgróf Pallavieini Györgynél. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a jobbközépen. — Forgács Miklós: őrzi a hazát! — B. Podmaniezky Étidre közbeszól.) Elnök: Báró Podmaniezky képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Griger Miklós: Hiába iparkodik őt a hozzá közel álló lapnak, a Magyarságnak kitűnő Írógárdája bámulatos invencióval és fényes tollal menteni, a magyar társadalom óriási része ; többsége nem tud megszabadulni attól a gondolattól, hogy Pallavieini képviselő ur jobban gyűlöli politikai ellenfeleit, mint ahogyan szereti hazáját, (Ugy van! Ugy van! Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a jobbközépen. — Erdélyi Aladár: Hogy kinek az iskolájából származik, azt is jó volna megmondani!) Méltóztassanak elhinni nekem, hogy ez a megállapítás kellemetlen reminiscenciákat kelt bennem, azt az emléket és azt a tényt, hogy négy évvel ezelőtt, én is ajánlottam Pallavieini képviselő urat a dombóvári választók jóindulatába és méltóztassanak elhinni, hogy ez a megállapítás azért is kelt fájdalmas érzelmeket bennem, mert legitimista politikusról van szó, exponált legitimista politikusról, aki azzal, hogy szembehelyezkedik a nemzet közérzületével, nemcsak a saját presztízsének árt, hanem a legitimizmusnak is, melynek exnonált tényezője. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És ezt nemcsak neki mondom, hanem társainak is. Visszatérek gróf Andrássy Gyulának ama megállapítására, hogy a frankhamisitás erkölcsi háttere Trianon. Ha igy van, — amint igy van — akkor gróf Andrássy Gyula (Östör József: És társai!) sokkal jobban cselekedett volna, ha éles elméjének fényszóróját, logikaijának pergőtüzet erre a sötét háttérre irányitotta volna s ezt választotta volna támadása céltáblájául. (B. Podmaniezky Endre: Mindig sötét volt!) E kis kitérés után legyen szabad visszatérnem felszólalásom tulaj donképeni tárgyára. (Felkiáltások a balközépen: Szünetet kérü k! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassanak teljes csendben lenni és akkor a képviselő ur bizonyára folytatni fogja. Griger Miklós: Tisztelettel kérem az elnök urat, kegyeskedjék kimerültségemre való tekintettel öt perc szünetet adni. Elnök: Azon a címen, hogy egy képviselő ur beszédének hosszabb tartama alatt kimerültnek érzi magát, szünetet nem adlhatok, de ha a képviselő ur váratlanul rosszul érzi magát, akkor igen. (Felkiáltások, a középen: Rosszul érzi magát!) Boesánato kérek 1 , én ebből rendszert nem csinálhatok. (Urbanics Kálmán: Köztudomású, hogy beteg ember!) Tegnap is előfordult egy hasonló eset. Méltóztassék csak folytatná. (Saly Endre: Igazoljuk, hogy rosszul van!) Méltóztassanak csendben maradni s akkor a képviselő ur csendesen folytatni tudja beszédét. Griger Miklós: T. Nemzetgyűlés! Emii tettem, hogy Európaszerte és főleg Angliában napról-napra érik a békeszerződések által teremtett helyzet tarthatatlanságának tudata és igy remélhető, hogy a békeszerződések revíziójának gondolatával előbb-utóbb a gyakorlati politika is kénytelen lesz foglalkozni. Természetes azonban, hogy a békeművek létesítői a lélektan elemi törvényei szerint nem akarják a saját bűnüket meghazudtolni, ragaszkodnak ahhoz, ameddig csak lehet és hozzányúlni csak akkor fognak, amikor az már semmikén nem lesz elkerülhető. Addig pedig próbálgatják hol az egyik, hol a másik kombinációt, melytől a békék által teremtett áldatlan állapotok megszűnését remélik: majd az Európai Egyesült Államok eisizméjét penditik meg a világsajtóban, majd a dunai konföderáció valamely alakját ajánlják. Mindezek között többé-kevésbé kalandos projektumok között Locarno óta a realitáshoz legközelebb áll és elég komoly formában merült fel a keleti Locarno eszméje s épen ezért hosszasabban kívánok vele foglalkozni. (Haljuk! Halijuk!) A locarnoi egyezmény kétségtelenül nevezetes külpolitikai esemény. Ha nem is európai életmentő cselekedet, ha nem is Európa belső és külső bonyodalmas politikai problémáinak és kérdéseinek megoldása, de kétségtelenül világtörténelmi esemény: a béke diktátumok likvidálásának kezdete és az első hatalmas lépés egy uj, békésebb nemzetközi jogrend felé. A locarnoi konferenciának már külsőségei is igazolták ennek elvi jelentőségét, mert hiszen a háború befejezése óta ez volt az első eset, hogy egy legyőzött állam egyenrangú félként tárgyalhatott a győzőkkel, hogy a győztesek nem diktáltak, hanem egyezkedtek, nem bántak ugy egy legyőzött állammal, mint biró a vádlottal. A konferencia, illetőleg -a paktum jelentőségét és komolyságát pedig garantálja az a tény, hogy érdekszövetség és igy sem nem ámítás, sem nem önámitás. Érdek vezette Angolországot, amelynek szüksége van az európai békére, még pedig gazdasági okokból. A kétmillió munkanélküli kemény gondot okoz kormányának és e munka-
